„Hogyha meghalok egyszer, az unokáim akkor is fognak még látni engem” – tizenegy éve hunyt el Olvasztó Imre
„A gyerekszínészet zsenije volt, a világ filmművészetében ilyen telitalálat, hogy őt választották ki Regős Bendegúz szerepére, nagyon kevés van” – mondta Koltai Róbert Olvasztó Imréről, aki az Indul a bakterházban nyújtott alakításával a szakmát és a közönséget is lenyűgözte. A színészettől hamar elforduló, a nyomdaiparban dolgozó férfi 11 éve vetett véget vet az életének. Nádudvari Péter írása.
–
Az 1966. november 29-én, Gödöllőn született Olvasztó Imre nem ismerte a szüleit, és sokáig azt sem tudta, hány testvére van. Nyolc hónaposan gyermekotthonba adták, hároméves korától egy idős asszonynál nevelkedett Szentlőrinckátán. „Hányattatott volt a sorsom. Ide-oda verődtem, csapódtam” – mesélte gyerekkoráról egy rádióinterjúban.
Elmondása szerint igazi „csibész” volt, aki számos csínytevésben részt vett – de a tanulást nem hanyagolta el. „Úgy vélem, nagyon okos kissrác voltam. Szerettem tanulni, de a hülyeséget sosem kerültem.” Az iskolában sokat gúnyolták a tájszólása miatt – ami viszont hozzásegítette ahhoz, hogy ő kapja meg Regős Bendegúz szerepét az Indul a bakterházban. A válogatóra – amelyen körülbelül 3500 gyerek vett részt – az iskolájának az igazgatója készítette fel. Azt, hogy végül miért rá esett a rendező, Mihályfy Sándor választása, így mesélte el:
„Engem az iskolaigazgatóm jobban ismert, mint a saját tenyerét. »Na, fiam, gyere, Bendegúzt faragok belőled« – mondta nekem. Megtanította a forgatókönyvet. Kész tények elé voltam állítva: igen, ez a szerep, ezt kell majd csinálni, így kell majd viselkedni a stáb előtt. Már eltelt két-három hét, talán tízen-tizenöten maradtunk, és a rendező már nem tudott mit kitalálni. Egyszer csak megfordult és megkérdezte: »Gyerekek, ki mer engem fenéken billenteni?« Ránéztem az iskolaigazgatómra, bólintott. Nekifutottam hát, és rendesen fenéken billentettem a rendezőt, nagyot kapott az a szegény ember. Utána morgott is, hogy fenéken billentésről, és nem seggbe rúgásról volt szó.”
„Világviszonylatban is figyelemre méltó”
A tizenhárom éves fiú olyan színésznagyságokkal játszott együtt, mint Koltai Róbert, Haumann Péter és Pécsi Ildikó. A baktert játszó Koltait is lenyűgözte Olvasztó ösztönösen zseniális alakítása. A színész egy interjúban így méltatta a fiút: „Világviszonylatban is figyelemre méltó volt, mint gyerekszínész. Talán a Kölyök című Chaplin-film szereplője, Jackie Coogan alakítása volt hasonlítható az övéhez. Telitalálat volt, hogy őt választották ki. Minden szó, amit kiejtett, hiteles volt: mint egy parasztgyerek, akit a mezőről odavisznek.”
Sokak szerint Olvasztó játéka leginkább azért volt lenyűgöző, mert önmagát kellett adnia a forgatásokon. Tulajdonképpen ő maga volt Regős Bendegúz: ugyanúgy csibészkedett, ugyanúgy gyümölcsöt csent a parasztok földjeiről – majd menekült előlük –, mint az általa megformált tehénpásztor. És mindketten csalódtak az édesanyjukban: Imrét a gyermekotthonba adta az anyja, Bendegúzt pedig a bakter szolgálatába.
A színésztársak nemcsak a fiú tehetségére figyeltek fel, hanem azt is észrevették, hogy magán viseli hányatott gyerekkorának nyomait: látszott, hogy a nagyszájú, vagány, életrevaló gyerek valójában mélyen sebzett. „Megzabolázhatatlan, betörhetetlen volt, és hihetetlen szeretetéhség dolgozott benne. […] Olykor figyeltem a forgatási szünetben: furcsa fiú volt, aki néha magában beszélt, s aki magán hordozta a gyerekkor traumáját” – mesélte az egyik csendőrt alakító Harsányi Gábor.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Elnyerte Koltai barátságát
A film elkészülte után Olvasztó kapcsolatban maradt az őt hamar megkedvelő Koltaival. Amikor beszélgettek, gyakran szóba került az emlékezetes zárójelenet, amely során a fiú egy szilvás gombóccal majdnem kidobta a neves színész szemét: „A gombócdobálás a forgatás első jelenete lett volna, de valamiért elmaradt akkor. A kellékes lefagyasztotta a friss gombócokat, mondván, jó lesz majd egy hét múlva. Az egy hétből kettő lett, s a kéthetes, kemény gombócokkal kezdtünk dobálózni. Elragadt bennünket a hév, és nagyon eltaláltam Koltai szemét. Egyszerre kifeküdt, de valahogy négykézláb kimászott az épületből. Úgy volt megbeszélve, hogy akkor kezdik el összedönteni a házat, amikor ő kimegy. Szegény fájdalmában előbb távozott, de a jelenetet már nem lehetett megismételni, hiszen romba dőlt az egész” – emlékezett vissza.
