Tíz film, amit a legjobban várunk 2023-ban

–

Nem könnyű nekem egy tízes listába sűríteni a várva várt filmeket, úgyhogy elöl és hátul is ki fogok lógni belőle. Elöl azért, mert lesz januárban két filmpremier, amiket már láttam, de alig várom, hogy újra megnézhessem – nem tudom tehát, hogy ez ér-e –, de szeretném rájuk felhívni a figyelmet, mert a „tuti választás” kategóriájába esnek.   

Az egyik a Nyolc hegy című alkotás, amiről a héten még bővebben beszámolok, így most csak annyit, hogy egy csodálatos regény kiváló adaptációja két férfi barátságáról, akik eltérő utakat választottak az életben – az egyikük röghöz kötött típus, aki az ősei nyomdokain haladva a szülőföldjén szeretné megvalósítani a nagy álmait, a másik vándorló lélek, aki nehezebben találja meg a kötődést és az életcélját –, ráadásul egy olyan nagy rendező munkája, mint Felix van Groeningen (Alabama és Monroe, Csodálatos fiú), aki ezt a filmet a feleségével, Charlotte Vandermeerschsel együtt rendezte. És a lényeg: ennek a filmnek minden perce simogatás a léleknek, akár a magasságokban, akár a mélységekben járunk éppen.

A másik film – ami a Nyolc hegyhez hasonlóan a tavalyi cannes-i filmfesztivál egyik versenyfilmje – a legnagyobb kortárs román rendező legújabb munkája, ami legalább annyira szól rólunk, mint a szomszédainkról, ha nem jobban. Vagy nem is, igazából rólunk szól, és bár RMN a címe, és nem MGYRRSZG, valójában erdélyi magyarok adják a film főszereplőit, akik egy kisvárosban élnek, és nem akarnak befogadni maguk közé két Srí Lanka-i bevándorlót, bár azok azért érkeznek a községbe, mert hiányzik ott a munkaerő. Korunk politikai és világnézeti megosztottságát tökéletesen végigkövethetjük ebben a történetben, és vele együtt mindkét nézőpont klasszikus szólamait, miközben – szerintem – talán sikerül oda is eljutni, hogy mi, nézők végre meghalljuk a másikat, ami a való életben többnyire nem sikerül nekünk.

A legnagyobb bravúr azonban az, hogy bár fájdalmas látleletet kapunk a korunkról, az egészet mégsem rossz nézni, hanem épp ellenkezőleg: valahogy lebilincselő.

Aztán nem kerül fel még a listára a Babylon sem, Damien Chazelle (Whiplash, Kaliforniai álom) grandiózus filmje Margot Robbie-val és Brad Pitt-tel a főszerepben, mert mindjárt itt van, és kellett a hely a többi filmnek, de természetesen ezt is remegve várom, hála istennek már nem sokáig (január 19-ei premier).

1. A sziget szellemei

Akik szerették az Erőszakikat a nyerseségéért, a humoráért és nem utolsósorban a szívéért, azok velem együtt izgulnak, mikor láthatják már végre a három fő alkotó, Martin McDonagh rendező, Brendan Gleeson és Colin Farrell színészek újabb együttműködését, ami végigturnézta a tavalyi fesztiválokat, és összesen 63 díjat zsebelt be. Ez az a film, ami bármekkora elvárásokat támasztunk is vele szemben, valószínűleg nem fog csalódást okozni: egy mese a barátságról a legautentikusabb, leginkább szívhez szóló tónusban – és már csak a hónap végéig kell kihúznunk, hogy láthassuk, mert január 26-án érkezik a magyar mozikba.   

2. A Fabelman család

Nem rögtön voltam Spielberg-rajongó, én az évekkel váltam azzá, de mára ott tartok, hogy a legkedvesebb filmes alkotóim között tartom számon – és objektíven (a személyes érzelmeket félretéve) is a legnagyobbak közé sorolom, bár ezzel nem mondtam semmi újat. Csodálattal nézem minden egyes alkalommal, hogy már a legelső beállításából sugárzik, milyen más ligában játszik, mint a többi filmrendező, hogy a vérében van a film, és nem öregszik ki belőle – ebből a személyes munkájából pedig megtudhatjuk, hogy ez már ötéves korában is megmutatkozott. Ezúttal ugyanis azt meséli el, honnan indult, és mit hoz otthonról, a családjából, mert ahogy a legnagyobb alkotók, most jutott el oda, hogy végre közvetlenül önmagáról valljon. Szerencsére erre sem kell már sokat várnunk, január 19-étől láthatjuk a mozikban.

