–

Tutsek Anna a XIX. századi Kolozsvárott született, de gyökerei inkább Erdély ékszerdobozáig, Torockóig, több forrás szerint pedig egészen Örményországig nyúlnak vissza. Ezekhez a helyekhez kapcsolódó fiatalkori emlékei, kedves barátnői gyakran megidéződnek írásaiban. Elszegényedett nemesi családból származott, olajgyáros nagybátyja tartotta el őket, akinek zsarnoki szeretete csupán addig tartott, amíg mindenki az ő kedve szerint cselekedett. Anna így eleinte kiváló nevelésben részesült, ám az irodalom iránti hatalmas érdeklődését és különösnek tartott elfoglaltságát egy idő után már nem nézték jó szemmel.

A család megtartó ereje ekkor kezdett igazán széthullani.

Személyiségének és munkásságának megmagyarázhatatlan paradoxona

Egyfelől (ha nem tudatosan is, de) lázadozóként próbált szembemenni saját családja – és még inkább a XIX. századi korszellem – nők iránti elvárásaival. Már egészen kicsi korától a könyveket bújta, falta az irodalmat, és szülei erős neheztelése ellenére ő maga is írt nagyobb közönségnek szánt történeteket. Majd amikor nem volt miből eltartania magát és a vele maradt özvegy édesanyját, akár még jegypénztárosnak is beállt volna a vasúthoz, ám ez a munka igazán rangon alulinak tűnt számára. „Mit szól majd a falu népe” felkiáltással inkább a lehetőségekkel teli fővárosba költöztek, ahol anyja halála után közel fél évszázadon át volt az 1894-ben induló, fiatal hölgyeknek szóló képes hetilap, a Magyar Lányok szerkesztője. „Vénlányként” (khm, 35 évesen) ment férjhez kétgyermekes kollégájához, Tábori Róberthez. Sok minden elmondható róla, de az biztosan nem, hogy tipikus monarchiabeli női sorsot kanyarított volna magának. 

Mindenki nyugodjon le, a mozi él és virul – Ilyen volt a 96. Oscar-gála

Kult – 2024. március 11. – GyD

Mindezek fényében jó pár kérdőjelet hagyhat bennünk néhány elbeszélésének főszereplője és gondolatisága. Életművének legismertebb hőse, Cilike és az őt körülvevő lányok, asszonyok mind a nők alárendelt szerepét, a patriarchális társadalom alapgondolatát erősítették, ezek már az első világháború idején is kissé maradinak számítottak.

A gondozásában megjelenő ifjúsági magazin cikkei is főként „erkölcsjavító célzattal” születtek, egyfajta útmutatóként szolgáltak a konzervatív értékek szerint felnövő bakfis olvasóközönségnek.

A lelkes előfizetők hétről hétre többek között házasságra felkészítő tanácsokkal és háztartásvezetési praktikákkal gazdagodtak. (Csak nehogy valaki ihletet kapjon…)

Persze nem tisztem megítélni ezt az olvasói attitűdöt, ugyanis kamaszos hévvel én is a Bravo magazin segítségével próbáltam elsajátítani a nyelves csók minden csínját-bínját. (Igen, még a kezemen is gyakoroltam.)

Az írónő persze foglalkozott fajsúlyosabb témákkal, hiszen emancipáltabb női karaktereket is megformált regényeiben és novelláiban, sőt Katóka szakácskönyve címmel receptgyűjteménye is megjelent, mégis Cilike és az ő bájos kétbalkezessége vált generációk kedvencévé. Aztán 1947-ben „polgári” jellegük miatt betiltották műveit.

Nőideálok, avagy a boldog és hosszú élet titka

A rendszerváltás idején a Garabonciás Kiadó fedezte fel magának a hebrencs lány, majd asszony és nagymama hétrészes történetét, amely az újrakiadás után sok családban kapott helyet a Csíkos és Pöttyös könyvek mellett a polcon. Az egyértelműen idejétmúlt látásmódot és értékeket egy álszecessziós, ironikusnak szánt borítóval próbálták érzékeltetni. Elavultság ide vagy oda, meglepően könnyű rezonálni a könnyed szerkezetű, megmosolyogtató elbeszélésekkel, mindennapos bénaságokkal. Mert milyen is Cilike?

