József Jolán, az örök árva – Ötvenegy év és öt hónap adatott József Attila nővérének

–

Korán fel kellett nőnie

A családban Jocónak becézték a talpraesett nagylányt, aki már a harmadik gyereke volt a kalandortermészetű szappanfőzőnek, József Áronnak és a szabadszállási parasztlánynak, Pőcze Borbálának. Az elsőszülött Nándor és a másodszülött Margit is csecsemőkorában hunyt el. Még egy fiuk született, Kálmán, aki két és fél évig élt.

Jolán ezt írta a saját születéséről:

„Amikor én születtem, apám, aki fiút remélt, úgy felbőszült csalódásán, hogy meg akart fojtani.”

Húga, Etelka születésénél is dúvadként viselkedett az apa, sokáig nem is akarta látni a lányát.

1905. április 11-én, este kilenc körül, amikor öccse, József Attila készült világra jönni, az akkor hatéves Jolánt szalasztották a Gát utca 3-ból „Gólya néniért”, a bábáért.

Mindenki nagyon izgult, hogy vajon az apa, József Áron most végre elégedett lesz-e a gyermekáldással. A csaknem ötkilós kisfiú szülésébe majdnem belehalt az anyja, de az apja végre boldog volt, hogy fia született, még fekhelyet is ácsolt a kis Attilának. Ettől kezdve több időt töltött otthon, és sokszor ábrándozott, terveket szövögetett.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Történelmi Őrületek (@tortenelmi1021) által megosztott bejegyzés

Jolán rajongott József Áronért, állandóan a kedvét kereste, és később talán az apa is megbékélt a nagylánnyal, legalábbis erről tanúskodik a következő néhány sor:

„Már apró gyermekként művészi álmokat dédelgethetett magában, hiszen József Áron annak idején a kocsmai közönség mulattatására táncolni tanította, s balerinát vagy cirkuszi műlovarnőt akart belőle nevelni. Nem csoda, ha a Világ mozi cukroslányaként újra hatalmába kerítette a sorscsere illúziójával kecsegtető színlelés varázsa” – írta róla Valachi Anna irodalomtörténész, akinek nagyon sokat köszönhet az utókor, mert igen alaposan dokumentálta nem csupán József Attila, hanem a nővérei életét is.

József Jolán tehát már az öccse születésekor is fontos szerepet kapott, és amíg élt a költő, végig istápolta, majd amikor meghalt, a végső búcsúztatását is ő szervezte meg.

A gyerekkor vége

Jolán kilencéves volt, amikor apjuk 1908. július elsején elhagyta a családot. Azt mondta, Amerikába megy szerencsét próbálni, de soha nem jutott el odáig, Esztergomban, majd Romániában dolgozott. Csupán egyszer találkozott ezek után Jolánnal, nagyjából két év múlva meglepte a lányt, a kapujukban várta, egy koronát nyomott a kezébe, odavetett pár mondatot, majd ahogy jött, úgy el is tűnt.

1909-ben hosszabb ideig kezelték kórházban a betegeskedő édesanyjukat, aki méhnyakrákot kapott. Ezalatt kizárólag a tízéves Jolán leleményességének köszönhetően nem haltak éhen a gyerekek.

Ha kellett, lopott, koldult, és egy írástudatlan vajákos asszonynak olvasott föl misztikus történeteket pénzért cserébe.

Ezekből szőtt aztán egy mesei burkot a testvéreinek: a számukra teremtett mesevilágban ők hárman voltak a Prüngücök, akik mindent túlélnek, és csodák sorozata esik meg velük: „Mi, József gyerekek Istenke kötényébe hullottunk”. 

Amúgy is labilis édesanyjuk, a Mama teljesen összeomlott a gondoktól, megállás nélkül dolgozott, de még így sem sikerült eltartania a három gyereket. 1910 márciusában a Gyermekvédő Liga segítségével Öcsödre helyeztette Gombai Ferenc parasztgazdához a két kisebb gyereket, akik munka fejében kaphattak ellátást – és nagyon durva bánásmódot.

Ezalatt Jolán Pesten maradt a Mamával, és az iskola mellett dolgozott. Két évig sínylődtek vidéken a kicsik, míg végre visszatérhettek a Ferencvárosba. Jolán tizenhárom évesen a Világ moziban árult cukorkát, ahol a Mama takarított, és a kamaszlány a némafilmekben látott minták miatt úgy hitte, „elcserélheti a sorsát”. Innentől kezdve egyfajta szerepjátékba keveredett: kaméleonként alkalmazkodott a mindenkori környezetéhez, főként a körülötte lévő férfiakhoz.

A gyerekasszony

A moziban ismerte meg Pászti Elemért, aki a tornászcsapat tagjaként olimpiai ezüstérmet szerzett Stockholmban, és tizenöt évesen férjhez ment hozzá. Bár a háború közbeszólt, és elválasztotta őket egymástól, Pászti előtte még az egész családot az Üllői úti lakásába költöztette, és azt is elintézte, hogy Jolán a bőrklinikán kaphasson tisztviselői állást.

