Valahányszor a lány tejet vesz, mindig történik valami dráma – 10 dolog, amit fogadjunk, hogy nem tudtál a Léon, a profiról!
Ma ünnepli 63. születésnapját Luc Besson francia filmrendező, akinek számos örökbecsű alkotást köszönhetünk, többek között a Taxit, a Jeanne d’Arc-ot, A nagy kékséget, a Nikitát… én most a legkedvesebb Besson-filmemről, a Léon, a profiról hoztam nektek olyan (talán kevésbé ismert) tényeket, amik elolvasása után remélem, mindenki azonnal nekiül újranézni a ’94-es klasszikust. Fiala Borcsa írása.
–
Nagy utat jár be a marcona, kissé együgyű bérgyilkos (hogy miért döntött úgy Jean Reno, hogy gyermeklelkű felnőttként formálja meg Léon karakterét, arról lentebb), aki a korrupt zsaruk fegyverei és a biztos halál elől az utolsó pillanatban menti meg a szomszéd kislányt, akit praktikus szempontok miatt az első éjszaka majdnem fejbe lő, majd a közös életük alakulása során mindennél jobban megszeret. És talán éppen ez okozza vesztét: Mathildát megismerve elköteleződik érzelmileg, megszületik benne a vágy, hogy gyökeret eresszen, és megtanulja értékelni az élet szépségeit. Ezáltal azonban sebezhetővé is válik, már nem „pattannak le róla a golyók”, mint korábban (ahogy a maffiatag Tony állítja róla). Na de ne szaladjunk el egyenesen a film végére! (Vigyázat, a cikk jellegéből adódóan jó pár spoileraknát tartalmaz, ha esetleg még nem láttad volna a Léon, a profit, javasoljuk, hogy MOST nézd meg, és utána folytasd az olvasást!)
1.
Jean Reno saját bevallása szerint azért döntött úgy, hogy Léon karaktere értelmileg egyszerűbb, és érzelmileg is lassabb figura legyen, hogy a nézőnek eszébe se jusson: a felnőtt férfi esetleg szexuálisan kihasználhatja a vele élő, maximálisan rászoruló tizenkét éves kislányt. Éppen ezért, amikor ez a téma kettejük között szóba kerül, Reno hagyta, hogy a jelenetet maximálisan Portman irányítsa. Ezzel együtt azt is meg kell jegyezni, hogy az eredeti verzióban Mathilda és Léon létesít szexuális kapcsolatot, ám annak olyan rossz volt a fogadtatása a próbavetítéseken, hogy végül nem került be a filmbe.
2.
A jelenet, ahol Gary Oldman Beethoven iránti rajongásáról beszél Mathilda apjának, mielőtt félőrülten lemészárolná az egész családot, teljes mértékben improvizált, ráadásul több változatot is felvettek belőle.
De nem ez az egyetlen rész, ahol Oldman teljesen a saját feje után ment. A film elején, amikor élő hazugságdetektorként egészen közel lép Mathilda apjához, hogy „kiszagolja” a hazugságot, Michael Badalucco azért is néz olyan rémülten, mert ez egyáltalán nem volt előre egyeztetve, és őt is készületlenül érte, hogy a kollégája, mint egy drogkereső kutya, végigszaglássza. De ugyanígy improvizált a film vége felé abban a mára ikonikussá vált jelenetben is, amikor Léon könnyedén lemészárolja az első, majd a második hullámát is a rájuk küldött kommandósoknak, és Norman Stansfield erősítést kér:
– Hozzatok ide mindenkit.
– Hogy érted, hogy mindenkit? – kérdezi a kollégája, mire szépen artikulálva Oldman elüvölti magát:
– MINDENKIT!
A célja részben az volt, derül ki egy Playboynak adott interjúból, hogy Bessont megnevettesse. Ez az „Ev-ery-one” aztán szállóige lett, Gery Oldman állítása szerint a rajongók legtöbbször ezzel szokták őt fogadni.
3.
A nagy akciók előtt Norman Stansfield egészen fura pózban gyűr be magába zöld és sárga színű tablettákat. Ez a gyógyszer a Librium, egy központi idegrendszerre ható nyugtató, szorongást és feszültséget csökkentő készítmény, amivel az alkohol és/vagy drogelvonás tüneteit szokták csökkenteni.
4.
Ez a film volt Natalie Portman színésznői debütálása – zsenge lány volt még, mindössze tizenegy éves. Hogy elnyerje a szerepet, nem kevesebb mint kétezer konkurensét kellett kiütnie a nyeregből, többek között Liv Tylert is, aki azért sem kaphatta meg a szerepet, mert tizenöt évesen már túlkorosnak ítélték.