 „Néha olyan vidám és jókedvű, hogy nem fér a bőrébe. Néha bánatos és szomorú, tele világfájdalommal, mint egy macska, akinek az orrára koppintottak. Szokott duzzogni és heveskedni, de tud jó és nagylelkű lenni. Szeret tanúlni, tele van ambicióval és lelkesedéssel, buzgalommal, aztán néha, csupa buzgóságból olyan ügyetlenségeket és csacsiságokat követ el, hogy még ő maga is megbámúlja” – jellemzi főhősét Tutsek Anna.

Cilike a légynek sem tudna ártani, miközben elővigyázatlan tettei (tehát nagyjából az összes) erősen ön- és közveszélyesek – esküszöm, ezt a részét mintha rólam mintázták volna. Felváltva vágyik arra, hogy szégyenében nyomban megnyíljon alatta a föld, és álmodozik szüntelenül arról, hogy hosszú szoknyája legyen, hiszen ez a menyasszonyság előtt álló nagylányok kiváltsága, a felnőttség fokmérője.

És ha valaki, hát ő igazán szeretne már asszony lenni, mintha ez lenne az élet egyetlen lehetséges és értelmes célja nőként.

Ha utóbbi okfejtést nem is, de a hosszú szoknyák iránti vonzalmát teljesen átérzem. Bár engem egy fokkal praktikusabb okok sarkallnak a szóban forgó ruhadarab választására. Amellett, hogy roppant kényelmes, nyáron „ápol és eltakar”, így még a szőrtelenítés is kivédhető a segítségével. A Magyar Lányok című hetilap szépségápolási rovatában biztosan találnék erre vonatkozóan is néhány hasznos hasábot.

Ahogy arra is bőven találhatunk információkat, hogyan illendő viselkedni a nagyvilágban. Ajánlásai szerint „az engedelmesség erény, a szelíd gondoskodás és a férfiak örömét szolgáló odaadás már-már magától értetődő. Nőként szerencsére nem kell felelős döntéseket hozni, helyette szorgalmas életvitellel, időigényes pepecseléssel, kézimunkázással és a főzés-mosás-takarítás szentháromságával tisztességes élet élhető. Minderre pedig már kislányként érdemes felkészülni!” (Értitek, én ennyi idősen One Direction-ös posztereket gyűjtöttem.) 

„Minden élőlény közül egyedül az ember képes a család által előírt sorsát tudatossá tenni”

Kult – 2024. március 11. – MD

Örülök, hogy olyan korban nőttem fel, amikor szabad akaratom lehet, és nem kell azon aggódnom, hogy csalódást okozok-e azzal, ha soha nem vállalok gyereket, vagy a menstruációs panaszaimról, netán a saját orgazmusomról (mert lehet olyanom!) beszélek. Érdekes kísérlet lenne, ha minden eddig megszerzett tudásommal visszarepülhetnék bő száz évet, és megalapíthatnám a Lázadó Lányok lapját. Van egy olyan érzésem, hogy hamar csődbe mennék. De talán kellett az a pár évtized, hogy legyen közönségük a(z eredeti) feminista törekvéseknek.

Bizonyos értelemben mindig lesznek Cilikék

Tutsek Anna világa szinte varázslatos a mai olvasó számára: a loknis fürtökkel, csipkés napernyőkkel, a francia sarkú selyemcipőkkel és szalonokkal, mintha egy kedves, kosztümös film peregne előttünk a lapokon, tele romantikus klisékkel. Nemcsak egy letűnt kor világába menekülhetünk általa, ha épp arra vágyunk, de saját ügyetlenségünk is szórakoztatóbbnak tűnik, ha tudjuk, mással is előfordult már hasonló a világtörténelemben, hogy elszakadt a kedvenc új ruhája, vagy épp az istennek sem tudta elzárni a csapot.

  

Mert így vagy úgy, bizony mindig lesznek Cilikék. Csak nem biztos, hogy arra vágynak majd, hogy minél hosszabb szoknyájuk legyen. Vagy hogy egyáltalán szoknyájuk legyen.

Források: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt kép: Wikipédia/Ferenczi Zoltán: A szépirodalom áttekintése a kiegyezés korától kezdve. (1867-tól 1900-ig.) In: Simonyi Zsigmond et al.: A magyar irodalom története 1900-ig. A műveltség könyvtára 11. (1913) IX. rész. Athenaeum, Budapest, 1913. 604–605. oldalak között

Deli Csenge