37 évesen megvakult, majd meghalt: a magyar film egyik legnagyobb sztárjának, Ágai Irénnek a tragédiája
Ha azt mondom, Ágai Irén, talán nem ugrik be, ki volt ő. De, ha elkezdem dúdolni, hogy „Odavagyok magáért, a fekete hajáért, egyetlenegy szaváért, mosolyáért”, akkor talán eszedbe villan Jávor Pál és a sötét hajú, fekete szemű, bubifrizurás színésznő duettje az Ida regénye című filmből. De máshonnan is ismerős lehet számodra Ágai: sok filmben játszott, a harmincas évek Budapestjének egyik sztárja volt, Márai Sándor szerelme, Székely István felesége, egy díva, akinek még 38 év sem adatott. Kurucz Adrienn idézi fel alakját.
–
Sokan úgy gondolják, hogy a bulvárújságírás a modern kor szülötte, pedig pletykalapok Magyarországon is voltak már száz évvel ezelőtt is. A Friss Újság például 1897-től kezdve több mint ötven éven át tálalta szaftos verzióban a híreket, kielégíteni próbálván az emberek szenzációigényét. Ez a lap írta meg 1933 októberének végén, hogy „szombaton délben volt Ágai Irénnek, a Vígszínház kitűnő fiatal tagjának esküvője Székely István filmrendezővel, úgy a menyasszony, mint a vőlegény az esküvőjük napján is dolgoztak. Ágai Irén próbálta az új szerepét a Vígszínházban. Székely filmet rendezett.
Délben fél 1 órakor mindketten beszüntették a munkát. Az anyakönyvvezető előtt találkoztak, aztán ki-ki ment vissza a munkahelyére”.
A kor álompárja úgy tervezte, titokban kelnek egybe
Még a rokonságot sem értesítették, csak két esküvői tanút vittek magukkal. De a házasságkötés terve mégiscsak kitudódott valahogyan. Székely (aki két évvel a frigy előtt rendezte a hatalmas sikert arató Hyppolit, a lakájt, egy évre rá pedig a Bál a Savoybant és a Lila akácot) így mesélte utóbb önéletírásában az esetet: „Olyan naívak voltunk, hogy azt hittük, Pesten lehet valamit is titokban tartani! Az utca az elöljárósági épület előtt tele volt emberekkel […] Az Est (szintén népszerű bulvárlap volt 1911-39-ig – a szerző) az első oldalon hozta az esküvőről szóló cikket, az esküvő után a Gundelnál nagy ebéd volt, amit Zsoldos Andor adott, tanúkkal, barátokkal – akik aztán mind ottmaradtak, csak mi indultunk neki a »nászútnak« […] A nászútnak, ami vagy tizenhat órát tartott.”
Ágai Irén, a menyasszony húszéves volt ekkor, és épp csak elkezdődött a karrierje. Színházban játszott, de filmszínésznő szeretett volna lenni, és álmai elérésében nagy segítségére volt a férje, aki lehetőségekhez juttatta, több filmjében is szerepeltette.
Ágai egyébként már korábban kinézte magának a rendezőt
Meg is kérte egy közös ismerősüket, egy színikritikust, hogy mutassa be őket egymásnak. Székely egyszer a Royal Szálló vendéglőjében vacsorázott, és éppen fizetett, amikor az a bizonyos közös ismerős megszólította, és invitálta az asztalához, ahol elmondása szerint egy nagyon tehetséges fiatal színésznő várja, hogy megismerhesse a rendező urat. Ezt az epizódot Székely így idézte fel: „Mondanom sem kell, hogy sok ilyen »fiatal és nagyon tehetséges« színésznőt ismertem meg pesti tartózkodásom alatt. Tehát valószínűleg kicsit unottan mondtam, hogy nagyon örülök és sok szerencsét kívánok, mialatt az órámra néztem. Sajnos sietnem kell – mondtam, és gyorsan elbúcsúztam.
