„Inkább meghalok, mint hogy negyvenöt évesen is a Satisfactiont énekeljem” – Isten éltesse Mick Jaggert, aki 79 évesen még mindig a Satisfactiont énekli

–

Korai évek, zenei hatások

Michael Phillip Jagger 1943. július 26-án született az angliai Dartfordban egy tanár és egy ausztrál bevándorló legidősebb gyermekeként. Jó tanuló volt, népszerű az osztálytársai körében, és már gyerekként érdeklődni kezdett az amerikai blues és R&B iránt. Tizennégy éves volt, amikor megkapta az első gitárját, és mint a legtöbb jövőbeni rocksztár, ő is blueslemezeket gyűjtött. Barátjával, Dick Taylorral Little Boy Blue and the Blue Boys néven zenekart alapítottak, Jagger pedig ösztönösen került a banda élére.

1960-ban felvételt nyert a London School of Economicsra, a világ egyik legjobb közgazdaság-tudományi egyetemére.

Továbbra is Dartfordban élt, és amikor nem az egyetemi előadásokra ingázott, kitartóan dolgozott a zenekarán, ami hamarosan új taggal bővült, a gitáros Keith Richardsszal.

Jagger és Richards együtt fedezték fel a feltörekvő londoni bluesszínteret, és egyre több időt töltöttek az Ealing Clubban. Itt látták az Alexis Korner’s Blues Incorporated együttes koncertjét, és lenyűgözte őket a gitáros Brian Jones, aki vendégszereplőként lépett fel a bandával.

Megalakul a Rolling Stones

Jagger, Richards és Taylor hamarosan csatlakozott Joneshoz, aki saját együttest akart alapítani. A zongorista Ian Stewart szintén korai tagja volt a későbbi Rolling Stonesnak. 1963-ban Charlie Watts is csatlakozott hozzájuk dobosként, az időközben távozó Taylor helyét pedig Bill Wyman vette át. Stewart maradt, és a road manager szerepét töltötte be, a menedzserük, Andrew Loog Oldham irányítása alatt pedig a Rolling Stonest vad és durva rockerek együtteseként kezdték el reklámozni. A csapat újszerű stílusa segített abban, hogy szerződést kössenek a Decca Recordsszal,

Jagger pedig kulcsszerepet játszott a zenekar növekvő sikerében, színpadi bohóckodásával és erotikus kisugárzásával vonzotta a közönséget.

A banda eleinte főként mások dalainak feldolgozásait rögzítette, de Richards, Jagger és a többiek hamarosan erős dalszerző csapattá váltak: a Stones először 1964-ben került fel a brit slágerlistákra Bobby Womack It’s All Over Now című dalának feldolgozásával, de ugyanebben az évben kiadta debütáló albumát, majd turnéra indult az Egyesült Államokban, és hamarosan olyan slágerek következtek, mint az (I Can’t Get No) Satisfaction és a Paint It Black.

Címlapok és tragédiák

1967-ben Jagger a magánéletével szerepelt a hírekben. Ő és barátnője, Marianne Faithfull énekesnő egyike volt azoknak, akiket letartóztattak a Richards angliai házában tartott razzia során. A házkutatáskor a rendőrök kábítószer-használathoz szükséges eszközöket és illegális anyagokat találtak. Jaggert és Richardsot is bíróság elé állították, majd elítélték, de a fellebbezés nyomán végül felmentették őket. Két évvel később Jaggert és Faithfullt letartóztatták kábítószer birtoklásáért, miután a hatóságok rajtaütöttek Jagger londoni otthonán.

Az évtized végére a Rolling Stones vitathatatlan sikereket ért el, 1969-ben mégis több nagy változáson ment keresztül. Jones még júniusban kilépett a bandából – a kábítószerügyei megakadályozták abban, hogy elhagyja az országot, és amerikai turnéra induljon, a helyére pedig a 20 éves gitáros, Mick Taylor került. Jonest kevesebb mint egy hónappal később vízbe fulladva találták meg a medencéjében – így ő lett a 27-esek klubjának egyik legismertebb tagja. A halottkém jelentése szerint halálakor – amit balesetnek minősített – drogok és alkohol hatása alatt állt. A Rolling Stones 1969. július 5-én, két nappal egykori zenésztársuk halála után ingyenkoncertet adott a Hyde Parkban; eredetileg új gitárosuk bemutatását tervezték itt, de végül Jones emlékének ajánlották.

