A George Mortimer Pullman nevű fiatalember folyton törte a fejét valamin, imádta a furmányos megoldásokat egy-egy problémára. Az iskolából kimaradt tizennégy évesen, de az a fajta érzék, amivel ő bírt, valószínűleg nem is tanulható. Koporsókészítésből élt eleinte, majd elindult szerencsét próbálni. Chicagóba érve megdöbbenve tapasztalta, hogy a várost időnként elönti az iszap, amelybe ember és ló egyaránt beleragad, a fertőzött víztől pedig terjed kolera. Az épülő új csatornahálózat miatt meg kellett emelni nemcsak az utcák burkolatát, hogy a folyó felé folyjon a víz, de az épületeknek is új alapzatot kellett kapniuk. Ennek az emelőkkel operáló mikéntjét találta ki Pullman, és az ötlet egy csapásra híressé tette, ráadásul a vagyonát is megalapozta, amelyet később Coloradóban, az aranyásók között hizlalt fel, hogy aztán a tőkével vasúti kocsik építésébe fogjon.

George Mortimer Pullman - Forrás: Getty Images/ Archive Photos
George Mortimer Pullman - Forrás: Getty Images/ Archive Photos

De mi van, ha beleőrülünk a sebességbe?

1825. szeptember 27-én, azaz hat évvel Pullman születése előtt nyitották meg a világon az első közforgalmú, menetrendszerű vasutat Angliában. A Stockton és Darlington között (negyven kilométeren) közlekedő vonalon elsőként George Stephenson gőzmozdonya, a Locomotion haladt végig, utasokat, lisztet és szenet szállítva.

A gőzmozdony óránkénti huszonnégy kilométeres sebességgel haladt – az emberiség először vált képessé lehagyni egy lovat – ám a parlamentben elhangzott olyan érv is a személyszállítás ellen, hogy az emberek bele fognak őrülni a sebességbe. (Ez, mondjuk, igaz, csak nem a gőzmozdonyéba.)

Az USA-ba az első mozdony (a John Bull) még Angliából érkezett

Egy már amerikai utódja, a Tom Thumb elveszített pár évvel később egy ló vontatta kocsikkal szembeni versenyt, de ez nem szegte kedvét az újítóknak! Sorra épültek a vasútvonalak. 1829-ben nyílt meg az első észak-amerikai gőzvontatású vasútvonal, negyven évvel később már New Yorktól San Franciscóig lehetett vonatozni, 1916-ra pedig 250 ezer mérföldnyi sín szelte át Amerikát!

A transzkontinentális vasútvonalnak köszönhetően a vadnyugat benépesült európai telepesekkel (akik aztán elpusztították az indián őslakosok nagy részét a kultúrájukkal együtt, mert ez is a mese része sajnos).

A John Bull gőzmozdony - Forrás: Getty Images/Culture Club
A John Bull gőzmozdony - Forrás: Getty Images/Culture Club

A két tengerpart közötti út megtételéhez négy napra volt szükség

Ám vasúton közlekedni eleinte nem volt éppenséggel úri muri. Kényelmetlen volt, unalmas és fárasztó. És itt jön a képbe Pullman, aki mérnökök segítségével olyan kocsikat terveztetett, amelyeknek sokkal jobb volt a rugózása, mint az elődöknek. De más szempontból is komfortosabbá vált általuk az utazás: étterem és hálófülke épült a kocsikba.

Eleinte az utasok nem voltak oda a fejlesztésért, hiszen ötször annyiba kerültek a jegyek az új típusú vonatokra, de miután 1864-ben a meggyilkolt Lincoln elnök holttestét ilyenen vitték Washingtonból Illinois államba, divatba jött a Pullman-kocsi, sőt, hamarosan világhírűvé vált.

Pullman gyára fellendült, gazdag, befolyásos ember lett az alapító. A vagonokat (volt neki a vége felé vagy kétezer darab!) nem adta el, csak bérbe kapták meg a vasúttársaságok, és a haszonból is részesült. A munkásainak külön várost építtetett, amely az 1880-as években nagyon úttörő vállalás volt, hisz a melósok jobbára nyomorúságos bérkaszárnyákban laktak, ehhez képest a pullmanosok otthonaiban volt víz, gáz és csatorna, és kaptak saját könyvtárat meg templomot is.

A Pullman-kocsi kívülről - Forrás: Getty Images/Universal History Archive/Universal Images Group
A Pullman-kocsi kívülről - Forrás: Getty Images/Universal History Archive/Universal Images Group

De Pullman humanizmusának megvoltak azért a korlátai: a nemes gesztust némileg beárnyékolja a tény, hogy a lakbérek, a szolgáltatásokért felszámított díjak és a vegyesbolt forgalma is Pullmant gazdagította.

Amikor az 1893-as tőzsdekrach miatt csökkent a dolgozók bére is, és sok munkást kirúgtak, a Pullman-városban élők költségei nem csökkentek, ezért a szakszervezet sztrájkot hirdetett, amely sztrájk huszonhét államba gyűrűzött át, és végül két hónap után a hadsereg erőszakkal verte le, a szakszervezet vezetőit pedig lecsukták.

A Pullman-gyár újraindult, ám a legendának befellegzett, az alapító hírneve odalett. Őt magát is perbe fogta az állam, el kellett adnia a lakótelepét Chicago városnak. Pullman nem sokkal később szívrohamot kapott és meghalt, a család pedig tartva a sírgyalázó-bosszúállóktól, éjszaka temettette el, a koporsóra betont öntettek, és egy jókora márványoszloppal süvegelték meg az erődítményt.

