Lehet, hogy nem tudtad, de pont erre vágytál ebben a karácsony előtti időszakban.

Roman Kacew/Emile Ajar, ????/Elena Ferrante, Emily Brontë/Ellis Bell, Samuel Langhorne Clemenst/Mark Twain, Erika Mitchell/E. L. James… Miért nem jelenhettek meg a műveik a szerzők eredeti nevén? Kurucz Adrienn az írói álnevek születésének járt utána:

Áruld el, melyik volt gyerekkorodban a kedvenc meséd, és megmondom, ki vagy!

„Igazából engem sosem az motivált, hogy megmutassam magam, de egyre kevésbé vagyok exhibicionista alkat: ha nem muszáj, nem szerepelek” – mondja Trokán Nóra, aki most annyira háttérbe húzódott, hogy a színész kollégái kulisszák mögött ellesett pillanataiból készített fotóalbumot, ami a napokban jelenik meg.

Vannak történetek, amiket el kell mesélni – azért, hogy tudja három gyerek, hogyan kerültek a szüleikhez. Meg azért, hogy más gyerekek feltegyék a fontos kérdéseket, más szülők meg nyeljék a könnyeiket a színházban. És van egy előadás, ami ezt mind tudja nyújtani.

Az elsők között volt, aki a pszichológiáról közérthetően beszélt az embereknek, és aki rengeteg humorral, öniróniával és szeretettel szembesített minket a rossz működéseinkkel, és azok hátterével.

Ha kimondom a nevét, hozzáteszed: Házibuli. Persze valószínűleg csak akkor, ha a nyolcvanas években voltál tinédzser, és walkmannel a füleden álmodoztál arról, hogy egy nap téged is megcsókol lassúzás közben Mathieu. Vagy Philippe. Vagy valaki hasonló. Valaki. Kurucz Adrienn írása Sophie Marceau-ról:

Amikor olyan könyvre vágysz, amit alig lehet letenni, mert velejéig felkavaró és az élet igazán nagy kérdéseit boncolgatja – egy olyan család történetén keresztül, ami tulajdonképpen bárkié lehetne –, akkor ezt a könyvet kerested.