A világ legromantikusabb helyszíne: a hálókocsi – És a szerencsét próbáló fiú története, aki kitalálta nekünk

–

A George Mortimer Pullman nevű fiatalember folyton törte a fejét valamin, imádta a furmányos megoldásokat egy-egy problémára. Az iskolából kimaradt tizennégy évesen, de az a fajta érzék, amivel ő bírt, valószínűleg nem is tanulható. Koporsókészítésből élt eleinte, majd elindult szerencsét próbálni. Chicagóba érve megdöbbenve tapasztalta, hogy a várost időnként elönti az iszap, amelybe ember és ló egyaránt beleragad, a fertőzött víztől pedig terjed kolera. Az épülő új csatornahálózat miatt meg kellett emelni nemcsak az utcák burkolatát, hogy a folyó felé folyjon a víz, de az épületeknek is új alapzatot kellett kapniuk. Ennek az emelőkkel operáló mikéntjét találta ki Pullman, és az ötlet egy csapásra híressé tette, ráadásul a vagyonát is megalapozta, amelyet később Coloradóban, az aranyásók között hizlalt fel, hogy aztán a tőkével vasúti kocsik építésébe fogjon.

De mi van, ha beleőrülünk a sebességbe?

1825. szeptember 27-én, azaz hat évvel Pullman születése előtt nyitották meg a világon az első közforgalmú, menetrendszerű vasutat Angliában. A Stockton és Darlington között (negyven kilométeren) közlekedő vonalon elsőként George Stephenson gőzmozdonya, a Locomotion haladt végig, utasokat, lisztet és szenet szállítva.

A gőzmozdony óránkénti huszonnégy kilométeres sebességgel haladt – az emberiség először vált képessé lehagyni egy lovat – ám a parlamentben elhangzott olyan érv is a személyszállítás ellen, hogy az emberek bele fognak őrülni a sebességbe. (Ez, mondjuk, igaz, csak nem a gőzmozdonyéba.)

Az USA-ba az első mozdony (a John Bull) még Angliából érkezett

Egy már amerikai utódja, a Tom Thumb elveszített pár évvel később egy ló vontatta kocsikkal szembeni versenyt, de ez nem szegte kedvét az újítóknak! Sorra épültek a vasútvonalak. 1829-ben nyílt meg az első észak-amerikai gőzvontatású vasútvonal, negyven évvel később már New Yorktól San Franciscóig lehetett vonatozni, 1916-ra pedig 250 ezer mérföldnyi sín szelte át Amerikát!

A transzkontinentális vasútvonalnak köszönhetően a vadnyugat benépesült európai telepesekkel (akik aztán elpusztították az indián őslakosok nagy részét a kultúrájukkal együtt, mert ez is a mese része sajnos).

A két tengerpart közötti út megtételéhez négy napra volt szükség

Ám vasúton közlekedni eleinte nem volt éppenséggel úri muri. Kényelmetlen volt, unalmas és fárasztó. És itt jön a képbe Pullman, aki mérnökök segítségével olyan kocsikat terveztetett, amelyeknek sokkal jobb volt a rugózása, mint az elődöknek. De más szempontból is komfortosabbá vált általuk az utazás: étterem és hálófülke épült a kocsikba.

Eleinte az utasok nem voltak oda a fejlesztésért, hiszen ötször annyiba kerültek a jegyek az új típusú vonatokra, de miután 1864-ben a meggyilkolt Lincoln elnök holttestét ilyenen vitték Washingtonból Illinois államba, divatba jött a Pullman-kocsi, sőt, hamarosan világhírűvé vált.

Pullman gyára fellendült, gazdag, befolyásos ember lett az alapító. A vagonokat (volt neki a vége felé vagy kétezer darab!) nem adta el, csak bérbe kapták meg a vasúttársaságok, és a haszonból is részesült. A munkásainak külön várost építtetett, amely az 1880-as években nagyon úttörő vállalás volt, hisz a melósok jobbára nyomorúságos bérkaszárnyákban laktak, ehhez képest a pullmanosok otthonaiban volt víz, gáz és csatorna, és kaptak saját könyvtárat meg templomot is.

De Pullman humanizmusának megvoltak azért a korlátai: a nemes gesztust némileg beárnyékolja a tény, hogy a lakbérek, a szolgáltatásokért felszámított díjak és a vegyesbolt forgalma is Pullmant gazdagította.

Amikor az 1893-as tőzsdekrach miatt csökkent a dolgozók bére is, és sok munkást kirúgtak, a Pullman-városban élők költségei nem csökkentek, ezért a szakszervezet sztrájkot hirdetett, amely sztrájk huszonhét államba gyűrűzött át, és végül két hónap után a hadsereg erőszakkal verte le, a szakszervezet vezetőit pedig lecsukták.

A Pullman-gyár újraindult, ám a legendának befellegzett, az alapító hírneve odalett. Őt magát is perbe fogta az állam, el kellett adnia a lakótelepét Chicago városnak. Pullman nem sokkal később szívrohamot kapott és meghalt, a család pedig tartva a sírgyalázó-bosszúállóktól, éjszaka temettette el, a koporsóra betont öntettek, és egy jókora márványoszloppal süvegelték meg az erődítményt.

