Etnoviseletek divatja a fesztiválokon: rablás vs. megbecsülés
Hamarosan itt a fesztiválszezon, előkerülnek a virágos hajpántok, a rojtos famersortok és a színpompás kiegészítők, amelyek mindig pontosan egy évig lapulnak a szekrény alján. De honnan merít ihletet az ilyenkor annyira népszerű „bohém” trend, és mikor számít problémásnak, ha valaki ilyen darabokat visel? Az elmúlt években számos divattervező és híresség is a kritikusok célkeresztjébe került, amikor az őslakos amerikaiak öltözékére emlékeztető ruhákat viselt vagy vonultatott fel a kifutón. De nem csak tollas fejdíszeket és rojtos bőrmellényeket viselnek a fesztiválokon. A tradicionális roma viseletre emlékeztető virágos szoknyákat, sőt a dél-ázsiai nők által viselt bindiket is gyakran látni ilyen rendezvényeken. Mi a baj ezzel pontosan, és van-e helyes módja annak, hogy más népcsoportok motívumait magunkra aggassuk egy-egy eseményen? Fejes Flóra írása.
–
Kezdjük azzal: mi az a kulturális kisajátítás?
A „cultural appropriation” a definíció szerint egy kultúra vagy népcsoport jegyeinek nem megfelelő, tiszteletlen, esetleg sztereotip átvétele. Jellemzően olyan esetekben használjuk ezt a kifejezést amikor egy többségi csoport veszi át ezeket az elemeket, kizsákmányolva ezzel egy kisebbségi csoportot. Ennek a jelenségnek az eredete a gyarmatosításban keresendő, amikor is a fehér gyarmatosítók az általuk megszállt területek lakosaitól műtárgyakat loptak el. De nem csak tárgyakat, motívumokat, öltözékeket is eltulajdonítottak az őslakosoktól, ezért is merül fel gyakran a divattal kapcsolatban a kulturális kisajátítás kifejezés.
Miért pont a fesztiválokkal kapcsolatban beszélnek erről a jelenségről az utóbbi években?
A kulturális kisajátítás vádja számos nagy nemzetközi fesztivállal kapcsolatban felmerült már, az egyik legismertebb ügy talán a Kaliforniában,
a Colorado sivatagban megrendezett Coachelláé, ahol a koronavírus előtti években gyakran az őslakos amerikaiakra emlékeztető hatalmas sastollas fejdíszben lejtettek végig a szupermodellek (mint a Victorias Secret egyik ex-angyala, Alessandra Ambrosio), de gyakran a civil vendégek is.
De nem csak tollas kiegészítőket, Kurta Pajamakat is lehetett látni a fesztiválozókon, amelyek India, Pakisztán, Nepál, Banglades és Sri Lanka hagyományos öltözékei. Vagy itt van például a világhírű brit énekesnő, Adele aki 2020-ban megosztott az Instagramon egy fotót, amelyen a Notting Hill-i Karneválon jamaikai zászlós bikinit és afrikai frizurát visel, ezzel botrányt okozva.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A pandémia előtti időszakban ehhez a problémához számos fast-fashion divatmárka is hozzájárult,
azzal, hogy nyaranta egy külön részt szenteltek a honlapjukon a fesztiválszereléseknek, és időnként olyan ruhadarabok is megjelentek, amelyek sokak szerint bőven kimerítették a kulturális kisajátítás fogalmát.
De nem csak ruhák, hajviseletek is számíthatnak tiszteletlennek egyes csoportokkal szemben. Afrikai hajfonatokat gyakran lehetett látni ezeken a zenés eseményeken, pedig a „cornrow” és más afrikai hajviseletek gyakran viselőjük törzsét, korát, családi állapotát és szociális státuszát jelentik eredeti környezetükben.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Kimonókat és ázsiai motívumokat is lehetett látni a korábbi években a közösségi oldalakon, gyakran úgy hordva a ruhát, hogy nem sok teret hagytak a fantáziának, vagy pedig evőpálcikákat használtak hajdísznek. Ez részben azért is problémás sokak szerint, mert az ázsiai nők a popkultúrában is gyakran túlszexualizált, tárgyiasított formában jelenítődnek meg.
Milyen esetekben nem számít kulturális kisajátításnak, ha más csoportok hagyományos öltözékét viseled?
Például, ha nem azért viselsz más kultúrákból inspirálódó darabokat, mert ez divatosnak számít egy buliban. Egy dél-ázsiai barátnőd esküvőjén szárit viselni, ahol az összes vendég szárit hord, a tisztelet jele. Egy fesztiválon bindit ragasztani a homlokodra, vagy hennatetoválást csináltatni viszont éppen az ellenkezője – írja a Buzzfeed News. Természetesen, a legbiztonságosabb megoldás, ha nem vagy biztos a dolgodban, ha nem viselsz olyan ruhadarabokat, amelyek egy másik csoporthoz tartoznak.
A divatban egyébként azok a tervezők, akik odafigyeltek arra, hogy őslakos művészekkel kollaboráljanak egy-egy kollekciójukban, és a bevételt is megosztották a társtervezővel, pozitív fogadtatásban részesültek, hiszen nem kizsákmányolták, hanem éppen hogy tisztelettel adóztak más kultúrák előtt.
A zenében is van erre pozitív példa. James O. Young a Kulturális kisajátítás és a művészet című könyvében Eminemet említi, akit „egy afroamerikai zenei stílus sikeres művelőjeként” említ, kiemelve, hogy a rapper „tiszteletben tartja a kultúrát, amelynek elemeit használja, és ezért megbecsülik.”
Hogy mit tehetünk mi? A legfontosabb, hogy ne divatból viseljünk bizonyos tipikus kulturális jegyeket, hanem előbb ismerjük meg az adott kultúrát, és legyünk tisztában a történelmi háttérrel, hogy ne viselkedjünk úgy, mint az elefánt a porcelánboltban bizonyos helyzetekben. A nyitottság, a kíváncsiság és a tisztelet vezet oda, hogy megértsük, miért lehet sértő számukra az például, ha bizonyos motívumaikat figyelmetlenül, az eredeti kontextus nem ismerve magunkra aggatjuk.
Fejes Flóra
James O Young: Cultural Appropriation and the Arts
O’Neil, Lauren. „Celebrity Bindis at Coachella: Fashion Trend or Cultural Appropriation? – Your Community.” CBC news. CBC/Radio Canada, 22 Apr. 2014.
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/wundervisuals
