Ő nem csak egy „fura, kedves srác”! – Eddie Redmayne 40 éves
Úgy képzelem, ha megkérdeznénk bármelyik, az álomgyárban dolgozó színésztől, hogy mik a legnagyobb félelmei, a beskatulyázás előkelő helyen szerepelne a listáján. Mert a mindent átütő sikernek ez az egyik árnyoldala: elkönyvelik, hogy ilyet jól tud játszani, és onnantól nagyrészt csak hasonló szerepekkel keresik meg. Főleg, ha az embernek olyan erős karaktere van, mint a ma 40 éves Eddie Redmayne-nek. Kicsit fura, elvarázsolt, de kedves srác – ez van az ő „dobozára” írva, amiben felrakták az egyik hollywoodi polcra, ahonnan nehezen tud szabadulni, de látszik, hogy nagyon igyekszik. És úgy tűnik, szerencsére jó úton halad. Dián Dóri írása.
–
Ahogy nagyon sokan, én is A mindenség elméletében láttam először Redmanye-t, amiért aztán haza is vitte a legjobb főszereplőnek járó Oscar-díjat – megérdemelten. Ez hozta meg számára az áttörést is, majd jött A dán lány, a Léghajósok, és ő is belekerült a világ egyik legnagyobb franchise-ának közepébe: eddig két filmben, és majd még további háromban játssza Göthe Salmandert a Harry Potter-univerzum részét képező Legendás állatok és megfigyelésük című filmsorozatban.
És amennyire az égig dicsérték Redmayne-t Stephen Hawking eljátszásáért, annyira húzzák le a kritikusok a későbbi szerepeit. „A szokásosat hozza”, „tőle ezt már láttuk”, „nagyon bejött neki a kosztümös fura csávó szerepe, így hát megint ezt játssza” – írták róla sok helyen, és nem tudok velük vitatkozni: Eddie Redmayne megjelenése, gesztusai, mimikája, vörösesbarna haja és szeplői elég markáns összképet adnak neki, ami alapvetően meghatározza a karakterét. Vannak, akik ezért imádják, míg mások követelik tőle a megújulást.
Olyat is olvastam egy kritikában, hogy Redmayne tehetségtelen, a fura külső és viselkedés megy csak neki, ennyi van benne, kész, engedjük el.
De tényleg ilyen egyszerűen le lehet írni valakit, aki láthatóan küzd azért, hogy az első nagy dobásán túllendülve többet is mutathasson magából?
A színházból jött film-analfabéta
Redmayne karrierje mondhatni, a szokásos ívet követi: gyerekként kezdett színiiskolába járni, majd a londoni színpadokon bizonyította be, hogy van helye azokon a deszkákon, amik sokaknak a világot jelentik. A Shakespeare's Globe színházban a Vízkereszt, vagy amit akartok című darabban volt az első komolyabb szerepe, majd ezt követték további jelentős munkák, míg 2010-ben Tony-díjat kapott a Red című darab férfi főszerepért.
Ekkor már belekóstolt a filmezés világába is, ám nagyon sokáig úgy hitte, neki csak a színházban van a jövője.
Olyannyira, hogy saját elmondása szerint nem is nézett filmeket, és a 2008-as, „A másik Boleyn lány” forgatásán Scarlett Johansson nyomott a kezébe egy listát olyan alkotásokról, amelyeket illene látnia.
A skatulya sikerrel jön
Első komolyabb filmes szerepét Robert de Nirótól kapta, ő rendezte ugyanis Az ügynökség című filmet, amiben Redmayne Matt Damon és Angelina Jolie fiát játssza. És úgy látszik, az eleinte a kamerát messze elkerülő színésznek bejött a forgatás élménye, innentől kezdve ugyanis rendszeresen játszott kisebb-nagyobb szerepeket olyan filmekben, mint az Elizabeth: Az aranykor Cate Blanchett oldalán, A másik Boleyn lány Natalie Portmannel, Scarlett Johanssonnal és Eric Banával. A Nyomorultakban megcsillogtathatta énektudását is. Ezekkel párhuzamosan pedig néhány sorozatszerepet is elvállalt. Ekkor még nyoma sem volt a „fura, félszeg, kedves srác” karakter ismétlődésének, játszott például drogost és főgonosz testvért is.
Utóbbit a Jupiter felemelkedésében 2015-ben, ami aztán eddigi karrierjének legnagyobb buktája lett: nem csak a film volt óriási csalódás és bukás a kasszáknál – 176 millió dollárból készült, és világszerte csak 91 milliót hozott vissza – de Redmayne-t is lehúzták a kritikusok és a közönség is. Hozzáteszem, teljes joggal, bár ez nem csak az ő kétségtelenül ripacs játékán múlott.
Akárhogy is, ez a film volt akkora pofára esés, hogy Redmayne filmes karrierjének végét is jelenthette volna, ám a színész nem vette zokon a bírálatokat, és nem menekült a téma elől.
Több interjúban is nevetve beszélt arról, hogy pocsékul játszik a filmben, de ez van, megy tovább, és csinálja a dolgát.
Aztán A dán lány után már kezdtek erősödni azok a hangok, amik a Legendás állatok… filmsorozat első két részét követően egyre hangosabbak lettek: Eddie mindig ugyanazt az elvarázsolt, fura fiút hozza, amit kisujjból kiráz.
Pedig ő nem akar csak ennyi lenni
Ugyan tényleg nagyon hasonló szerepek találták meg Redmayne-t, azt nem lehet mondani róla, hogy belekényelmesedett a karakterbe. Minden filmben igyekszik valami pluszt, valami mást belecsempészni a játékába, de az is egyértelműen látszik, hogy a Hawking-szerep az, amiért a későbbieket ráosztották.
Pedig Redmayne igyekszik lerázni magáról a „fura jófiú” skatulyáját. Talán ennek „köszönhető”, hogy elvállalta a Jupiter felemelkedése főgonoszának szerepét, és a Star Wars franchise-ban is a sötét oldalt választotta volna. Jelentkezett ugyanis Kylo Ren szerepére, de – mint tudjuk – nem ő, hanem Adam Driver kapta a munkát. És bár a Potter-univerzumban most ő az ügyeletes jófiú, a varázsvilágba korábban is be akart kerülni:
Voldemort szerepére pályázott a „Harry Potter és a Titkok Kamrája” meghallgatásán.
Van még itt spiritusz!
Redmayne tehát nem dőlt hátra az Oscarjával, és úgy tűnik, lassan talán ki tudja magát hámozni a skatulyából. A tavaly a Netflixen debütáló A chicagói 7-ek tárgyalása című filmben már megcsillogtatta, hogy van még ott másfajta tehetség is, és már bejelentették a The Good Nurse című krimi-thrillert is, amiben egy sorozatgyilkost alakít.
Úgyhogy mindenkit, aki már leírta a színészt, arra kérnék, jól figyeljen rá, mert az ő történetének még koránt sincs vége. Boldog születésnapot, Eddie Redmayne!
Dián Dóri
Kiemelt kép: Getty Images/Michael Buckner
