–

Gyerekfejjel az egyetem magának a nagybetűs életnek tűnt. Akkor még nem gondoltam volna, mennyire elveszettnek és aprónak fogom érezni magam, amikor kikerülök a gimim biztonságot nyújtó, ismerős falai közül.

Úgy éreztem, láthatatlan vagyok a tömegben, a sok ezer diákból lehetetlen lesz kitűnni, és csak az arctalan massza részeként való sodródásról fog szólni az elkövetkező pár év. Aztán szerencsére hamar kiderült, hogy a helyzet nem ennyire drámai, és rengeteg kisebb-nagyobb közösség dolgozik azon, hogy egy-egy szempont alapján színesebbé tegye az egyetemi hétköznapokat, összefogja a hasonló érdeklődési körű, elhivatottságú diákokat.

Szerintem nagyszerű lehetőség, hogy mielőtt kikerülnénk a munka világába, egy kevésbé formális, viszont egy baráti társaságnál jobban szervezett csapatban próbálgathatjuk a szárnyainkat a minket érdeklő területen.

Az egyetememen, a Corvinuson, több mint ötven diákszervezet működik, rengeteg érdeklődési kört lefedve, de egy kis keresgélés után én is megtaláltam a saját közösségemet.

A Corvinus Művészeti Akadémia (röviden CMA) lett az én helyem, ami egy gazdasági egyetemen kissé kilóg a sorból, és ahol hamar kiderült, nem vagyok egyedül az elveszettségemmel. „A csapat nagy része valamilyen gazdasági szakon tanul, de sokkal összetettebb, színesebb az érdeklődésünk, nagy szükségünk van az önkifejezésre, az alkotásra, legyen szó bármilyen területről” – foglalja össze Rózsa Reni, a szervezet elnöke. Bár működik másik, művészeti diákszervezet is az egyetemen (egy néptánckör), a CMA széleskörűen foglalkozik művészetekkel, minél többféle ágat igyekszünk képviselni. 

Karl May, a vadnyugat írója, aki egzotikus utazások helyett börtönben ült

Kult – 2023. február 25. – FB

Profi szervezettség nélkül nem működik

Jelenleg hat csapatból áll a szervezet: a három művészeti csapatot (fotó-videó, grafika, zenekar) három támogató egység (a PR-, a social media és a programszervezés-csapat) egészíti ki, emellett pedig háromtagú vezetés gondoskodik az operatív feladatok gördülékeny menetéről.

A szervezetben egyszerre van jelen a külső érdeklődőknek szervezett művészethez kapcsolódó programok sora (az utóbbi években számos kerekasztal-beszélgetés, kiállítás és koncert szervezése van a hátunk mögött), és a belső, a tagság képzésére irányuló törekvések, amelyek során kéthetente szakemberek (például írók, grafikusok, művészeti menedzserek) osztják meg saját szakmájuk szépségeit és nehézségeit velünk.

Ezenkívül arra is figyelünk, hogy egymástól tanuljunk, a csapatok önképző módon is megosztják tapasztalataikat workshopok keretében. Aki nem (csak) a kreatív munkában szeretne kiteljesedni, a háttércsapatokban a rendezvényszervezésbe, a bürokráciával való kommunikációba, vagy a menedzsmentfeladatokba is belekóstolhat, hiszen ezek ugyanolyan fontos részei a működésnek, mint a művészi feladatok.

Mindannyian szenvedélyből dolgozunk, önkéntes alapon, és van, akinek meg is marad az egész hobbiszinten.

Sok tagunk azonban a szervezeten keresztül, vagy egy meghívott vendégünk előadásának hatására jött rá: ő hosszú távon is ezzel szeretne foglalkozni, további tanulmányait már művészeti vonalon folytatná.

„Fantasztikus látni azt a sok tehetséget, ami ezekbe az emberekbe szorult, és jó megélni, hogy mindenre van emberünk, eddig minden megálmodott programban, feladatban megálltuk a helyünket – mondja Reni. – Az online oktatás elénk is állított nehézségeket: főleg az új tagok integrálása és a sokak számára fő motivációként ható közösségi szellem fenntartása okozott gondot. Az elmúlt egy évben viszont sokat dolgoztunk azon, hogy csapatként is megerősödjünk.”

A szervezet egy kisebb, művészetkedvelő baráti csapatból nőtte ki magát strukturált egységgé

„Amikor bekerültem az egyetemre, hiányzott a korábbi művészeti pezsgés, ami a középiskolában megvolt. Láttam, hogy bár rengeteg diákszervezet és szakkollégium van, de olyan, ami ilyesmivel foglalkozik, még nincs, ekkor kezdtem el csoporttársakkal, korábbi ismerősökkel beszélgetni arról, jó lenne elindítani egy szervezetet – mondja Havlik Márton, a szervezet alapítója. – Ők viccnek tartották, de én nagyon is komolyan gondoltam.”

