–

1. Az a bizonyos háttérkép

Kezdjük a talán legegyértelműbb képtelenséggel: szinte kivétel nélkül minden akciófilm egyik csúcsjelenete, amikor a főhős elszalad, rosszabb esetben pedig lazán (általában lassított felvételben mutatva) elsétál a robbanás elől, ami láthatóan alig néhány méterre van tőle. Persze ezekből lesznek aztán a legmenőbb filmplakátok és háttérképek, ám a valóságban esélyünk se lenne lezseren arrébb sétafikálni. Ilyenkor ugyanis, ha a robbanás okozta lökéshullám nem öl is meg azonnal, a mindenfelé puskagolyóként repülő törmelékek egészen biztosan eltennének minket láb alól.

Ahhoz, hogy, mondjuk, egy robbanószerekkel roskadásig megpakolt autó felrobbanásától a hajad szála se görbüljön, legalább 7-8 focipályányi távolságra kell lenned tőle.

Így viszont már nem mutatna olyan jól a plakátokon, ugye…

2. A kloroformos kendő

Két kezünkön sem tudnánk megszámolni, hogy hányszor próbálták nekünk a filmekben előadni, hogy az emberrablóknak az áldozat kiütéséhez nincs másra szükségük, mint egy kloroformmal átitatott kendőre, amit az illető orrához dugva az másodpercek alatt elkábul. Csakhogy a valóságban jó néhány percre van szükség ahhoz, hogy a szer kifejtse a hatását, ez idő alatt pedig a célszemély simán tud védekezni. Ahogy az sem életszerű, hogy még induláskor belemártják a kendőt a kloroformba, aztán a megfelelő pillanatban bevetik: az anyag ugyanis gyorsan párolog, ezért nem lehet sokáig a zsebünkben tartogatni, hogy órákkal később használjuk.

3. A fegyver hangtompítója

Szintén közkedvelt filmes megoldás, hogy a jó- vagy rosszfiúk úgy akarnak feltűnésmentesen öldökölni, hogy egy kis henger alakú tárgyat csavaroznak a fegyver végére: ez a hangtompító. Ilyenkor általában az amúgy fülsiketítő lövéshangból egykettőre alig hallható pukkanás lesz, amit az akár a másik szobában lévők sem hallanak meg. Valójában a fegyverek elsütése a működésük miatt nagyon hangos: a golyó mögötti puskapor berobban, és ennek az ereje lövi ki a golyót a fegyver csövéből. A cső végén kicsapódó forró gáz és a robbanás adja a fegyverek olykor szó szerint fülsiketítő hangját, ezt pedig egy hangtompítóval nem lehet szinte néma puffanássá varázsolni. A hangtompító tényleg elnyel valamennyi hangot, de korántsem annyit, hogy ne vegyék észre a közelben tartózkodók, hogy épp elsült egy fegyver – pláne az éjszaka közepén, amikor semmilyen, fegyverropogásra hasonlító háttérzaj nem hallható. Ebből pedig talán már azt is kitaláltátok, hogy amikor a fegyveresek egy párnát, takarót vagy ruhát használnak eseti hangtompítóként hatékonyan, annak mennyi lehet a valóságalapja – igen, semennyi.

4. Térfigyelő kamera képéből ultra HD minőség

Az egyik kedvencem következik, ugyanis az olyan kis gagyi, de számomra nagy szórakoztató faktorral bíró krimisorozatok, mint például a CSI: Miami helyszínelők, rendszeresen élnek ezzel a megoldással. Arról van szó, amikor a nyomozás során a mindenféle térfigyelő kamera vagy egyéb biztonsági felvétel képe (ami normál nézetben olyan, mintha egy krumplival rögzítették volna) a belenagyítástól kiélesedik. Ezt annyival intézik el általában, hogy „fejlett technológia”, csakhogy a valóságban ez egyszerűen nem lehetséges. A kis felbontás azt jelenti, hogy az adott kép kevés képkockából áll össze – ha nagyon rossz a minőség, akkor lesz például kivehetetlen egy arc, annyira pixeles a kép. Csakhogy, ha egy ilyen alacsony felbontású képbe, mint egy biztonsági kameráé, belenagyítunk, annak hatására nem teremnek oda varázsütés-szerűen plusz képkockák, amiktől aztán éles lesz a kép.