Jolán teherbe esett, és kétségbe is: el akarta pusztítani a magzatát, nem akart szülni, maga is gyerek volt még, és végre úgy tűnt, egyenesbe került az élete.

Ám végül megszülte a kisfiút, akit Pacónak becéztek, és nagy volt a boldogság egészen addig, amíg egyéves kora előtt meg nem halt diftériában.

Pászti a frontról visszatérve nemi betegséget hozott magával, így Jolán egész további életében meddő maradt. A házasság négy évig tartott. Aztán jött a következő férj…

Lippe Lucie 

Dr. Makai Ödön ügyvéd volt a második férje, akinek erősen derogált jövendőbelije proletár származása, ezért mielőtt Jolán hozzáment, hivatalosan is felvette – egy erdélyi nő irataival igazolva magát – a Lippe Lucie nevet.

Etel háztartási alkalmazottként költözött be az elegáns Lovag utcai lakásba 1919-ben. Attila távoli rokonként szerepelt a nyilvánosság előtt, de hamarosan elég messzire, Makóra küldték tanulni a nehezen beilleszkedő kamaszt, így nem okozhatott nagy fennforgást a nyárspolgárok között.

Jolán húszéves volt. Áprilisban lett Makainé, és december 28-án, végtelenül sok szenvedés után, meghalt a Mama. Negyvennégy év adatott neki.

Mielőtt a Mama meghalt, Attila Szabadszállásra utazott, hogy ennivalót kérjen a rokonoktól, és mivel épp leállt a vonatközlekedés, még a temetésére sem tudott elmenni. Egész további életében marta a fájdalom, hogy nem lehetett imádott anyja közelében az utolsó napokban.

Lippe Lucie, alias József Jolán, anyja halála után hiába tudta biztonságban testvéreit, mégis egy alapvetően hazug élethelyzetbe kényszerítette mindannyiukat, így nem csoda, hogy kicsúszott a lába alól a talaj.

A feszültséget pusztító játékszenvedélyben élte ki. Minden pénzt elkártyázott, flörtölt, adósságokba verte magát és Makait is. Az is erős ütközőpont volt közöttük, hogy Makai utódokat akart, de Jolánt meddővé tette első férjének nemibaja.

Művészi ambíciói is voltak az asszonynak, sokféle műfajban próbálkozott, például színésznőként is szerencsét próbált Győrben, vajmi kevés sikerrel. De tehetséges levelező volt, többek között levélben flörtölt Juhász Gyulával is.

Női vonzerejének és kaméleontermészetének nehéz volt ellenállni. 

Makaival Hódmezővásárhelyre költöztek, majd elváltak. Később ismét házasságot kötöttek. A vidéki településen Jolán extravagáns öltözete és viselkedése valódi eseményszámba ment. Az újrakötött házasságban mindössze egy hónapot éltek együtt.

Jolán lavírozott ebben a helyzetben is: Makaitól megint elvált, ám egyúttal férjhez adta hozzá a húgát, Etelt, aki így a gyámapja felesége lett. Szült is neki három gyereket, és Etel, aki még kamaszként is a babáival játszott, a saját gyerekeivel folytatta a „játékot”. Kiegyensúlyozott, boldog kapcsolatban élt a gyámjából lett férjjel egészen annak viszonylag korai haláláig, 1937-ig. Egyik fiuk, Makai Péter híres díszlettervező volt. (ITT bővebben is olvashattok József Etelről, megérne egy külön írást az ő sorsa: százegy évig élt, húsz évvel ezelőtt halt meg, babákat készített, kendőket festett, és még mozigépész is volt, ráadásul lemondott József Attila műveinek jogairól az írók javára, hatalmas lélek volt.)

Érdemes meghallgatni EZT a rövid felvételt, amelyben derűs hangon mesél a régi időkről 1974-ben.

„Egész élete színészi alakítás volt” 

– mondta József Jolánról Etelka.

Anyaszerepben

Makai után egy nála hét évvel fiatalabb férfi felesége lett József Jolán, ekkor a dr. Bányai Lászlóné Makai Lucie nevet használta, de új férje csak úgy hívta: Lala. Az ügyvéd, újságíró, dalszövegszerző ifjúnak anyja helyett anyja lett, sokak szerint meglehetősen egészségtelen volt a párkapcsolati dinamikájuk, melyben mindketten valamiféle szerepet játszottak. Igen intenzív és szenvedélyes volt a kapcsolatuk, rengeteg szakítással és színpadias újrakezdéssel.  