Később megtudtam, hogy a fiatal és nagyon tehetséges színésznő nagyon mérges lett rám, és elhatározta, hogy bosszút áll rajtam. Sikerült neki. Két év múlva a feleségem lett.”
És nemcsak a felesége, hanem a múzsája is
A közönség imádta Ágait a vígjátékokban Kabos és Jávor oldalán – a kor két legnépszerűbb sztárjáról beszélünk. A nézőket minden érdekelte immár vele kapcsolatban, még az is, hogy a színésznő bár remekül lovagol és úszik, csokornyakkendőt kötni nem tud, és a korrepetálás miatt állt egy darabig az aktuális forgatás.
De az igazán szaftos pletyka az volt, hogy Ágai Irén Márai Sándor szerelme volt eredetileg, és az író passzolta át a rendező barátjának a lányt. Székely önéletírásából tudható az is, hogy másodjára Fedák Sárinál vacsorázva találkozott Ágaival (amikor is újra bemutatkozott, mert nem emlékezett az első alkalomra a Royalban). „Mellettem […] Ágai Irén ült, Irén mellett pedig régi barátom, Márai Sándor. […] Ágainak Márai volt a barátja, amit persze nem tudtam, mikor a szerepre szerződtettük. […]
De vacsora közben Márai felém fordult, és cinikus mosollyal azt mondta: »Le suivant…« Ami magyarul azt jelenti: a következő; de mint öreg párizsi lakosok, mindketten tudtuk, hogy ez a tipikus párizsi borbélymondás, jöhet a következő… az új kapcsolatokra vonatkozik. Pontosan ez történt. Nem azonnal, de nemsokára.”
Hogy milyen volt a Székely-Ágai házasság, azt nem tudhatjuk…
De a gonoszkodó pesti szállóige ellenére, miszerint „Szegény Székelyt még az Ágai is húzza”, kitartottak egymás mellett 17 éven át, egészen a színésznő haláláig. Ágai Irén így jellemezte frigyüket a Délibáb című lapnak: […] „A színésznőt nem kényszeríti a polgári felfogás arra, hogy férjhez menjen, ha tehát Pista felesége tettem, ez azt jelenti, hogy szeretjük egymást. Általában azt hiszem, hogy a művészházasságnak mindig szerelem az alapja. Végül prognózist adok: A szomszédaink azt mondják, hogy jól élünk. Én azt mondom: ideálisan.”
Együtt is disszidáltak, a nácik terjeszkedése miatt 1937-ben Amerikába mentek. Nagy reményekkel vágtak bele az utazásba, Ágai a híres Keller-szalonban varratott ruhákat magának a sikeres bemutatkozáshoz, és már az óceánjárón közönség előtt énekelt lelkesen. De csalódnia kellett: nem fedezték fel Amerikában, és másfél évig a férje sem rendezhetett. Végül sikerült megtelepedniük Hollywoodban, de szakmai sikerei csak Székelynek voltak, Ágai nem futott be. A legnagyobb gondot azonban nem a mellőzöttség, hanem a betegség okozta: magas vérnyomással küzdött, ami tönkretette a szívét. 1950-ben, egy mexikói forgatáson rosszul lett, majd visszatérve Los Angelesbe, megvakult. Az orvosok nem tudtak segíteni rajta, rövidesen belehalt a további szövődményekbe.
Idehaza meg sem jelent az újságokban a halálhíre. A Rákosi-korszakban ugyanis ellenségnek tekintették a Horthy-korszak ünnepelt színészeit, és sorra szűntek meg a diktatúrában a lapok is, amelyek annak idején olyan szívesen cikkeztek Ágairól, és a kiradírozandó évek többi legendás művészéről.
Kurucz Adrienn
Forrás: ITT, ITT, Székely István: Hyppolittól a Lila ákácig. Gondolat, 1978.
Kiemelt kép: Wikipédia