De ha azt akarják beadni, hogy az informatikus kolléga varázsolja oda azokat az eredeti felvételen nem létező pixeleket, azt se vegyétek be: ilyen egyszerűen nem létezik.

5. Hangos csata az űrben

Aki egy képkockát sem látott soha a Star Warsból, talán még az is felismeri a filmek űrbeli csatajeleneteinek jellegzetes hangjait. Lézernyalábok hasítanak egyik űrhajótól a másikig, manőverező csatahajók ütköznek nagy robajjal, és ne feledjük a hatalmas robbanásokat sem, mint amilyen, mondjuk, a Halálcsillag pusztulása volt. És közel sem a Csillagok háborúja az egyetlen film, amiben az űrbeli harcok meglehetősen hangosak. Ám ha ezek valódi űrcsaták lennének, meglehetősen csendesen zajlanának: az űrben ugyanis nincs semmi, aminek segítségével terjedhet a hang, így a robbanások, ütközések és egyéb, a földön hangzavarral járó események némán történnének meg. Így tehát, ha valósághű űrbeli ütközetet szeretnél látni (elengedve, hogy minden, ami egymással harcol, valójában nem létezik), legközelebb vedd le a tévé hangját. Sokkal kevésbé lesz izgalmas, de legalább egy szempontból valósághű élmény lesz.

6. Golyóálló autók

Ugyancsak lehetetlen összeszámolni, hányszor láttunk már olyan akciójelenetet, amikor az ellenséges felek az autók mögött bujkálva védték ki a feléjük záporozó lövéseket. A történetnek legalább annyi valóságalapja van, hogy egy kis kaliberű fegyver lövedékét valóban meg tudja állítani az autó ajtaja, ám csak a legritkább esetekben látunk a filmekben és sorozatokban aprócska pisztolyokkal lövöldöző ellenfeleket. Általában hatalmas géppuskasortűz elől menekülnek autók mögé a szereplők, és ússzák meg a tűzharcot. Csakhogy az ilyen nagy kaliberű gépfegyverek lövedékei úgy mennek át az autókon – és a mögöttük lapító embereken, mint kés a vajon. Persze egy autó mögé rejtőzni még mindig jobb, mint a semmi,

de az, hogy egy mezei gépjármű mögül élve ki lehet mászni, ha azt gépfegyverrel lőtték szitává, nagyjából lehetetlen.

 

+ 1. Csóró fiatalok menő belvárosi lakása

„Akkor bontsd fel, ha én már nem lennék” – 93 éve született a legendás szerkesztő, Réz Pál

Kult – 2023. július 25. – BG

Bár nem illik be a fent felsorolt filmes trükkök sorába, mégis idekívánkozik, ugyanis legalább akkora marhaság az is, hogy nem kifejezetten gazdag, sőt olykor csóró fiatalok – egyedül vagy többen – a világ nagyvárosainak legfrekventáltabb negyedeiben élnek tágas és kényelmes lakásokban. Gondoljunk csak a Jóbarátokra vagy az Így jártam anyátokkal-ra. A sorozat elején egyik csapat tagjai sem élnek nagy lábon, és sokkal szívesebben töltik az idejüket különböző vendéglátóegységekben, mint a munkahelyükön. És persze, a kilencvenes és a kétezres években még más volt a lakáshelyzet, mint most, de akkor sem volt olcsó mulatság a belváros kellős közepén ingatlant bérelni. Egyszerűen lehetetlen tehát, hogy egyszerű fiatalok, akik nem keresnek túl fényesen, megengedhessenek maguknak ekkora és ilyen jó helyen lévő lakásokat – ahogy az is elég hihetetlen, hogy Carrie Bradshaw heti egy cikkel tudta fenntartani a luxuséletmódját és a menő manhattani kéglijét.

Nektek milyen filmes képtelenség szúrja a szemeteket? Írjátok meg nekünk kommentben!

Forrás: ITT és ITT

Kiemelt képek forrása: Netflix; 20th Television; 20th Century Fox

Dián Dóri