A koncert kezdete előtt Jagger részleteket olvasott fel Percy Shelley Adonais című verséből, a színpadi munkások pedig több száz fehér lepkét engedtek szabadon, miközben a zenekar Jones egyik kedvenc dalát, az I’m Yours And I’m Herst játszotta.

Néhány hónappal később ismét tragédia érte a zenekart: a várva várt Let It Bleed című albumuk népszerűsítésére 1969 decemberére ismét ingyenkoncertet szerveztek az észak-kaliforniai Altamont Speedwayen, és miközben az Under My Thumbot játszották, a közönség soraiban egy fiatalembert halálra késelt a Hell’s Angels motorosbanda egyik tagja. A tragikus eseményről a Gimme Shelter című dokumentumfilmben is megemlékeznek. 

Színészet, szólókarrier, Stones

A Ned Kelly című filmben Jagger a címszereplőt, egy legendás banditát alakított, az In Performance című filmben pedig egy visszahúzódó rocksztárt. Míg a filmvásznon a siker elkerülte, rocksztárként a népszerűsége töretlennek bizonyult. A Stonesnak számos slágeralbuma volt az 1970-es években és az 1980-as évek elején, az 1980-as évek közepére azonban Jagger és Richards kapcsolata egyre feszültebbé vált. A Stones parkolópályára került, Jagger pedig energiája nagy részét a szólókarrierjére összpontosította – vegyes eredményekkel. Míg első próbálkozása, az 1985-ös She’s the Boss elég jól fogyott ahhoz, hogy platinalemez legyen, a második albuma már nem keltette fel a közönség érdeklődését.

1989-ben a Stones rálépett a halhatatlanság útjára, és bejutott a Rock and Roll Hall of Fame-be. Jagger és Richards ez idő tájt döntött úgy, hogy újra együtt dolgoznak, aminek eredménye egy új album, a Steel Wheels lett. Jagger megpróbálkozott egy újabb szólólemezzel, de a várt siker megint elmaradt, így a következő évben ismét a Rolling Stones került munkássága középpontjába, a Voodoo Lounge című, 1994-es lemez pedig elnyerte a legjobb rockalbumnak járó Grammy-díjat.

A sikert siker követte, Jagger filmproducerként is szép karriert futott be, és az egykor lázadó rocker az illem mintaképévé vált, amikor 2003-ban Károly herceg lovaggá ütötte.

A Rolling Stones történelmet írt

A zenekar 2016. március 25-én ingyenkoncertet adott 500 ezer ember előtt Havannában, ahol zenéjüket korábban az ország kommunista rezsimje betiltotta. A Ciudad Deportivo sportarénában tartott buli egy dél-amerikai turné része volt.

Mert hiába teltek az évek, Jaggerék továbbra is turnéztak, újra és újra lenyűgözték a közönséget.

Engem legutóbb 2017 szeptemberében, amikor bokáig süllyedve az osztrák Red Bull Ring pályáját borító sárban, 95 ezer emberrel együtt néztem végig a show-t, és már fel sem merült bennem, hogy ez lenne az utolsó. Azt hiszem, egészen 2019-ig mind meg voltunk győződve arról, hogy a Rolling Stones örök. Az év tavaszára tervezett észak-amerikai turnét azonban az akkor már 76 éves Jagger szívműtétje miatt el kellett halasztani, a dobos Charlie Watts pedig tavaly augusztusban, 80 éves korában halt meg.

Hogy a nem múló fiatalság titka micsoda – a végtelen alkoholfogyasztás, a kábítószerezés, a legendásan sok nő, vagy az, ha a munkánk a szenvedélyünk –, sosem derül ki (irónia!). De tény, hogy Mick Jagger 79 évesen, nyolc gyerek apjaként, ötszörös nagyapaként és háromszoros dédapaként is rendszeresen sportol, irigylésre méltó kondiban van, és jelenleg épp egy európai turnén ünnepli a Rolling Stones fennállásának hatvanadik évfordulóját. Közben pedig újra és újra emlékeztet minket arra, hogy az öregedésről alkotott sztereotípiáink bizony tévesek. Isten éltesse sokáig!

Mózes Zsófi

Forrás: ITT, ITT és ITT

Kiemelt kép: Getty Images / Kevin Mazur / Getty Images for RS