Pandémiakiállítás: 17 képben az elmúlt egy évünk

–

Az első hullám alatt vírusként terjedt egy idézet, amit Stephen Kingnek tulajdonítanak, és így hangzik: „Ha úgy gondolod, hogy a művészek feleslegesek, próbáld meg elütni az időt a karanténban zenék, könyvek, versek, filmek, festmények és játékok nélkül.”

Felteszem, az író nem arra gondolt, hogy a legnagyobb válságban vörösboros pohárral a kezünben németalföldi festők képeit nézegessük otthon. Szerintem inkább arra kívánt rávilágítani, hogy mennyire üres lenne az életünk művészet nélkül, mennyire gyógyító és szellemileg frissítő tud lenni egy jó könyv, film, vagy akár mesterien megtervezett animált játék. Hála a digitalizációnak, ki-ki a saját igényei szerint merülhet el a kedvenc műfajában, legyen szó magasművészetről vagy popkultúráról.

A bezártságban a mentális túlélésünket ezeknek az eddig alulértékelt dolgoknak köszönhetjük.

A most megnyíló kiállításon részt vevő művészeket például nyugodtan hívhatnánk akár a történelem krónikásainak is, hiszen az ő képeik nyomán fogunk majd évek múltán visszaemlékezni ezekre az időkre.

A Standby szabadtéri kiállításán az igazán kiemelkedő kvalitású művészektől kezdve egészen a friss, fiatal, feltörekvő festőkig mindenféle alkotóval és alkotással találkozni.

A kiállítás kurátorai igazán sokszínű, széles spektrumú szabadtéri galériát hoztak létre. Nagyon tetszett benne, hogy keverték a festészetet a fotóval, a fiatal művészeket az idősekkel, és a nemek aránya is szépen eloszlott benne. 

Úgyhogy most a teljesség igénye nélkül következzen tizenhét alkotás, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy kedvet csináljak nektek a kimozduláshoz, és hogy ti is körbejárjátok a Károlyi-kertet. 

1. Ázbej Kristóf – Egészségügyi maszkot viselő hölgy

Rettentően trendi, figyelemfelkeltő kép, vívódtam is magammal, hogyan értelmezzem, de végül hagytam a mainstreamebb énemet diadalmaskodni, és egy finom gegnek értelmeztem (noha akár lehetne egy szimpla figurális portré is).

Ilyen hölgyet már nem is igazán látni Budapest utcáin – minden attribútuma túlzó, mégis szerethető és bájos karakter.

Vénlánypillanataimban én is pont így érzem magam, amikor dacolok a bezártsággal és dafke kiöltözöm otthon, de mondanom sem kell, több idős rokonomra tudnám ráilleszteni ezt a hangulatot.

2. Verebics Ágnes – Szőrmaszk

A hajjal való játék nagyon feminim és intim eszköz a testbeszédben. Babrálhatjuk zavarunkban, kifejezhetjük vele a vonzódásunkat, megköthetjük szorosan lófarokba, hogy összeszedjük magunkat, vagy szórakozottan „pálmafába” rendezhetjük. A haj nagyon erős szakrális jelentéssel bíró szimbólum: az erő jelképe.

Az arc elé font hajzuhatag annyi mindent jelenthet, például, hogy elrejtőzik az illető, amíg erőt merít magából.

A pandémia alatt sokkal jobban ellep és körbefonja az életünket a női szerepünk: több a láthatatlan munka, több emberről kell gondoskodni, jobban igénybe vagyunk véve.

De utalhat szexuális túlfűtöttségre is, mert most nem lehet ismerkedni.

3. Bach Máté – Anyáknapja

A kiállítás sajtómegjelenéseit átlapozva ezt a képet emelte ki a legtöbb hazai hírportál. Nem véletlenül: trendi és látványos, nekem is az egyik kedvencem lett. 

A nemzetközi sajtóban is gyakran előfordulnak a képen látható motívumok, létezik is egy Insta-hashtag, a bestbackdrop, ami kúl háttereket gyűjt össze: színes falakat, ajtókat, épületeket. Az egyik ilyen népszerű fotósklisé a bezárt üzlethelyiség rácsa előtt pózoló alak, ami a bezárt a világot jelképezi. A kép címe Anyáknapja, így érthető is a fiatal lánynál lévő dekoráció.

4. Sághy Tímea – L. A. Pink flowers

Az imént említett „best backdrops” egy másik feldolgozása: itt már senki sem áll a rózsaszín fal előtt, üresek az utcák, csak egy elhagyatott virágosláda árválkodik a kép középpontjában. Plasztikusan ábrázolja a jelenlegi életünk sivárságát.

5. Fehér László – Önarckép tablettel

Fehér László az egyik legfelkapottabb kortárs festő, a szakma „doyenje” – külföldi árveréseken is megjelenik, és általában nagy sikereket ér el. Követi a trendeket, de a stílusa mégis évtizedek óta felismerhető. Friss gondolkodású, gyorsan reagál helyzetekre, akárcsak az itt látható képe, amin ő maga egy tabletet tart a kezében. 

