„Pincérnő voltam, takarító meg eladó. De most menő vagyok” – Megnéztük az Én, Georgina című realityt

–

Az emberek azért is szeretik a tündérmeséket, mert hinni akarnak a csodákban, és látni szeretnék, hogy néha megtörténhet a varázslat. Látni akarjuk, ahogy a legkisebb szegény leányt (aki persze világszép, csak nem látszik az arca a portól) kiválasztja a királyfi, mert akkor elhisszük, hogy velünk is megtörténhet, de legalább tovább álmodozhatunk róla. 

Georgina Rodríguezről 2016 novemberéig azt sem tudtuk, hogy a világon van, bár a neve alapján sokaknak még most sem ugrik be, ki is ő. Viszont azonnal talán a helyére kerül, ha így mutatom be: Cristiano Ronaldo, a világ leghíresebb focistájának barátnője. Az ő életéről szól az a hatrészes valóságshow, amely azt a címet kapta: Én, Georgina. Persze a valóságról és magáról Rodríguezről túl sokat nem tudunk meg belőle, de még csak azt sem mondhatom, hogy ez olyan nagy kár volna.

Láthatjuk viszont, hogyan él pazar fényűzésben ez a most huszonnyolc éves nő, miközben arról beszél, mennyire szerencsés, hogy vele megtörtént a mesebeli csoda. „Álom az élet! Kár lett volna disszidálni!” – hogy egy klasszikust idézzek (nem Ronaldo nőjét).

Rodrígueznek olyan mindennapi akadályokon kell magát keresztülverekednie, mint hogy milyen ruhát viseljen a cannes-i filmfesztiválon (ahová a Cartier márka egyik nagyköveteként hívták, mielőtt bárki megkérdezné, mit keres ott).

Ennél a résznél megjegyzi, hogy borzalmas lenne, ha nem volna magángépük, ugyanis nem bírna két órákat várni a reptereken, így meg csak gondol egyet, fogja magát, és átruccanhat Párizsba ruhákért. Vagy amikor a kedvese, Cristiano Ronaldo felhívja, hogy „Ott a hajó Monacóban, vidd el, kicsim, hétvégére, hívd meg a barátaidat”, akkor a barátok boldogan rohannak, hogy élvezhessék ők is azt a luxust, amiben barátnőjük részesül. (Rodríguez gyakran kiemeli, hogy szereti megosztani velük mindazt a gazdagságot, ami az ölébe hullott – láthatjátok, ilyen jó fej ez a Georgina.) Ennél a résznél egyébként joggal vártam, hogy valami elképesztően fergeteges hétvégébe avatnak be, ha már valóságshow-ról van szó, de ők csak ülnek a hajón a kikötőben, miközben arról sztoriznak, hogy Georgina milyen fantasztikus ember, aki ugyanolyan maradt, mint azelőtt. Majd Ronaldo barátnője fogja magát, és beugrik a Forma–1-re, ha már ott van, bár különösebben nem érdekli a futam, csak azért megy, hogy a Ferrari tulajdonosával ebédeljen, akiről egyébként azt se nagyon tudja, kicsoda.

Nagyjából így telnek Georgina mindennapjai. Hat részen keresztül vehetjük szemügyre azt a pazar életformát, amibe a madridi Gucci-bolt egykori eladója belecsöppent, és hallhatjuk nyilatkozni a barátokat, akik elmondják, mennyire vicces, okos, helyes, szuper anya Georgina, aki mit sem változott, amióta fenekestül felfordult az élete. 

A Ronaldóval való kapcsolatáról semmi sem derül ki – aki emiatt nézné meg, csalódni fog. A focista megjelenik ugyan, de csak egy fotelban ülve nyilatkozik arról pár gondolatot, milyen jó anya a nője. A dokusorozat szerint leginkább a barátnő feladata a gyereknevelés,

innen nézve pedig van egy olyan halovány érzése az embernek, mintha Rodríguezt luxusbébiszitternek szerződtette volna, semmint igazi, valóságos élettársnak.

A sorozatot belengi némi családbarát propaganda is, Georgina a legváratlanabb pillanatokban hangsúlyozza a vallásosságát és azt, hogy bizony az anyaság a legcsodálatosabb dolog a világon, ő ebben teljesedik ki, bár túl sok arról sem derül ki, hogy valójában milyen anya. Az viszont tény, hogy ő neveli Ronaldo béranyáktól született összes gyerekét, és az egyelőre egy szem közös lányukat is. (A nő most ikreket vár, akik tavasszal születnek, velük együtt már hat gyerekük lesz, közülük három vér szerinti.)