3. Tár

Vannak olyan termékeny alkotók, aki szinte évente újabb filmmel rukkolnak elő (mint Spielberg vagy például Clint Eastwood, Almodóvar és Woody Allen), más meg évekig dédelget egy tervet, mire meg tudja valósítani. Nos, Todd Fieldnek nem éveket, hanem több mint egy évtizedet kellett várnia arra, hogy az Apró titkok után (ami 2006-ban készült el, és amit imádtam) végre újabb művel rukkolhasson elő, de a visszhangok alapján megérte ennyit küszködni: a Tár állítólag fantasztikus lett, és a hatalmi visszaélésről mond olyat, amit eddig nem láttunk egy kivételesen sikeres női karmester (Cate Blanchett) történetén keresztül. Annyit már megtanulhattunk, hogy amiben Cate Blanchett fantáziát lát, az rossz nem lehet, és amihez hozzáadja a tehetségét, a karizmáját, annak a fényét még egy fokkal megemeli, úgyhogy minden elvárásunk jogos ezzel a filmmel szemben. Február 16-áig pedig már guggolva is kibírjuk, hogy láthassuk.   

4. Killers of the Flower Moon 

Természetesen minden újabb Scorsese-filmet is repesve vár az ember, de ha újra együtt dolgozik Robert De Niróval és Leonardo DiCaprióval, akkor meg már nem is kell többet mondanom, nem igaz? Valós történetet mesél el ezúttal: egy középnyugati őslakos törzs tagjainak meggyilkolását az 1920-as években, mely után az FBI legendás vezetője, J. Edgar Hoover indított nyomozást. Az említett gigasztárok mellett pedig fontos szerep jut korunk olyan kiváló karakterszínészeinek is, mint Jesse Plemons, John Lithgow és Brendan Fraser. 

5. Asteroid City 

Ki ne várna egy újabb Wes Anderson-filmet, még ha az utóbbi időben okozott csalódást is? Ráadásul ismét kosztümös alkotásról van szó (jó, melyik munkája nem az bizonyos értelemben…), ami az ’50-es évekbe repít vissza minket egy csillagászati kongresszusra. A szereposztás most is parádés, ezért inkább azokat sorolom, akik nem szoktak a filmjeiben felbukkanni, hanem először dolgoznak vele: Kate Winslet, Scarlett Johansson, Tom Hanks, Steve Carell, Margot Robbie, Rupert Friend és új kedvencem, Maya Hawke (akiről ITT írtam korábban).

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Cinefeels (@cinefeelsbro) által megosztott bejegyzés

6. Oppenheimer

Ha már a nagymestereknél tartunk, akiknek a filmjeit „kötelező” várni, akkor nem hagyhatjuk ki Christopher Nolan munkáját, az Oppenheimert sem – annál is inkább, mivel lesz magyar vonatkozása, egyrészt a magyar tudósok által, akik a címszereplő mellett a hidrogénbomba kidolgozásában közreműködtek (mint Teller Ede, akit nem kisebb személyiség, mint Bennie Safdie játszik), másrészt, mert a hírek szerint Haumann Máté is felbukkan majd a filmben. Egy előzetest már kaptunk, de az a szereposztás javát még csak fel sem villantotta, pedig láthatjuk majd a történetben Gary Oldmant, Matt Damont, Emily Bluntot, Florence Pugh-t, Robert Downey Jr-t, Rami Maleket és Kenneth Branaght-t is – a főszereplő Cillian Murphy mellett. Nos, erre még azért jócskán kell várni: július 20-án mutatják be.

7. Barbie

Már most óriási hájp veszi körül Greta Gerwig új filmjét, a Barbie-t, ami az eddig közzétett fotók és előzetes alapján elképesztő látványvilágot nyújt majd, és ezzel együtt olyan egyedi víziót és humort, ami azokat is megragadhatja, akik amúgy berzenkednek egy játékbabát középpontba állító történettől. Nyugodtan mondhatjuk, hogy Greta Gerwig három filmmel eljutott oda, hogy bármihez nyúl, az már érdekes (egyszerűen attól, hogy ő vajon mit lát benne), és megnyerheti magának a világ legnagyobb sztárjait, mint Will Ferrell, Ryan Gosling (akinek ez lesz az igazi nagy visszatérése) és Margot Robbie (aki talán a legnagyobb női filmcsillag most Hollywoodban, mint ahogy ebből a listából is kiderülhet). Ez a film is az Oppenheimerrel együtt, július közepén érkezik a mozikba.

