– 

A leendő gyógyszer a daganatos sejteket teszi tönkre, de mi, nők sokszor egymást, pedig nem is élünk Petri-csészében. Ha ott élnénk, teszem azt békés baktériumkultúraként, még néha vállon is veregetnénk egymást, de jó, hogy te is itt vagy, Lactobacillus acidophilus! Ehelyett folyamatosan nekiugrunk egymásnak, hol névvel és arccal, hol anélkül, tényleg úgy, mint valami kórokozó, ami harcosan azért küzd, hogy másokat megfertőzhessen. Nőnap alkalmából fröcsögnek a férfiakra, ha virágot adnak, akkor azért (nem hisznek az egyenjogúságban?!), ha csokit, akkor azért (inkább dolgoznának egy napig helyettem!), ha semmit sem, akkor azért (hol itt a tisztelet, én szülök, nem ők!), és ahelyett, hogy legalább egymást békén hagynák, arról értekeznek, vajon egy ilyen Clostridium difficile (én) miért és miképp szül, nevel gyereket, miért nem ül csendben a hibáival, és örül, hogy él? Vagy annak, hogy élni hagyják. Mert ha elődugja az orrát, akkor bizony már jogot formálnak a támadásra is.

Miért nem néztél körül?

Olyan könnyű ítélkezni, annyira könnyű, hogy bármilyen helyzetben előszedhető:

Elütött az autó? Miért nem néztél körül? Ja, hogy az autós hibája volt? Akkor miért nem néztél körül kétszer? Nem volt neked anyád, aki megtanítson, melyik a jobb meg a bal kezed? Hogy közben a zebrán áthaladás közben egy ittas sofőr mit csinál a gyalogosokkal, teljesen lényegtelen.

Te húst eszel?! Nem tudtad, hogy a répa is halálsikollyal szakad ki a földből, amit meghallanál, ha közelebb lennél a földanyához? Te meg vegán vagy, na, eszedbe ne jusson családot alapítani, tönkreteszel egy egész nemzedéket ezzel a modern mizériával ahelyett, hogy mennél kapálni meg disznót vágni, mint minden normális családanya. Vitaminhiányod lesz, nem tudtad? Na, neked se volt biológiakönyved...

Rákos lettél? Vagy autoimmun beteg? Eltörted a lábad? Lelki eredetű. Elutasítod a nőiességed, a férfiasságod, utálod a tested, ha nem, akkor is, tudat alatt, minek születik az ilyen a világra, csak költi a nehezen befizetett adóforintokat, és miatta hosszú a sor az orvosnál, pedig csak egy receptért mentem. Mert én egészséges vagyok. Éppen. Ha nem, akkor te fertőztél meg. Igen, az autoimmunoddal, utánanéztem ám!

Nincs is veszélyesebb annál, aki azt hiszi, tud valamit, és ezért a féltudásért kiállni sem rest.

Mert ő kihámozta a szövegből, hogy háromszor hagyott el négy férjem, igenis, ő látja, tudja a titkot, és kaján vigyorral leplezi le. Mint valami gonosz bújócska: Látlak ám! És nem tetszel! Amikor erre megkérdezem, hogy hol volt, amikor jótékonykodni kellett, ezt a sok energiát miért nem valakinek a megsegítésére fordítja, akkor elkezdi sorolni, mi mindent tett ő már életében másokért, amit én nem. Mindenből versenyt csinál. De ez még rendben lenne, vannak ilyen emberek. Ám ő szekál, halálba gyötör, kínoz, mint egy alapos hasfájás, miközben senki sem kérte még arra sem, hogy véleményt formáljon, nemhogy beleszóljon és fájdalmat okozzon. Nem nekem, én kitettem az arcom a kirakatba, persze hogy dobálják, leszarom, de elkapja a rendelőben a nyolcvanéves nénit – ő tényleg csak receptért ugrott volna be, kioktatást kapott helyette  –, (ál)sajnálkozva nyom bélyeget gyerekekre, betegekre, öngyilkosságot fontolgató pattanásos tinire, családon belüli erőszak áldozataira, egészséges sejtekre, akik nem ártanak senkinek, csak élnek, ahogy épp tudnak, és igen, olykor sérültek, és egy gonosz baktériumfertőzés hiányzik nekik legkevésbé a lábadozásukban.

De a „rosszbaktérium-emberek” nagyon bátrak ám. Ugyanolyan mérgezők tudnak lenni, mint egy jó kis Staphylococcus aureus, magasról tesznek az antibiotikumokra. Csak az a baj, hogy ezt a Petri-csészét, amiben élünk, nem olyan könnyű kitisztítani. – De igen, ecettel! Csak te ezt nem tudod! Látjátok? Spóroltam nektek egy hozzászólást.

Cserébe hoztam egy Babits Mihályt (Igen! Én szültem! Most már bevallhatom! És nem adtam neki, csak banánt!)

Babits Mihály: A második ének

Megmondom a titkát, édesem a dalnak:

Önmagát hallgatja, aki dalra hallgat.

Mindenik embernek a lelkében dal van,

és a saját lelkét hallja minden dalban.

És akinek szép a lelkében az ének,

az hallja a mások énekét is szépnek.

Babits Mihály és Fenyvesi Zsófi

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/aon168