Mindössze 43 évet élt. Összetört a szíve.

Ahogy a vizuális kultúránk, úgy a fotográfia is sokat változott az elmúlt évtizedekben. Így fordulhat elő, hogy míg korábban elképzelhetetlennek tűnt, ma már futótűzként járja be a világot egy partra sodort, halott kisfiú fotója. Filákovity Radojka egyebek mellett erről a jelenségről is beszélgetett Révész Tamással:

„Stephen King közel három évtizede adott könyvet a kezembe, elűzte a magányt és megszabadított a szörnyeimtől” – egy igazi rajongó mesél arról, mit adott neki a horror koronázatlan királya, és hogyan segített neki legyőzni a félelmeit.

Az ARC plakátkiállítás az idén sem okozott csalódást, Dián Dóri hol a nevetéstől, hol a szomorúságtól sírt.

Miért mindig csak a színészek vagy a rendező teljesítményéről beszélünk, amikor egy új filmet bemutatnak? Miért nem tapsolunk például a látványtervezőnek is, aki egy egész világot épít fel a karakterek köré? A héten mozikba kerülő A feleségem története például igazi csemege ilyen szempontból: egy nagyszabású kosztümös film, amihez a XX. század legszebb éveit kellett megidézni – és most megmutatjuk, kinek a tervei alapján.

„Sok szempontból különleges, okos és kulturált, ám erősen tétova fiatalok életük egy közös kereszteződésében keresik a nekik megfelelő utat, de nincs elég önbizalmuk, és egymásban sem tudnak bízni eléggé.” Sally Rooney vadonatúj regényét ilyennek látta Kurucz Adrienn:

Aranyló falevelek, sütőtökillat, krizantémok, nagy kirándulások, vacogós reggelek, vénasszonyok nyara, szőlő, alma, az első fagyok… Ahányan vagyunk, annyiféle dolog jut eszünkbe az őszről. Ami most már hivatalosan is megérkezik. Vasárnap estére egy jó kis kedvcsináló a legsokszínűbb évszakhoz!

Tudjátok, mi történik a kutyákkal, ha meghalnak? Tóth Krisztina szeptemberi meséjéből kiderül.