Ezzel szemben Portman pedig kishíján azért csúszott le a szerepről, mert a castingrendező, Todd Thaler őt meg túl fiatalnak találta. Ám amikor a próbákon azt a jelenetet adta elő, ahol a kisöccsét siratja, Bessont teljesen lenyűgözte az az érzelmi mélység, amit a lányban látott, és ez meggyőzte: ő lesz a tökéletes választás.
5.
Portman egy 2005-ös interjúban elmesélte, eleinte gondjai voltak azzal, hogy „gombnyomásra” tudjon sírni. Luc Besson azonban egy huszárvágással megoldotta a dolgot: annál a jelenetnél, amikor Mathilda Léon ajtaja előtt az életéért rettegve könyörög bebocsátásért, Besson egyik asszisztense borsmenta olajat fúj a szemébe, hogy így fakassza könnyekre. Ez olyan fájdalmas volt, hogy Portman egy csapásra megtanult felszólításra zokogni, onnantól kezdve (gondolom,) elég volt csak felidéznie az első kellemetlen élményt, hogy azonnal bepárásodjon a szeme.
6.
Portman szülei amúgy nem különösebben örültek, hogy a lányuk el akarja vállalni ezt a cseppet sem gyerekeknek való szerepet. Különösen sok aggodalommal töltötték el őket Marthilda dohányzós jelenetei, így szigorú szabályokat fektettek le ezzel kapcsolatban: Portman összesen öt alkalommal blázolhat a vásznon, de akkor sem szívhatja be vagy fújhatja ki a füstöt, illetve a szereplőnek le kell szoknia a dohányzásról a film során – ez így is történik, amikor Léon Tony olasz étterme előtt lekapja a tíz körméről, amiért szóba áll egy ismeretlen fiúval.
7.
A korrupt Stansfield egyik kollégáját játszó színész (az, aki Mathildáék lakása előtt vár, miközben a többiek bent rendeznek mészárlást), Keith Alexander Glascoe tűzoltóként is tevékenykedett.
A férfi tragikus körülmények között, munka közben halt hősi halált, méghozzá a 2001. szeptember 11-i terrortámadás során New Yorkban.
8.
A Léon ötlete akkor pattant ki Besson fejéből, amikor a másik nagy kedvencemet, a Nikitát forgatta. Talán emlékszel, Jean Reno a drogfüggő zsarugyilkos lányból lett kormányzati bérgyilkos történetében is felbukkan: ő Victor, a takarító, aki nagyobb káoszt teremt a helyszínen azzal, hogy meg akarja oldani a problémákat, mint az indokolt lenne, pillanatok alatt hatalmas vérfürdőt rendezve. Besson úgy gondolta, Victor karaktere túl jó ahhoz, hogy csupán ebben az egy jelenetben tűnjön fel, így végül kissé átalakítva adott neki egy saját filmet, ahol Jean Reno munka közben szintén napszemüveget visel, csak ezúttal a karimás kalapot kötött sapkára cseréli, és messze profibb és megfontoltabb Léonként, mint az impulzív Victor. A filmet Besson harminc nap alatt írta meg, és kilencven nap alatt forgatták le, abban az időszakban, amikor a rendező arra várt, hogy Bruce Willis végre elérhető legyen, és elkezdhessék Az ötödik elem forgatását.
9.
A Léon, a profiból 2000-ben készült Bollywoodi változat is Bichhoo (Skorpió) címmel, a legnagyobb különbség a két film között, hogy az indiai verzióban a Mathilda-féle karaketer, Kiran körülbelül egy évtizeddel idősebb.
A tejvásárlás motívuma azonban ebben is megjelenik, ahogy a Besson-féle eredetiben: Léon úgy dönti magába a tejet, ahogy Popeye a spenótot, a közös edzés részeként pedig Mathildát is erre kötelezi. A kettejük kapcsolata is innen indul el: Mathilda felajánlja Léonnak (ezzel is jelezve, hogy figyelemmel kísérte szomszédja életének apró, kiszivárgó részleteit), hogy hoz neki is tejet a boltból. Az persze már más kérdés, hogy valahányszor Mathilda elindul tejért, mindig történik valamilyen drámai fordulat.
10.
Mielőtt Léon megismerte Mathildát, csupán egyetlen élőlényhez fűzte szorosabb kötelék: egy cserepes növényhez, amit féltve gondozott, reggelente kitette az ablakba napozni, letörölgette a leveleit, és vitte magával rendületlenül mindenhová. A film zárójelenetében, Léon halála után Mathilda kiülteti a növényt a leányintézet kertjébe, hogy ott végre szabadon élhessen, gyökeret ereszthessen és jól érezze magát, egyfajta örök mementóként, Léonra emlékezve. Igen sajnálatos tény, hogy ez a növényfajta sajnos nem bírja a hideget, így nagy valószínűséggel nem élte túl az első New Yorki telet sem.
Fiala Borcsa
