Nemek harca a falakon

A férfi-nő arány a falakon nemcsak a múzeumokban billen a férfiak javára. Az egyik nemzetközi kortárs kulturális magazin szerint az otthonokban tízből nyolc műalkotást férfi készített. Most, ahogy ezt írom, körülnézek nálunk itthon… és meg kell, hogy állapítsam: a mi nappalink falán is ez az arány. Ahogyan az is tény, hogy a művészek között még mindig több a férfi, mint a nő. Nézzük, miért alakult ez így.

A nők évszázadokon keresztül el voltak zárva a tudomány és a művészet világától. Nem festhettek például aktot a képzőművészeti iskolákban, így nem tanulhatták meg az emberi anatómia ábrázolását. Ha mégis próbálkoztak, akkor csak a saját testük lehetett a modell. Az is előfordult, hogy már ismert férfi festőtől próbáltak tanulni cserébe azért, hogy aktot álltak neki. A XIX. század legvége, XX. század eleje előtt nagyon kevés női képzőművészről lehetett hallani, és ha valaki mégis áttörte a falat, akkor a közvélemény és a műkritika egyaránt hajlamos volt őt könnyűvérűnek kikiáltani.

Az első, és sokáig az egyetlen ismert képzőművésznő Georgia O'Keeffe volt, akinek – hát persze – a férje, Alfred Stieglitz fotográfus segítette a munkáját a róla publikált fotókkal (köztük aktokkal). O'Keeffe munkája leginkább elnagyolt virágairól, tájképeiről és absztrakt festészetéről vált ismertté.

Nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de számunkra mindenképp érdekes és örömteli, hogy mind Georgia O'Keeffe, mind pedig a XX. század művészetének másik emblematikus női alakja, Frida Kahlo, felmenői között magyarokat is találunk. Mindkét szabad szellemű, erős egyéniséggel megáldott nő már saját korában elismertté vált Amerikában. Ez azt jelentette, hogy egy idő után képesek voltak megélni képeik eladásából. Ugyan Európát kevésbé sikerült meghódítaniuk, de Frida Kahlo volt az első latin-amerikai festő, akitől a párizsi Louvre képet vásárolt. Talán mondanom sem kell, hogy Frida is önmaga múzsája volt…

Még ennyi siker és elismerés sem jutott a tehetséges magyarországi képzőművésznőknek. Molnár Ferenc író épp legismertebb regényén, a Pál utcai fiúkon dolgozott, amikor feleségül vette Vészi Margitot. A nő énekelni, festeni tanult, és nemzetközileg ismert karikaturista volt. De Molnár nem viselte jól első felesége művészi hajlamait, erkölcsileg és fizikailag is gyakran megalázta. Egy alkalommal lyukat vágott saját nadrágja térdén, hogy elmondhassa, mennyire nincs ideje Margitnak törődnie vele.

Vészi Margit rendkívül sokoldalú tehetség volt, később ő lett az első, és sokáig az egyetlen magyar női haditudósító. Vacsorázott Einsteinnel, elcsavarta Puccini fejét, dolgozott Hollywoodban mint dramaturg, író. Idős korára egyedül maradt, Palma de Mallorca-n élt, végül ott lett öngyilkos egy hotelszobában. A művészetek terén, mint annyian, ő is inkább mint múzsa ért el sikereket (nemcsak Molnár Ferencnél, hanem Ady Endrénél is), mint értelmes, önálló alkotó művész, sosem boldogult.

Az Egyesült Államok fővárosában létezik egy múzeum, ahol kizárólag női művészek munkáit állítják ki. A National Museum of Women in Art-ot épp azoknak az alkotónőknek dedikálták, akikről életükben nem vettek tudomást, akiket a kortársaik nem jegyeztek és ismertek el. A múzeum alapítói, Wilhelmina Cole Holladay és férje, Wallace Holladay 1960 óta gyűjtik a női művészek által készített alkotásokat. Munkájukhoz épp az adta az első inspirációt, amikor európai látogatásaik során feltűnt nekik, hogy mennyire alulreprezentáltak a nők a múzeumok falain. Így aztán elkötelezett gyűjtői lettek ezeknek a daraboknak, és 1987-ben megnyitották a NMWA kapuit.

Magyarországon még nem létezik hasonlóan elkötelezett műgyűjtő, de van már olyan magyar származású művészünk aki a kezdetek óta tagja a „Gerillalányoknak” New Yorkban. A Gerillalányok megosztó aktivistacsoport, akik maszkban lépnek fel a szexizmus és rasszizmus ellen a művészvilágban. Az Amerikában élő Drozdik Orshinak több képe is látható a budapesti Ludwig Múzeum állandó kiállításán.

A nők teljes művészeti kirekesztettsége után néhány száz évvel ma előttük is nyitva állnak a művészeti iskolák kapui. Festhetünk aktokat, és akár szexuális témájú performanszokat is előadhatunk. Ugyanakkor az aukciókon és galériákban továbbra is „férfiuralom” van. A műtárgy.com szerint „a női művészek alkotásainak árai messze nem érik el a férfi alkotókéit – a régi mesterek, a modern művészek vagy a kortárs alkotók árait vizsgálva a női művészek mindenhol jóval kevesebbet érnek, mint a férfi társaik.” A legdrágább eladott, nők által készített alkotások nem érik el a tíz millió dollárt, szemben a nagy férfi alkotók műveivel, amelyek 100 millió dollár feletti árakon kelnek el az árveréseken.

Ujvári Bea

grafikus-dizájner

Források: mutargy.com, colors.com, Beszélő Online, Wikipedia

 

 Kiemelt kép: Forrás: Getty Images/Bettmann; Wikipedia