1.

Forró pillanatok az első szexes bénázásokból, és még annál is több: Szexoktatás (Sex Education, Netflix, 2019)

Nos, ez az egyik legjobb sorozat az utóbbi évekből. Bravúrosan kidolgozott, szép, összetett, sokszínű karakterek, príma cselekményszál, jól kiválasztott szereplők jellemzik az utóbbi néhány év legszórakoztatóbb streamingsorozatát, a Szexoktatást. Az angol széria harmadik évadát várja épp a nagyérdemű, és nem véletlenül, a Covid a legújabb évad forgatását is keresztülhúzta, ezért késik a többi produkcióhoz hasonlóan ez is. De mint tudjuk, a jó dolgokra érdemes várni!

Az alapsztori szerint egy szabadszájú, elvált szexuálterapeuta (akit Gillian Anderson játszik) és a rettenetesen visszahúzódó, önmaga elfogadásával és a szexszel küszködő fia kalandjait mutatja be a fiú középiskolájában, és a terapeuta házában, mindezt olyan viccesen, mélyen és élethűen, hogy a könnyünk is kicsordul. A fiú legjobb barátja egy meleg, színes bőrű srác, aki a sorozat egyik legjobb karaktere: az Ericet alakító Ncuti Gatwára érdemes lesz odafigyelni, de tényleg egytől egyig zseniálisak a szereplők. 

Asa Butterfield és Gillian Anderson Otis Milburn és dr. Jill Millburn szerepében

Ajánlom: szexuális gondokkal kínlódó, vagy épp kiteljesedett tiniknek, elvált anyukáknak, csalódott szerelmeseknek, és mindenkinek, aki érti és érzi a bennünket körülvevő világot a maga valóságosságában.

2.

Ha nem akarsz aludni napokig, a következő ajánlatom: Homeland (2011–2020)

A Homeland a karanténidőszak egyik legjobb foglalatossága volt. Az első három évadot egyben, pár nap alatt ledaráltam. Nem ettem, nem ittam, levegőt se vettem, és nem beszéltem senkivel. Úgy izgultam, hogy tövig rágtam a körmöm, és annyi váratlan fordulatot, amit ebbe beleírtak, szerintem élő ember nem talál ki. 

Nagyon mai, nagyon politikai, kissé háborús, mégis érdekes, pedig egyébként nem vagyok hajlandó ilyesmit nézni. Lebilincselő a cselekményvezetés, szerettem a karaktereket is, bár közel sem olyan dúsak, mint például a Szexoktatásban (igaz, gyökeresen más műfaj), viszont Claire Danest itt fedeztem fel magamnak. (Tudom, hogy sokan máshol, korábban, nekik gratulálok, hogy előbb láthatták ezt a varázslatos színészt.)

Ajánlom: azoknak, akik valami igazán izgalmasat szeretnének, és idejük is van, mert beszippant ez bárkit, kérem szépen. És ha már rajongója vagy, akkor töltsd ki EZT a tesztet.)

3.

Realityfüggőknek egy igazi unikum: My Unorthodox Life (Netflix, 2021)

…avagy milyen az élet az ortodox, szigorúan zárt zsidó közösségen túl. A történet már önmagában is érdekes, aki pedig látta az Unorthodox című minisorozatot, annak pláne az lesz. Olyan, mintha azt a sztorit ötvözték volna némi glamúrral. A My Unorthodox Life a zsidó közösségből való kiszakadás időszakát mutatja be egy gazdag környezetben, jómódú emberekkel. 

Miután elvált a zsidó férjétől, és szakított a brutálisan konzervatív hagyományokkal, Julia Haart modellügynökséget alapított, és iszonyatosan pazar, szemkápráztató környezetet teremtett magának és a gyerekeinek. A sztorija önmagában is érdekes, pláne abból a szemszögből, hogy nem minden gyerekének sikerült a váltás – a nagyobbik lánya és a férje (alig húszévesen házasodtak össze) például küszködnek azzal, hogyan illeszkedjenek be a modern világba, és mennyire szakadjanak el hagyományaiktól és a vallásuktól.

Ajánlom: azoknak, akiket nem zavar a közhelyes realityjelleg, és tényleg szeretnének belekukkantani egy érdekes történetbe. 

4.

Vigyázat, sokkal durvább lesz annál, mint amilyenre számítanál: Éles tárgyak (HBO, 2018)

Rákerestem, hogy vajon erről a sorozatról írtunk-e itt, a WMN-en, és kiderült, hogy nem, amit így utólag nem is értek.

Azért ajánlom most, mert újranéztem, és másodjára is megfagyott bennem a vér a sztoritól. A nagyszerű és nagy sikerű horror-thriller szerző, Gillian Flynn azonos című regénye alapján készült sorozat igazi remekmű. A történet egy zaklatott természetű (és életű) újságíróról szól (Amy Adams), akit a szerkesztője hazaküld a szülővárosába, hogy egy súlyos gyilkossági ügyről tudósítson.

Az eset azonban sokkal keményebb titkokat rejt, mint ahogyan az elsőre látszik. Nagy előnye az Éles tárgyaknak, hogy nem húzták el a sztorit, mint a rétestésztát, és nem lett belőle egy olyan nyögvenyelős szenvedés, mint például a Szolgálólány meséjéből, ami bravúrosan indult, de annál rémesebben folytatódott, míg végül totál elvette az ember kedvét az egésztől.

Ajánlom: igazi horrorrajongóknak, akik mernek egyedül ilyesmit nézni. Az ijedősebbek egész nyugodtan húzzák a fejükre a takarót a csúnya részeknél. Bár nehéz lesz, mert rendre kiszámíthatatlanul jönnek.

Szentesi Éva