Nietzsche, Rilke és Freud múzsája volt Lou Andreas-Salomé, az első női pszichoanalitikus
Egy olyan korban, amikor még a legzseniálisabb nők sem kaptak lehetőséget arra, hogy megmutassák tehetségüket vagy intellektusukat, Lou Andreas-Salomé áttörte a hagyományos korlátokat, és saját útját járta be. Ő volt a világ első női pszichoanalitikusa és filozófusa a XIX. században, amikor a nőknek nem is engedték, hogy filozófiát tanuljanak. Mózes Zsófi írása.
–
Intellektualitása és kreativitása a XIX. század legfenomenálisabb gondolkodóinak múzsájává tette Salomét. Nietzsche úgy hivatkozott rá, mint „a legokosabb ember, akit valaha ismert”, filozófiájának tökéletes örököse, eszméinek pedig „a legjobb és legtermékenyebb szántóföld”. Rainer Maria Rilke számára „rendkívüli nő” volt, akinek hatása nélkül „egész fejlődésem nem tudott volna olyan utakat járni, amelyek az eredményeihez vezettek”. Sigmund Freud életében pedig a második legfontosabb nő volt (szeretett sógornője, Minna Bernays után), és az egyetlen nő kollégái közül, akivel hosszú és folyamatos levelezést folytatott.
De ki volt ez a rejtélyes nő, aki ekkora hatással volt a század legnagyobb gondolkodóira?
Salomé az oroszországi Szentpéterváron született 1861-ben, hat gyerek közül a legfiatalabbként, egy német-balti házaspár egyetlen lányaként. Szigorú protestáns családban nevelkedett, 17 éves korában azonban elutasította a tanultakat, és hivatalosan is kilépett az egyházból.
Az irodalom és a filozófia iránti érdeklődése és érzéke Hendrik Gillot holland lelkészhez vezette, aki szülei tudta nélkül Salomé magántanára és lelki vezetője lett.
Az ő irányítása alatt hatalmas tudásra tett szert a teológia és a filozófia területén, mígnem Gillot 42 éves korában, kétgyermekes férjként megkérte Salomé kezét.
A lány visszautasította az ajánlatot, és nem sokkal később Rómába költözött. Ott csatlakozott egy csoporthoz, aminek tagjai lelkes olvasói voltak Schopenhauer filozófiájának, és e csoporton keresztül ismerkedett meg Paul Rée-vel. Rée filozófiatörténész volt, és Salomé rajta keresztül ismerkedett meg az akkor 37 éves, a világ számára még ismeretlen Friedrich Nietzschével.
Salomé Rée-vel és Nietzschével is közeli kapcsolatba került
Elbűvölte őket a lány intellektusa és szépsége, és végül mindketten megkérték a kezét – amit ő visszautasított. Rée egy berlini lakásba költözött Saloméval, és több mint három évig éltek együtt barátként, mivel a lány sosem viszonozta a férfi szerelmét.
Bár Nietzsche több mint fél évig volt a filozófiatanára, és úgy gondolta, hogy Salomé a szellemi örököse, végül ő is beleszeretett a lányba.
Hiába utasította vissza Nietzsche házassági ajánlatát kétszer is, majd szakadt meg a barátságuk, Salomé hatalmas tiszteletet tanúsított Nietzsche elméje és munkássága iránt. Bár kapcsolatuk keserű véget ért, több mint két évtizeddel később a nő regényében megjelenik Nietzsche rendkívüli gondolkodásának és személyiségének ábrázolása.
Annak ellenére, hogy korábban házasságellenesnek vallotta magát, Salomét 1886-ban eljegyezte Friedrich Carl Andreas irodalomtudós. A nő végül azzal a feltétellel egyezett bele a frigybe, hogy örökre tartózkodnak a közösüléstől.
Bár Andreas 1930-ban bekövetkezett haláláig házasok voltak, elhidegülten teltek a mindennapjaik, és fokozatosan nyugodtak bele az udvarias együttélésbe.
Salomé 1897-ben ismerkedett meg Rainer Maria Rilkével
Rilke 21 éves volt, művészettörténet-hallgató, és épp csak megvetette a lábát az alkotói pályán, míg Salomé 36 éves, elismert író volt ekkoriban. Több mint három évig intenzív kapcsolatban éltek, amíg Rainer 1900-ban feleségül nem vette Clara Westhoffot. A következő két évtizedben állandó kapcsolatban maradtak, és több mint 200 levelet váltottak. Rilke 1914 nyarán Saloménak írt levelében vallott alkotói válságáról és a depresszióval való küzdelméről: „Olyan vagyok, mint az a kis anemóna, amelyet egyszer láttam a római kertben; nappal annyira kinyílt, hogy éjszaka már nem tudott bezáródni. Szörnyű volt látni, ahogy tágra nyílt, még mindig a kehelyén keresztül szívta be a levegőt, amely mintha eszeveszetten szétnyílt volna a mindent elsöprő éjszaka alatt, amely csillapíthatatlanul ömlött rá…”
Salomé így próbálta bátorítani Rilkét: „Azok a szavak, amelyekkel ezt az állapotot megfogalmazod, és az a szakasz az anemonról – ezek nem mások, mint művek, megvalósult művek, a legmélyebb egység létrejötte benned!”
50 éves korában Salomé felismerte, hogy az emberi problémákat már nem a filozófia, hanem a pszichológia szemüvegén keresztül vizsgálják
Pszichológiát tanult, és ő lett a világ első női pszichoanalitikusa. 1911 őszén, amikor részt vett a weimari pszichoanalitikus kongresszuson, találkozott Sigmund Freuddal, akivel mélyen tisztelték egymás munkásságát. Freud akkor figyelt fel a nőre, amikor az egy meglehetősen szokatlan és vérlázító tanulmányt publikált Az erotika címmel. Többek között a tudattalan ösztönökről, valamint a nemiség vallási, közösségi és esztétikai beágyazottságáról írt, és arról, hogy mi mindenben különbözik a férfiak és a nők szexualitása.
Freuddal megvitatták egymás kutatási munkáit és pácienseik mellett szerzett tapasztalataikat, vitatkoztak a narcizmustól a szorongáson át a maszturbációig, és a művészet pszichológiájáról is elmélkedtek. Megosztották egymással gondolataikat vallásról, halálról és háborúról is.
Élete utolsó éveiben gyakran ápolták kórházban szívelégtelensége miatt, végül hetvenöt éves korában hunyt el a németországi Göttingenben. Halála után a Gestapo utasítására elkobozták a könyveit, hiszen Freud kollégájaként értelemszerűen a „zsidó tudományt” gyakorolta, ráadásul zsidó származású írók köteteit birtokolta. Lou Andreas-Salomé elkötelezetten független nő volt, aki racionális meggyőződésével folyamatosan kihívások elé állította a kor embereit. Ahogy Freud fogalmazott: „Minden női gyarlóság, és talán a legtöbb emberi gyarlóság is idegen volt tőle, vagy legyőzte élete során.”
Mózes Zsófi