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Georgina Rodríguez (@georginagio) által megosztott bejegyzés

Természetesen (ez nem maradhat ki) az utolsó részekben azt is láthatjuk, ahogyan Georgina jótékonykodik, saját kezével csomagol (legalábbis a felvétel erejéig) sportcipőket rászoruló gyerekeknek, és sír, amikor felolvassák neki, hogy mennyire csodálatos nő és anya is ő. Ugyanilyen meghatottan könnyezik egy random Szűz Mária-szobor előtt, viszont faarccal narrálja végig a saját realityjét, amihez tapsikolnak a barátok, és Cristiano Ronaldo is a nevét adja hozzá.

Az Én, Georgina című sorozat a bizonyíték arra, hogy senki sem lesz attól izgalmas és jó ember, hogy összejön egy híres és gazdag közéleti szereplővel. Se nem lesz irigylésre méltó azért, mert el tud költeni nagyon sok pénzt, és nemes lelkű sem lesz attól, hogy alkalomadtán sportcipőket visz szegény gyerekeknek.

(Mert aki fényűzésben él, annál alapnak kell lennie, hogy valamennyit visszaad a rászorulóknak, ezért bizony nem jár taps.)

A sorozatból épp a lényeg maradt ki: miért érdekelje a földi halandót Georgina Rodríguez? Mi lett egyébként a családjával? Arra a fontos kérdésre sem válaszol például, milyen volt úgy felnőni, hogy az apja kábítószer-kereskedelem miatt börtönben ült, és a nagybátyja nevelte őt és a testvérét (ez a nagybácsi – mit ad isten – nemrég nyilatkozott, hogy amióta Georgina Ronaldo nője, kétszer hívta fel, rájuk se hederít), vagy mi történt az anyjával, akit csak egyszer hallhatunk a filmben, akkor is a telefon másik végéről.

Akart-e ő valaha karriert, vagy csak várta, hogy jobbra forduljon a sorsa? Álmodozott-e kislányként gazdagságról, vagy tényleg csak belecsöppent? Hogyan éli meg az anyaságát, hogyan viseli az árnyoldalait? Könnyen kezdett bele a gyereknevelésbe három gyerekkel, akik közül az egyik lassan tinédzser lesz? Hogyan fogadták a gyerekek őt? Milyen megélni ezt a fajta hírnevet? Nem félt egyszer sem azóta, amióta egy szempillantás alatt az érdeklődés középpontjába került?

A hatodik rész végén megemlíti, hogy azt akarja, az emberek ne Ronaldo barátnőjeként ismerjék elsősorban, hanem önmaga miatt. De akkor nem kellett volna elmesélni, ki is ő valójában? Vagy tenni valamit azon kívül, hogy kiválaszt szép ruhákat egy eseményre?

Az utolsó néhány perc a legizgalmasabb, amikor a bevágott bakiparádéban végre látjuk igazán röhögni, látjuk felvillanni az igazi arcát, amikor azt mondja például: „Pincérnő voltam, takarító, meg eladó. De most menő vagyok.” Hát anyukám, jól van akkor. Mondjuk, a gyémántoktól meg a feliratos Balmain pólótól még senki nem lett menő, legfeljebb csak elhitte. 

Azt is tudom, hogy nem lehet mindenki Diana hercegné. És most, hogy jobban bújom a TikTokot munkahelyi kötelezettségből, felfigyeltem egy új trendre, amiben fiatal csajok ütemes zenére azzal viccelnek, hogy a Gucciban keresnek állást, miután megnézték az Én, Georgina című sorozatot. Nekem pedig egyből beugrott Cher szuperikon-énekesnő-fenomén egyik, évtizedekkel korábbi interjúbeli mondata: 

„Anyám azt mondta nekem: »Drágám, keress magadnak egy gazdag férfit, és menj hozzá!« Mire én azt válaszoltam: »De anyám, én vagyok a gazdag férfi!«”

Nos, kábé így gondolom én is, úgyhogy szerintem ne a Gucciba menjetek dolgozni, hanem valósítsátok meg önmagatokat, és ha nagyon akartok, akkor majd vesztek magatoknak a saját pénzetekből Gucci táskát.

Szentesi Éva

Képek: Netflix