A kis csapat (amelynek tagjait az első időszakban Marci személyesen kereste fel, hogy megkérje őket a csatlakozásra, és sokáig úgy érezte, mind szívességet tesznek neki) egy kiállítással mutatkozott be az egyetemen 2013-ban, és ezután is sokáig a külsős eseményeken volt a hangsúly. 

„A mai napig nagyon büszke vagyok arra, hogy kezdetleges erőforrásokkal, nulla tapasztalattal és egy maroknyi csapattal mennyi eseményt tudtunk megvalósítani.”

A szervezet három év alatt 40-50 fősre duzzadt, így fel kellett nőni a feladathoz: eljött az ideje, hogy kialakuljon egy szervezeti struktúra. „Az aktívan tevékenykedők kevesen voltak, így újra kellett gondolnunk, hogyan is akarunk működni a továbbiakban, hiszen a folyamatos létszámbeli növekedés ellenére nem léptünk előre. Szabályok kellettek ahhoz, hogy az eseményeink minőségiek és komolyan vehetők legyenek” – meséli Marci, aki vezetőként sokat fejlődött ebben az időszakban.

A struktúra kialakítása és a szemléletváltás segített abban, hogy át tudja adni az irányítást. „A mai napig nem engedtem el a szervezet kezét, és teljesen talán sosem fogom, mivel ez a gyerekem, a büszkeségem, és nagyon sokat köszönhetek neki. Ma már nem vagyok aktív tagja a mindennapokban, azonban egy-egy problémával még mindig megtalálnak, hiszen a tíz év alatt sok mindenbe beletanultunk” – foglalja össze.

A szervezet ugyanis tökéletes lehetőséget kínál a szárnypróbálgatásra: rengeteg olyan dologba vágtunk már bele, amihez semmilyen előképzettségünk nem volt, a lelkesedésünk azonban hamar átlendített minket a nehézségeken, és mind egyéni, mind csapatszinten megtanultunk később is hasznosítható képességeket.

Időnként magunkat is meg kell ünnepelni!

A legelső rendezvény óta eltelt tíz évben rengeteg vendégelőadó, szakember, művész fordult meg nálunk mindenféle területről, mi pedig egyre magabiztosabban folytatjuk a munkánkat. Kerekasztal-beszélgetések, koncertek, irodalmi estek, filmklubok és sok más megmozdulás létrehozása van a hátunk mögött, amire az idén tavasszal szeretnénk feltenni a csúcsdíszt, hogy méltóképp megünnepelhessük az egy évtizedes fejlődésünket.

A korábban CMárcius néven futó programunkat egy három hónapos eseménysorozattá duzzasztjuk ebben az évben, hogy minél több területen mutathassuk meg magunkat és meghívott vendégeinket – egy hónapot a képzőművészetnek, egy hónapot az irodalomnak, egy hónapot pedig a zenének szentelve. A CMAX keretében a kisebb közösségi programoktól kezdve az összes korábbi zenekari tagot felsorakoztató nagykoncertig, remélhetőleg mindenki talál kedvére való programot.

„Szeretnénk bebizonyítani a környezetünknek (és az egyetemnek is), hogy van létjogosultsága annak, amit csinálunk, hogy a művészeteknek helyük lehet egy gazdaságot oktató intézményben is”

– mondja Fekete Tibi, a programsorozat vezetője. 

Kimenő Radival: Tartsd izzásban a tüzet különleges randiprogramokkal

Kult – 2023. február 23. – FR

„Tíz év alatt rengeteg embernek segített megtalálni a helyét és a hangját a szervezet. A tavalyi egy hónapos rendezvénysorozatunk, és a korábbi eseményeink után most magasabbra tettük a lécet, hogy még szélesebb közönséghez jussunk el.” A mindennapi működési feladatainkból persze nem lett kevesebb, így menedzsmentszempontból nem kis feladat elé állítottuk magunkat, a feladat azonban mindannyiunkat lelkesít.

Ha ti is kíváncsiak vagytok, mire képes egy csapat lelkes diák, néhány nyitott művész, és egy hatalmas adag kreatív energia, akkor látogassatok el valamelyik programunkra, és kövessetek minket, hiszen a három hónap alatt bőven lesz miből válogatni!

Kiemelt kép: Fekete Tibor Kristóf

Pichler Zsófi