Pullmantól az Orient expresszig

Európában a Pullmantól megihletődött George Nagelmackers nevű belga kereskedő alapította az első hálókocsi-társaságot 1872-ben. Első járatuk öt évvel később indult meg Párizs és Menton között. De Nagelmackers ötlete volt az is, hogy meg kell találni a legjobb utat Párizs és Konstantinápoly, a mai Isztambul között.

1883 őszére kialakult az Orient express útvonala, és e legendás szerelvénnyel jutottak el az első hálókocsik hazánkba 1883-ban.

Idézem a Központi Vasúti és Közlekedési Közlöny 1880. november 3-i számát: „(…) a hálókocsi oly csinos, berendezése oly czélszerű és a legújabb igényeknek megfelelő (…) A kocsi-szekrény hossza 14 mét., tiszta magassága középett 3 35 méter; 6 fülke 14 ágyra van berendezve, melyek mindegyike kényelmes területtel bir (…). Czélszerű újjitásnak vehető, hogy a kocsi két végére helyezett külön női és külön férfi toilettek vannak berendezve, valamint a hálófülkék is nemek szerint vannak elválasztva. A kocsi meleg vizzel füttetik; a női toilette melletti fülkében helyeztetett el a kőszénnel füthető kályha, melyből a melegített víz csövekbe és így a kocsin végig vezettetik. A kocsi alatt alkalmazott roppant nagy gáztartó szolgáltatja a világítást; a kocsiba csak két végén, ugy oldalt, mint a homlokfalon alkalmazott lépcső, illetőleg ajtókon át lehet jutni; a szokatlan nagy ablaktáblák, az azokon és az egyes szakaszokban alkalmazott nehéz veres selyem függönyök az egész kocsinak kedélyes, barátságos jelleget kölcsönöznek.”

Az Orient expressz sorsa összefonódott Európa történelmével

Nemcsak az útirányok és a célállomások módosultak időről-időre, hanem a vonat külseje és belseje is átalakult.

Eleinte gyönyörű, királykék kocsikkal közlekedett, a poggyászkocsik között két hálókocsi, szalon és étkezőkocsi kapott helyet. A háló és étkezőkocsik a Pullman-féle, amerikai forgóvázas kocsikat utánozták, tikfaburkolatos díszítésükben és belső kialakításban azonban felülmúlták azokat.

Mindegyik hálókocsiban húsz utasnak volt hely, a bőrhatású luxusüléseket mahagóni válaszfalak választották el egymástól, ezeket éjszakára selyemlepedős ágyakká alakították át.

A vonat olyan kényelmes volt, mint egy szálloda, nem jelentett gondot az étkezés, a férfiak simán tudtak borotválkozni is, nem zötyögött a szerelvény. A gázégős csillárokkal díszített étkezőben olyan menüt szolgáltak fel, amilyen országon éppen áthaladt az Orient expressz. Persze a szolgáltatások ilyen magas szintje nem volt olcsó mulatság, csak első osztályú jegyet lehetett váltani 548 aranyfrankért.

A századforduló jelentette az expressz fénykorát, Európa méltóságos urai és hölgyei imádták a vonatot

Az 1930-as években diplomaták, filmsztárok, pénzemberek, arisztokraták, sőt, gyakran az uralkodó családok tagjai is felültek rá. Utazott rajta Marlene Dietrich, a rejtélyes régész-író-antropológus-katona, Arábiai Lawrence, és a nem kevésbé titokzatos kém, Mata Hari is.

Ferdinánd bolgár fejedelem időnként maga is szívesen felcsapott masinisztának.

A rablók is szerették az expresszt. Előfordult, hogy a vonatot kisiklatták, utasait elrabolták, és csak váltságdíj fejében engedték őket szabadon. Olykor hóakadály, árvíz vagy földcsuszamlás miatt kellett vesztegelni napokig a pályán, valószínű egy ilyen eset ihlette meg Agatha Christie-t, aki megírta a „Gyilkosság az Orient Expresszen” című híres regényét.

A II. világháború vetett véget a fénykornak, az Orient expressz elvesztette luxusvonat jellegét, immár másodosztályú kocsik is közlekedtek benne.

A hetvenes évek óta nincs közvetlen hálókocsis járat Párizs-Bukarest között, ám elindult a nosztalgia Orient expressz. Ma is vehetünk jegyet rá, ha kipengetjük a 2800-4000 fontos (tehát nagyjából másfél millió forintos) jegyárat, Párizsból, illetve Londonból utazhatunk vele Velencébe vagy Veronába. Egy éjszakát tölthetünk a vonaton, és közben pezsgőt, reggelit, ebédet, vacsorát, és mindenféle ízletes nassolnivalót szolgálnak fel a stewardok élő zene mellett.

De ha efféle luxusban nem is részesülhetünk soha, állítom, hogy a halókocsis utazás az emberiség egyik legnagyobb találmánya. Vagy legalábbis az egyik legizgalmasabb.  

Kurucz Adrienn

 Forrás: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT és ITT 

 Kiemelt kép: Getty Images/Richard C. Miller/Donaldson Collection