13+1 dolog, amit nem biztos, hogy (jól) tudsz 1848. március 15-ről
Hogyan kezdődött eredetileg a Nemzeti dal? Mi köze a forradalomnak a marhavásárhoz? Miért javasolta Petőfi Jókai anyjának, hogy tagadja ki a fiát? Miért akarták dublőrrel helyettesíteni Táncsicsot? Pilvax vagy nem Pilvax? És mi az igazság a Nemzeti Múzeum lépcsőjével kapcsolatban? Miklya Luzsányi Mónika utánajárt, mi az igazság a legendákhoz képest.
–
1.
Forradalmi lakoma és a marhavásár
Az Ellenzéki Kör eredetileg egy forradalmi lakomával akarta indítani az eseményeket. Ez olyan magyaros dolognak tűnhet, pedig nem az. A márciusi ifjak rajongtak a franciákért, akiknél hagyománya volt a forradalmi banketteknek.
A nagy francia forradalom idején is történelemformáló vacsorákat adtak. Az egyiken például aláírták az Emberi és Polgári Jogok nyilatkozatát, egy másikat meg a Bastille bevétele után tartottak. 1848-ban Lajos Fülöp, az utolsó francia király betiltotta a tüntetéseket, így az ellenzék a történelmi hagyomány alapján banketteket, uzsonnákat és teadélutánokat szervezett. Amikor az 1848. február 22-i bankettet is be akarták tiltani, Párizsban kitört a forradalom.
A magyar Ellenzéki Kör tagjai is úgy gondolták, hogy francia mintára egy forradalmi lakoma lesz az első eseménye a változásoknak. Március 19-én Rákos mezején tervezték megtartani a forradalmi bankettet, ám az eseményt le kellett mondani, mert aznapra marhavásárt hirdettek Rákosra. Azután, ahogy március 13-án kitört a bécsi forradalom, itthon is felgyorsultak az események.
2.
Rajta magyar!
Petőfi március 13-án írta a Nemzeti dalt, aminek első sorát már az óvodában megtanuljuk: „Talpra magyar, hí a haza!” Az irodalmi hagyomány szerint azonban, amikor Petőfi először felolvasta a barátainak a verset, a rajta szóval kezdődött, ám Szikra Ferenc, az egyik márciusi ifjú megjegyezte: „Barátom, elébb talpra kell állítani a magyart, azután rajta!”
3.
Jel a falon
Március 15-e kora reggelén Bulyovszky Gyula ügyvéd, Vasvári Pál és Petőfi nagy lelkesedéssel tervezgette a közelgő forradalmi eseményeket. Vasvári annyira belemelegedett a dologba, hogy Petőfi sétapálcájával hadonászott. Ám nem tudta, hogy abban egy tőr van elrejtve. A nagy gesztikulálások közepette a tőr kirepült a sétapálcából, és penge megállt a falban. A fiatal forradalmárok úgy érezték, ez a jel arra, hogy aznap cselekedni kell.
4.
Miért pont a Pilvax?
A XIX. század derekán számos kávéház működött Pesten és Budán. Miért pont a Pilvaxban gyűltek össze a márciusi ifjak? Azért, mert szegények voltak, és az akkori tulajdonos egy akció keretében a kávé mellé ingyen reggelit is biztosított.
5.
Nem is a Pilvaxban gyűltek össze…
…hanem a Fillinger kávéházban. Ugyanis akkor tulajdonosa, Fillinger János után ez volt a neve. A forradalom ideje alatt, Petőfi javaslatára Forradalmi csarnoknak hívták. 1895-től a kávéház egyfajta emlékhellyé vált, és ekkortól nevezték, szintén egykori tulajdonosáról Pilvaxnak. Petőfi sem említi visszaemlékezéseiben a Pilvax nevet, hanem az „ifjak kávéházának” hívja a későbbi Pilvaxot.
6.
Elcsattanó pofon
A magyar forradalom, ellentétben a párizsival vagy a bécsivel, teljesen vértelen volt. Egyetlen pofon csattant el csupán, amikor az orvosi egyetem rektora meg akarta tiltani a hallgatóknak, hogy csatlakozzanak Petőfihez. Ekkor a forradalmi hevületben valaki felpofozta.
7.
Forradalmi liezon
Teleki Blankát a nőnevelés úttörőjének tartjuk, akit valószínűleg gyengéd szálak fűztek a nála húsz évvel fiatalabb Vasvári Pálhoz. Teleki Blanka március 15-én maga szavalta el tanítványainak a Nemzeti dalt, majd közösen megfogalmazták azt a kiáltványt, amiben teljes egyenjogúságot és szavazati jogot követeltek a nőknek. Teleki Blanka később követte a forradalmi kormányt Debrecenbe, és Vasvárit a frontra is. Mindezekért tíz év várfogságra ítélték a szabadságharc leverése után.
8.
Petőfi szaval a Nemzeti Múzeum lépcsőjén
Ha március 15-e, akkor ez az első kép, ami beugrik mindenkinek. De valójában Petőfi nem szavalta el a Nemzeti Múzeum lépcsőjén a híres költeményt.
