Ötvenéves koráig egy gyermeki illúzióban élt, de ma már képes nemet mondani másokra, és igent önmagára. Pokorny Liával kapcsolat- és társfüggőségről, hozott mintákról és A majdnem tökéletes boldogság receptjéről beszélgetett Both Gabi.

A Drag Race hatalmas rajongótábora, RuPaul popkulturális befolyása és a társadalmi normák folyamatos átrendeződése mind hozzájárultak ahhoz, hogy az underground közösségek önkifejezéséből mára mainstream kulturális erő legyen.

A Jobb később, mint soha! már az első percektől világossá teszi: itt nem botrányt, nem mesterkélt veszekedéseket és nem celebkedést fogunk látni, hanem öt ember valódi esendőségét, kalandjait és élettapasztalatait. Az RTL új realityje a hatvan pluszos korosztályt állítja középpontba, és óvatos humorral, tabudöntögető beszélgetésekkel mutatja meg, milyen, amikor a valóságshow nem a kárörömre, hanem az emberségre épít.

A Walk My World egy olyan színházművészeti kísérlet, ami a szereplőket és a nézőt is perspektívaváltásra készteti – annak minden szépségével és kihívásával együtt.

A betegség, amelynek tönkre kellett volna tennie az életét, páncéllá vált, amellyel másokat mentett meg.

Whoopi Goldberg önmagában a színészi munkássága miatt megérdemelné az osztatlan figyelmet, de van innen tovább is: mindehhez olyan élettörténet, szemléletmód, humor társul, amiből bármikor inspirálódhatunk.

Haragonics Sári új dokumentumfilmje, a „Szia, Sári!” az emlékezésről, a gyászról, és arról szól, hogyan próbálunk életben tartani valakit, aki már nincs velünk – miközben észrevétlenül mi magunk válunk az ő tükörképévé.

Az anyanyelvünkkel való kapcsolatunk életünk egyik legintimebb szövetsége: formál minket, és mi is formáljuk őt. Gyerekként játék, kamaszként eszköz, felnőttként menedék és tükör. Néha haragszunk rá, néha beleszeretünk újra, de sosem tudunk elszakadni tőle. A magyar nyelv napja van.