A filmben való részvételéért húszezer forintot kapott takarékbetétkönyv formájában a fiú – amihez viszont csak tizennyolc éves korában tudott hozzáférni, és ekkor a gázsija már sokkal kevesebbet ért, mint a forgatások idején.
Emlékezetes alakításával mindenki szívébe belopta magát. De nemcsak a hírnevet köszönhette az Indul a bakterháznak, hanem azt is, hogy megismerhette a nővérét – aki felvette a kapcsolatot egy stábtaggal, miután látta a filmet.
A folytatás? Később még kapott néhány kisebb szerepet, de hamar felismerte, hogy a színészet nem az ő világa: nem érezte jól magát a kamerák előtt, ha nem önmagát kellett adnia. „Rájöttem, hogy ez nekem már nem megy. Kínlódtam. Az egyik szerepemben egy ellenkező karaktert kellett alakítanom, mint Bendegúz: egy szende, szűz fiút. Nagyon nehezemre esett, rosszul éreztem magam a bőrömben. Nem nekem találták ki. Gondoltam, belőlem nem lenne sohasem színész. És úgy érzem, jól döntöttem, amikor nem ezt a pályát választottam.”
Koltai szerint Olvasztónak „volt önkritikája, hiszen érezte, hogy a színészet kiskamaszkorában rendkívül jól állt neki, de később már nem lenne sikeres benne”.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
„Bendegúzból” családapa lett
A középiskola elvégzése után Olvasztó a nyomdaiparban helyezkedett el: filmnyomóként, szitanyomóként és grafikusként dolgozott. Nem vágyott a reflektorfényre: álma egy boldog, harmonikus család volt – olyan, amilyet ő maga nem kapott meg gyerekkorában. Egy ideig úgy tűnt, kárpótolta az élet: szerette a munkáját, megnősült, feleségével három gyerekük lett, biztos hátteret teremtett a családjának. „Nem a gazdagság volt az elsődleges szempont számomra. Inkább arra gondoltam, hogy milyen jó lenne egyszer egy család. Milyen jó lenne úgy élni, mint a normális emberek. Hogy esetleg majd lesz feleségem, és lesznek gyerekeim. Nos, egyre többet álmodoztam erről. De ez olyan messze volt mindig. Nem gondoltam sosem, hogy lesz majd egy ilyen családom, mint ami most van.”
A házassága azonban megromlott: a feleségével elváltak. Néhány év múlva újra megnősült, a második feleségével lett egy kisfiuk, akinek a Bendegúz nevet adta – annak ellenére, hogy időnként kifejezetten zavarta, hogy lépten-nyomon az Indul a bakterház Regős Bendegúzával azonosítják: „Természetesen Bendegúznak szólítanak, de nemcsak a kollégáim, hanem a régi ismerőseim is. Sokszor könyörgök, hogy szólítsatok már végre Iminek, mert én azt a nevet is szeretem, de valahogyan nem áll rá a szájuk. Nekik Bendegúz maradok.”
A gyerekei viszont büszkék voltak arra, hogy apjukról sokan tudják: ő az, aki az emblematikus film főszerepét játszotta: „Nemegyszer fültanúja voltam, hogy dicsekednek velem.”Olvasztó álma, hogy boldog családi élete legyen, egy idő után újra összeomlott: a második házassága is zátonyra futott, ami annyira megviselte a férfit, hogy úgy döntött: eldobja magától az életet.
Halála az egykori színésztársait is megdöbbentette. „Ha sejtettem volna, hogy ilyenre készül, megpróbálom lebeszélni. Még most sem hiszem el” – osztotta meg érzéseit Koltai.
Olvasztó Imre mindössze negyvenhat évet élt, Regős Bendegúz viszont örök: „Boldoggá tesz az, hogyha meghalok egyszer, az unokáim akkor is fognak még látni engem.”
Ha úgy érzed, segítségre van szükséged, ingyenes, anonim, a nap 24 órájában hívható lelkielsősegély-szolgálat várja a hívásodat a 116-123 és 06-80-810-600 telefonszámon!
Források: youtube.com; www.youtube.com; 24.hu; hirado.hu; zene.hu; web.archive.org; blikk.hu;
https://www.magyarhirlap.hu/kultura/20230902-nem-a-bakterhaz-az-elet-dolt-ra-bendeguzra
Kiemelt kép: Magyar Televízió Művelődési Főszerkesztőség; RTL