Petőfi a Nemzeti dal egyik példányára maga írta rá a következőket: „Elszavaltam először az ifjak kávéházában, azután az orvosi egyetemben, azután a Szeminárium terén (most már 15-dik martius tere), végre nyomda előtt”. Nemzeti Múzeumról szó sincs. Vahot Imre 1880-ban írt emlékiratai alapján helyezték el a márványtáblát a múzeum lépcsőjére 1900-ban. Ám Vahot nem jól emlékezett az eseményekre. És nem csak a Nemzeti dal ügyében.
9.
Talpra román/tót/sváb
A Nemzeti dalt szinte azonnal lefordították a nemzetiségek nyelvére, csupán a „magyar” szót cserélték ki a versben.
10.
Landerer súgott
A 12 pont és a Nemzeti dal kinyomtatásához cenzori engedélyre lett volna szükség, ami természetesen nem volt meg. A forradalmi ifjaknak hirtelen inukba szállt a bátorságuk, és éppen távozni akartak. De Landerer odasúgta Irinyinek, hogy foglalják le a nyomdát, és akkor simán kinyomtatja a forradalmi szövegeket. Landererben nem feltétlenül a forradalmi hevület buzgott, sokkal inkább magát akarta menteni, hiszen így ő nem tehetett arról, hogy a nyomdájában törvényellenes iratokat nyomtattak ki.
11.
Táncsics, az álomszuszék
Március 15-ének egyik nagy eseménye Táncsics Mihály kiszabadítása volt, ami viszonylag egyszerűen ment, mert a cellája ablakát csupán bedeszkázták. Így a forradalmi ifjúságnak nem kellett a rácsokkal megküzdenie. Ám Táncsics fáradságával már több gondjuk akadt. Ikonikus kép az is, hogy a forradalmi tömeg kifogja a lovakat Táncsics kocsijából, és saját maguk húzzák a fogatot Budáról Pestre. Ám az nem nagyon jut eszünkbe, hogy a szabadsághős ezen közben jóízűen durmolt a kocsiban. Annyira kimerült volt, hogy nem tudták felébreszteni, és később hiába öntötték nyakon hideg vízzel, arra sem ébredt fel. Ez csak azért volt probléma, mert ő lett volna a díszvendég a Nemzeti Színházban, azonban átaludta az ünnepséget. Felvetődött az ötlet, hogy egy színész játssza el Táncsicsot úgy, hogy az arcát bekenik tojásfehérjével, ami rövid időre ráncossá teszi a bőrt. Ez Jókainak nem tetszett, inkább kiállt a közönség elé, hogy bejelentse Táncsics távollétét. Ám a közönség azt hitte, hogy ő Táncsics, és felállva ünnepelték.
12.
Love story a színházban
A március 15-i Bánk bán előadáson ismerte meg Jókai későbbi feleségét, Laborfalvi Rózát. A kapcsolat és a házasság botrányosnak számított, hiszen egy jobb érzésű úr nem vehetett el abban a korban egy színésznőt. Laborfalvi Róza idősebb is volt Jókainál nyolc évvel, ráadásul már volt egy „törvénytelen” gyereke is. Ez a kapcsolat még Petőfinél is kiverte a biztosítékot, pedig Jókaival annyira jó barátok voltak, hogy az író Petőfiéknél lakott jó darabig.
Amikor azonban Jókai elvette a színésznőt, a költő azt tanácsolta Jókai anyjának, hogy tagadja ki a fiát, ha meg akarja őrizni a családja jó hírnevét.
13.
Az elfeledett rab
Táncsics mellett egy román ügyvéd is raboskodott a budai vár börtönében, de róla megfeledkeztek. Az író kiszabadítása után a hírhedt börtönt lezárták, ám Eftimie Murgut elfelejtették kiengedni. A börtönt lezárták, és közel egy hónap telt el, míg valaki észrevette, hogy ő is ott van. A szerencsétlen ember – saját elmondása szerint – addig füvön és faleveleken élt. Ám ez sem tántorította el a forradalmi eszménytől, haláláig a magyar forradalom híve maradt.
13+1
Forradalmi hevület
Heves nap volt 1848. március 15-e, történelemformáló nap, aminek a feszültségeit Petőfi és Szendrey Júlia is igyekezett levezetni. Legalábbis erre utal, hogy Petőfi Zoltán, a költő egyetlen fia 1848. december 15-én született, napra pontosan kilenc hónappal a forradalom kitörése után.
Források: Osztovits Szabolcs: „Sors, nyiss nekem tért”, Osiris, Budapest, 2022.
Éri István: Budapest – Pilvax Kávéház, TKM Egyesület, Budapest, 1995.
Hermann Róbert: Forradalom és szabadságharc 1848–1849, Kossuth Kiadó, Budapest, 2009.
mult-kor, pim.hu, mek.oszk.hu, mult-kor.hu, mult-kor.hu/ferfiruhaban
Kiemelt kép forrása: Wikipedia/ Preiszler József színezett tollrajza