Valachi Anna ezt írta Bányairól:

„A legízléstelenebb módon Bányai László, József Jolán harmadik férje bizonygatta önnön érdemeit Négyszemközt József Attilával című, intimpistáskodó szemléletű memoárkötetében. A szereptévesztés hibájába esett szerző nem is titkolta, hogy családi emlékei közreadásával elvált feleségének erkölcsi lejáratása a célja – akárcsak A szappanfőző lánya című, »leleplezőnek« szánt, kétkötetes regényével, amelynek kéziratát a botránykerülő, óvatos kiadók 1942 végén sorra visszautasították.”

Ezzel párhuzamosan viszont maga Jolán is egyre nagyobb befolyást szerzett újságíróként, például az Est című lapnak is dolgozott. 

A labilis élethelyzet labilis idegrendszert hozott magával, többször kezelték idegszanatóriumban, és öngyilkossági kísérletei is voltak.

Hamarosan Bányaitól is elvált, és Gerhauser Albert némettanár felesége lett, akivel igen rövid ideig tartott a házassága. 

Az író szerepében

József Attila eközben megjárta a poklot, nővére pedig hasztalan próbált rajta segíteni: „Élete sikertelenségéért mindinkább Jolán nővérét okolta, aki annak idején elhitette velük a csodaváró életstratégia létjogosultságát” – írta fontos tanulmányában Valachi Anna.

József Attila 1937-es halála után Jolán főként öccse életművét gondozta, ebből született a regényes életrajz, ami 1940-ben jelent meg József Attila élete címmel. Péter László irodalomtörténész EBBEN az írásában igencsak lehúzta a művet, ami állítása szerint tele van tárgyi tévedéssel, torzítással, sajtóhibákkal és addig még közöletlen, ám rosszul idézett József Attila-versekkel.

De ennél sokkal súlyosabb A város peremén című, az ifjúság számára készült kötet, amelynek szintén József Jolán volt a szerzője, és amelyben a tragikus sorsú, munkásosztályból származó lírikus helyett felépítette az osztályharcos költő képét, akinek forradalmi hevülete épp megfelelt Rákosiék céljainak.

József Attila kiadója, Cserépfalvi Imre szerette volna újra kiadni a költő köteteit, de az akkori politikai légkörben ez igen nehézkes lett volna, ezért a kommunisták két főideológusa (Lukács György és Horváth Márton) 1945 végén megfellebbezhetetlenül kijelentette, hogy 

„József Attila kommunista költő”.

Így ismét kaphatók voltak a művei, de valamivel meg kellett támogatni ezt a valótlanságot, és ki más lehetett volna alkalmas erre a szerepre, mint a befolyásos újságíró, a költő nővére, József Jolán, aki a hatalomra készülő Rákosival is készített egy fontos interjút 1945 őszén, noha tudta, hogy minden szó, amit leír, színtiszta hazugság.

Persze az öccsének beígért posztumusz Kossuth-díj, meg a vele járó jelentős összeg is motiválta Jolánt, amit 1948-ban át is vett a Parlamentben, sőt, ki is tűzte a ruhájára a díjat.

Pedig ő is jól ismerte öccse híres Ars Poetica című versét, melynek ez a szakasza választ ad, arra, mennyire nem volt igaz, amit utólag kreált a költő életéről:

„Ehess, ihass, ölelhess, alhass!
A mindenséggel mérd magad!
Sziszegve se szolgálok aljas,
nyomorító hatalmakat.”

Mégis rábízták ezt a dicstelen feladatot, és – mivel egész életében meg akart felelni valamilyen külső elvárásnak –, ő ezt is teljesítette. Csakhogy ebbe már bele is halt.

Amikor a kötet megjelent, József Jolán már haldoklott. Őt is a méhnyakrák vitte el, akárcsak az édesanyját: neki nem negyvennégy év adatott, hanem ötvenegy év és öt hónap.

„Meghalt József Jolán elvtársnő” – írta a Szabad Nép 1950. június 17-én.

Meghalt József Jolán, aki soha, egyetlen pillanatig sem élhette át a szabadságot. Feláldozta magát, a boldogságát, és örökre az az elhagyott, árva kislány maradt, akit az apja meg akart fojtani, amikor világra jött.

Az a kislány, aki már tízévesen lopott, csalt és hazudott, hogy életben tartsa két kisebb testvérét, amíg anyjuk kórházban feküdt. Igen, már akkor is szerepet játszott, nem maradt más választása. A felnőttek és a történelem áldozata lett, és még most, 74 évvel a halála után is megrendítő a sorsa. 

A Ferencvárosban született, és ott is halt meg a Bakáts téri kórházban. Látszólag kitört a nyomorból, a rengeteg magára vett álarc legalábbis ezt mutatta, de sorsából világosan kiderül, hogy a legbelsőbb nyomort semmilyen álarccal nem lehet eltakarni.  

Források: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt képünk forrása: Wikipedia/ Hello world; Wikipedia/ Jávori István

Both Gabi