A komolyzene történetének is megvan a maga 27-esek klubja – a „kilencedik átkát” viszont jóval kevesebben ismerik, mint Janis Joplinék tragikus társaságát. Pedig nagyon is létező mítosz, amelytől több zeneszerző is rettegett. És volt, aki nem tudta kicselezni. Most viszont – a mesterséges intelligencia segítségével – lehet, hogy mégiscsak sikerült megtörni az átkot.

Egy hónapja látható a neten a Valami Amerikában felbukkanó, mára pedig testet öltő Bűnös város című kisfilm, amiben Herendi Gábor lesújtó véleményt mond a mai magyar közállapotokról. A rendezőt és a főszereplőt, Thuróczy Szabolcsot faggattuk arról, mi vitte rá őket arra, hogy ilyen egyértelmű állásfoglalást tegyenek.

Vajon milyen érzés lehet egyedüliként tudni, hogy amit alkotsz, az igenis remekmű, és van létjogosultsága, miközben a kor és a környezet még jó húsz évig ezt képtelen belátni? Megnéztük a Magyar Nemzeti Galériában Szinyei Merse Pál kiállítását.

Ady vagy Babits? Kitalálod?

Csepelyi Adri elmagyarázza, hogyan tartja a zeneipart szépen manikűrözött markaiban a brit énekesnő. És hogy ez mennyire nagyon jól van így.

Bár a társadalom azt sulykolja belénk, egy idő után túl öregek vagyunk a karrierváltáshoz, a kapcsolataink rendezéséhez vagy az önismeret megkezdéséhez, sosincs késő ahhoz, hogy higgyünk, szeressünk, változzunk. Ehhez olyan kiváló könyvek nyújthatnak kapaszkodókat, mint Tisza Kata: Egyedül – A szerethető öregedés felé című új esszéregénye. Interjú.

Ilyen volt az MTV EMA-díjkiosztó és a körülötte zajló események belülről… Most te is a részese lehetsz.

Lehet, hogy nem tudtad, de pont erre vágytál ebben a karácsony előtti időszakban.