Sorsok múlnak azon, hogy megszállottan hajszoljuk a fiatalságot – Elsie Leslie, az amerikai történelem első gyereksztárja
A mozgókép huszadik századi robbanásszerű terjedése óta a gyerekszínészek rendkívüli sikereket értek el, főként a filmvásznon. Az 1910-es évek legnépszerűbb színésznőjétől, Mary Pickfordtól kezdve Shirley Temple-n át Judy Garlandig a fiatal színészek olyan szintre emelkedtek – mind vagyoni, mind pedig népszerűségi tekintetben –, ami vetekszik a felnőtt társaikéval. Ahogy azonban sok gyereksztár megtapasztalta, a siker gyakran rövid életű. Többségük a serdülőkor elérésekor kiesik a közönség kegyeiből, múló népszerűségük pedig nemcsak a hírnév törékenységét bizonyítja, hanem azt is, hogy a társadalom évszázadok óta a fiatalság megszállottja. Mózes Zsófi írása.
–
Ez a divat indította el két nővér, Elsie és Jenny Janis karrierjét, akik a világ legjobban fizetett vaudeville-színésznői lettek (ez egy Franciaországból származó, Amerikában egy időben népszerű zenés kabaré volt), valamint egy Mary Pickford nevű lányét is, aki 1906-ban New Yorkban a The Warrens of Virginia című darabban való szereplésével vívta ki a közönség rajongását.
1908-ban, a Broadway gyenge szezonja miatt Pickford a születőben lévő filmiparban keresett munkát, és ő lett az első a kor gyerekszínészei közül, aki a filmvásznon is megmutatkozott. Miután több, D. W. Griffith rendező által készített alkotásban is szerepelt, 1915-re nemcsak a világ legnépszerűbb színésznőjévé, hanem Amerika legjobban fizetett nőjévé is vált.
A fürtjeiről ismert Pickford 1927-re több mint kétszáz olyan filmben játszott, amelyben gyereket vagy tinédzsert alakított.
Pickford sikerének üzenete egyértelmű volt: a vásznon megjelenő fiatal karakterek – akár fiatalkorúak, akár felnőtt színészek alakítják őket – valódi kasszasikert hoznak.
Az 1920-as években az amerikai filmkészítők egy sor olyan filmet kezdtek gyártani, amelyekben kizárólag gyerekek szerepeltek. A legnépszerűbb a Hal Roach rendező által készített Our Gang című vígjátéksorozat volt.
A gyerekszereplők egyre többször bukkantak fel a jól ismert színészek mellett, 1921-ben például egy Jackie Coogan nevű hatéves fiú egy pillanat alatt vált világhírűvé, miután Charlie Chaplin mellett szerepelt A kölyök című némafilmben. Coogan-babákat, -szobrocskákat és -emléktárgyakat kezdtek gyártani, és ezeket hamar el is kapkodták a boltok polcairól.
Hollywood rájött, hogy a fiatal sztárok által közvetített ártatlanság segít felvenni a harcot a különböző, a filmipart a szex és az erőszak dicsőítésével vádoló vallási és társadalmi csoportok kritikájával szemben.
És bár a sztárgyártás jelenségéért leginkább a mozi egyre növekvő népszerűsége volt a felelős, az első gyereksztárok már sokkal korábban, a színpadon megjelentek.
Amerika első gyereksztárjának története egészen a tizenkilencedik század második felére nyúlik vissza, amikor egy Elsie Leslie nevű kislány lenyűgözte a közönséget – ezzel pedig kezdetét vette a fiatal színházi előadók iránti őrület.
Elsie Leslie Lyde 1881-ben született, és kis túlzással már akkor színpadra lépett, amikor megtanult járni. 1884-ben kapta az első szerepét egy Rip Van Winkle című novella színpadi adaptációjában, majd 1887-től, a New York-i Lyceum Színházban játszott szerepei után annyi felkérést kapott, hogy fiú- és lányszerepeket egyaránt játszott.
Tehetsége és kora együttesen hozta el Leslie-nek a hírnevet
Koraérett kamaszként úgy tűnt, mindenki akar egy darabot belőle. A modern technológia megjelenése előtti időkben levelezőtársak sora várta a válaszait, akadtak köztük felnőtt színészcsillagok és rajongók is. Helen Keller és Eleanor Roosevelt is odavolt érte, akik akkoriban Leslie-hez hasonló korúak voltak. Roosevelt állítólag édességet küldött Leslie-nek ajándékba, Keller pedig levélben fejezte ki, mennyire izgatott volt, amikor megérinthette a fiatal színésznő haját, miután lehetőségük nyílt találkozni. Még Mark Twain is postázott egy elismerő ajándékot: a Huckleberry Finn egy példányát küldte el a lánynak.
Leslie pedig azzal töltötte gyerekkorát, hogy élvezte a rá irányuló figyelmet.
„Szeretek levelet írni – mondta egyszer –, de még jobban szeretem, amikor válaszolnak.”
Színészi képességei mellett rajongtak a szépségéért és felnőttes játékstílusáért is – ami ma már bizonyára modorosságnak hatna.
Tizenéves korában Elsie Leslie néhány évre felhagyott a színészkedéssel,
ez épp egybeesett a pubertáskorba lépésével – azzal az időszakkal, ami azóta is sok gyereksztár karrierjét süllyesztette el. Végül 1898-ban, tizennyolc éves korában tért vissza a színpadra. Annak ellenére, hogy több darabban is szerepet kapott, felnőttként már nem volt akkora hatással a közönségre, nem tudta ugyanazt a varázst nyújtani, amit korábban.
Néhány évvel azután, hogy megpróbálta feltámasztani a színészi sikereit, ám a várt ünneplés elmaradt, hozzáment Jefferson Winterhez, egy színikritikus fiához, a házasság azonban nem sokkal később válással végződött.
1918-ban, a negyvenes éveihez közeledve Leslie újra férjhez ment, ezúttal Edwin J. Millikinhez. A kapcsolat ezúttal működni látszott, amihez hozzájárult, hogy a Leslie karrierje során félretett tekintélyes összegből életük hátralévő részében kényelmesen élhettek: utazgattak, majd New Yorkban telepedtek le, ahol a színésznő 1966-ig, 85 éves korában bekövetkezett haláláig éltek.
Kiemelt kép: Getty Images / Library of Congress / Corbis / VCG