8. Indiana Jones és a sors tárcsája

Kicsit hamarabb, már június 29-én találkozhatunk régi idolunkkal, Indiana Jones-szal, akibe egy hollywoodi nagymester, James Mangold lehel új életet. Nem mondom, Mangold pályája elég hullámzó teljesítményt mutat (ami persze egy művész esetében teljesen normális), de ha a Nyughatatlanból és legutóbbi munkájából, Az aszfalt királyaiból indulunk ki, akkor nemhiába fűzünk nagy reményeket ehhez a folytatáshoz, ami tizenöt évvel az utolsó rész után kerül mozikba. Persze az igazi szenzációja az, hogy Harrison Ford 80 évesen is egy szuperférfi bőrébe bújik, és a korára fittyet hányó kalandokba bocsátkozik, mellette pedig Mads Mikkelsen és Antonio Banderas repül vissza 1969-be, a hidegháború időszakába, amikor a történet játszódik. Amiért meg külön várom a filmet, az a Jones keresztlányát alakító Phoebe Waller-Bridge, a Fleabag író-alkotója, akinek nem szokása hollywoodi szuperprodukciókba kirándulni, és egy klasszikus női hőst életre kelteni.

9. Napoleon

Van, hogy egyetlen fotó kedvet csinál egy filmhez – számomra ilyen volt, amikor megláttam egy kiszivárgott felvételt arról, hogyan fest Joaquin Phoenix Napóleonként Ridley Scott új filmjében. Nos, ennél tökéletesebb és hidegrázósabb átlényegülést elképzelni sem lehet – ezek után már csak az a kérdés, sikerül-e elrontani, de nagyon remélem, hogy nem, és a rendező és a színész újabb gyümölcsöző egymásra találásának lehetünk tanúi 23 évvel a Gladiátor után. Annál is inkább, mert Scottot régóta izgatja a felemelkedés és a bukás örök témája, és hogy a hatalom mit tesz az emberrel, úgyhogy ebben a kérdésben – meg amúgy is – már öreg bölcsnek számít, épp itt volt az ideje, hogy hozzányúljon az európai történelem eme izgalmas korszakához.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Film BR - Social Site for Cinephiles (@_filmbr) által megosztott bejegyzés

10. Maestro

Mint láthattátok, igazán ínycsiklandó filmes csemegék várnak ránk az évben, de be kell vallanom, hogy amit a legeslegjobban várok, amitől végképp turbó fokozatra kapcsol a vérkeringésem, az Bradley Cooper projektje, amit egyszerre rendez és a főszerepét is alakítja, méghozzá Leonard Bernstein életéből. Itt is láthattunk már fotót arról, hogyan maszkírozták az idős karmester-zeneszerzővé, ami szintén kísérteties, de legalább ennyire érdekel, mit mesél majd róla. Cooper a Csillag születikkel bebizonyította, hogy a világ rendezőinek élvonalában van a helye, most pedig a témaválasztásával is lenyűgözött, nemkülönben azzal, hogy Carey Mulligan (mint Bernstein felesége) és Maya Hawke (mint a lánya) lesz a partnere. Kell ennél többet tudnunk? Szerintem nem – csak azt, hogy Netflix kínálatát figyeljük árgus szemekkel.    

Ígértem, hogy nemcsak a lista elején, hanem a végéről is kilógok kicsit – ide két magyar filmet szántam, bár a hazai filmek piacán sajnos nagy pangás várható, ugyanis a gigaköltségvetésű történelmi produkciók kiszorították az eddig sikeres alkotóinkat a pályáról. Némi vigasztalást nyújthat, hogy érkezik majd Reisz Gábor új, partizánakcióban leforgatott (tehát állami támogatás nélkül készült) filmje, és továbbra is bízhatunk az elsőfilmes alkotókban, akik ugyan nagyon kevés pénzből, de az Inkubátor program jóvoltából legalább megvalósíthatják az első filmtervüket. Ennek keretében láthatjuk majd a Cicaverzum című abszurd vígjátékot, aminek a forgatására nyáron ellátogattam (ITT olvashatjátok a beszámolót róla) – még szép, hogy ezek után kíváncsi vagyok az eredményre.  

Bármilyen év elébe is nézünk – én már nem is számítok arra, hogy könnyebb lesz –, legalább a filmek által időnként kiszakadhatunk a valóságból.

Gyárfás Dorka