A Pullman-kocsi belülről - Forrás: Getty Images/Photo12/Universal Images Group
A Pullman-kocsi belülről - Forrás: Getty Images/Photo12/Universal Images Group

Pullmantól az Orient expresszig

Európában a Pullmantól megihletődött George Nagelmackers nevű belga kereskedő alapította az első hálókocsi-társaságot 1872-ben. Első járatuk öt évvel később indult meg Párizs és Menton között. De Nagelmackers ötlete volt az is, hogy meg kell találni a legjobb utat Párizs és Konstantinápoly, a mai Isztambul között.

1883 őszére kialakult az Orient express útvonala, és e legendás szerelvénnyel jutottak el az első hálókocsik hazánkba 1883-ban.

Idézem a Központi Vasúti és Közlekedési Közlöny 1880. november 3-i számát: „(…) a hálókocsi oly csinos, berendezése oly czélszerű és a legújabb igényeknek megfelelő (…) A kocsi-szekrény hossza 14 mét., tiszta magassága középett 3 35 méter; 6 fülke 14 ágyra van berendezve, melyek mindegyike kényelmes területtel bir (…). Czélszerű újjitásnak vehető, hogy a kocsi két végére helyezett külön női és külön férfi toilettek vannak berendezve, valamint a hálófülkék is nemek szerint vannak elválasztva. A kocsi meleg vizzel füttetik; a női toilette melletti fülkében helyeztetett el a kőszénnel füthető kályha, melyből a melegített víz csövekbe és így a kocsin végig vezettetik. A kocsi alatt alkalmazott roppant nagy gáztartó szolgáltatja a világítást; a kocsiba csak két végén, ugy oldalt, mint a homlokfalon alkalmazott lépcső, illetőleg ajtókon át lehet jutni; a szokatlan nagy ablaktáblák, az azokon és az egyes szakaszokban alkalmazott nehéz veres selyem függönyök az egész kocsinak kedélyes, barátságos jelleget kölcsönöznek.”

Az Orient express szalonkocsija 1895-ben - Forrás: Getty Images/Universal History Archive
Az Orient express szalonkocsija 1895-ben - Forrás: Getty Images/Universal History Archive

Az Orient expressz sorsa összefonódott Európa történelmével

Nemcsak az útirányok és a célállomások módosultak időről-időre, hanem a vonat külseje és belseje is átalakult.

Eleinte gyönyörű, királykék kocsikkal közlekedett, a poggyászkocsik között két hálókocsi, szalon és étkezőkocsi kapott helyet. A háló és étkezőkocsik a Pullman-féle, amerikai forgóvázas kocsikat utánozták, tikfaburkolatos díszítésükben és belső kialakításban azonban felülmúlták azokat.

Mindegyik hálókocsiban húsz utasnak volt hely, a bőrhatású luxusüléseket mahagóni válaszfalak választották el egymástól, ezeket éjszakára selyemlepedős ágyakká alakították át.

A vonat olyan kényelmes volt, mint egy szálloda, nem jelentett gondot az étkezés, a férfiak simán tudtak borotválkozni is, nem zötyögött a szerelvény. A gázégős csillárokkal díszített étkezőben olyan menüt szolgáltak fel, amilyen országon éppen áthaladt az Orient expressz. Persze a szolgáltatások ilyen magas szintje nem volt olcsó mulatság, csak első osztályú jegyet lehetett váltani 548 aranyfrankért.

Étkezőkocsi - Forrás: Getty Images/Jack Birns/The LIFE Picture Collection
Étkezőkocsi - Forrás: Getty Images/Jack Birns/The LIFE Picture Collection

A századforduló jelentette az expressz fénykorát, Európa méltóságos urai és hölgyei imádták a vonatot

Az 1930-as években diplomaták, filmsztárok, pénzemberek, arisztokraták, sőt, gyakran az uralkodó családok tagjai is felültek rá. Utazott rajta Marlene Dietrich, a rejtélyes régész-író-antropológus-katona, Arábiai Lawrence, és a nem kevésbé titokzatos kém, Mata Hari is.

Ferdinánd bolgár fejedelem időnként maga is szívesen felcsapott masinisztának.

A rablók is szerették az expresszt. Előfordult, hogy a vonatot kisiklatták, utasait elrabolták, és csak váltságdíj fejében engedték őket szabadon. Olykor hóakadály, árvíz vagy földcsuszamlás miatt kellett vesztegelni napokig a pályán, valószínű egy ilyen eset ihlette meg Agatha Christie-t, aki megírta a „Gyilkosság az Orient Expresszen” című híres regényét.

A II. világháború vetett véget a fénykornak, az Orient expressz elvesztette luxusvonat jellegét, immár másodosztályú kocsik is közlekedtek benne.

A hetvenes évek óta nincs közvetlen hálókocsis járat Párizs-Bukarest között, ám elindult a nosztalgia Orient expressz. Ma is vehetünk jegyet rá, ha kipengetjük a 2800-4000 fontos (tehát nagyjából másfél millió forintos) jegyárat, Párizsból, illetve Londonból utazhatunk vele Velencébe vagy Veronába. Egy éjszakát tölthetünk a vonaton, és közben pezsgőt, reggelit, ebédet, vacsorát, és mindenféle ízletes nassolnivalót szolgálnak fel a stewardok élő zene mellett.

De ha efféle luxusban nem is részesülhetünk soha, állítom, hogy a halókocsis utazás az emberiség egyik legnagyobb találmánya. Vagy legalábbis az egyik legizgalmasabb.  

Kurucz Adrienn

 

 Forrás: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT és ITT 

 Kiemelt kép: Getty Images/Richard C. Miller/Donaldson Collection