Nem véletlenül, hiszen a vírushelyzetben a digitalizáció vált az elsődleges érintkezési felületünkké a külvilággal.

6. Dávid Zita – Környezet

Akár azt a címet is kaphatta volna a festmény, hogy „Az ember, aki ott se volt”. A vírushelyzetben mindannyian eltompulunk, lelassulunk, elhalványulunk. Legmélyebb pillanatainkban is csak halvány árnyékai vagyunk egykori önmagunknak. 

7. Végh Júlia – Fertőtlenítés

Igazi reneszánsz kompozíciót láthatunk. Soha nem volt még olyan szép a tavasz, mint 2020-ban, miközben mindenki bent kuksolt a lakásban. Ha pedig kiléptél az utcára, akár ilyen látvány is fogadhatott, mint a festményen.

Az alkotás főhősei azok, akik a leginkább ki vannak téve a fertőzés kockázatának. Ismerjük ezt a helyzetet: krízis van, ami gyors és frappáns megoldásokat kíván.

8. Gerber Pál – A tragédia embere – Az ember tragédiája

Mind közül az egyik kedvenc alkotásom ez, aminek a láttán ismerős érzés fog el, hiszen a régi plakátművészet stílusa köszön vissza a képen – vastag kontúrral megrajzolt karakter, lendületes mozgás.

Szinte életre kel az ember a plakáton, miközben arra lehet következtetni, hogy főhősünk valójában teátrálisan vonszolja magát.

9. Méhes Lóránt Zuzu – Móriczka és Jánoska Zuzu – szemüvegmaszkban (38 évvel a koronavírus-járvány előtt)

Ez a kép is tele van szakrális utalásokkal. Méhes Lóránt Gerber Pál kortársa, ezért nagyon érdekes, hogy mennyire másképp interpretálják ugyanazt a témát.

Az ikonográfiában a szentek rendszerint kikönyökölnek a néző felé, mintha csak egy ablakból tekintenének ránk. Fölöttük rendszerint ott a szentlélek, a kereszt, vagy az égi kar, és a festő azt is jelzi valahogyan, hogy épp hol járunk. Itt a szentek helyett két pesti fiatal látható, és 1982-t írunk. Égi kar és kereszt helyett azonban a vírus lebeg a fiatalok feje felett.

Kezükben pedig aranyalma és jogar helyett növény, ami szintén a vírushelyzet egyik szimbólumává vált – ennyi maradt a városiaknak a természetből.

10. Irina Drozd – Give your seat

Felnő egy gyereknemzedék, amelynek az élete részévé válik, hogy huzamosan nem találkozhatott a pajtásaival, ezért másképp szocializálódott. Ez olyan meghatározó és megrázó élmény lesz számukra, mint az idősebb generációnak a világháború, vagy a csernobili atomkatasztrófa.

A vírushelyzetben születő babákból pedig létrejön a koronageneráció, tagjainak nincsenek emlékei azokról az időkről, amiket mi gyászosan csak úgy emlegetünk magunkban, mint a régi „normális életünk”.

11. Nemes Anna – Gólem

Nemes Anna a Várfok Galéria művésze – igazi friss hang, akire érdemes odafigyelni. Akvarellfestményén egy nagymamát láthatunk, akinek a hátán az unokája lovagol.

Az elmosodó vízfesték mintha csak egy halvány emlékképet idézne fel, ettől megjelenik benne az elvágyódás, vagy csak a szimpla nosztalgia. Sok család vágyik erre a pillanatra, de az óvatosság miatt csak ritkán adatik meg. Majd lassan, az oltás után!

12. Weiler Péter – Közalkalmazott maratonja tengerkék napernyővel

Ezen a képen sikerült megfogalmazni, hogyan telik a magyar középosztály élete a karanténban (egyeseknek, állítólag).

Panelrengetegben robotolás egész nap, majd teljesen értelmetlen levezető kocogás az erkélyen a távolságtartás szabályait betartva, és a fertőzés veszélyét minimalizálva. De nem is nagyon jutna időnk a mozgásra, hiszen a kiégésig dolgozunk.

Szerencsére a Digi és a légkondi be van szerelve, szóval minden megvan a lakásban, ami a komfortos élethez kell. 

13. Kudász Gábor Arion – Momo ajtóval

Kudász Gábor fotográfus képe gyermekkori emékeket idéz fel bennem, a gondtalanság, a gyermeki naivitás, a lelki rugalmasság élményét. Gyerekként mindent másképp érzékelünk a felnőttek világából, mindenben meglátjuk a szépet, a szórakoztatót, a játékosságot. Egy lomtalanítás vagy válsághelyzet is lehet szórakoztató, hiszen magában hordozza a játék lehetőségét.

14. Stiller Ákos – Belvilág és külvilág

Stiller Ákos nemzetközileg is elismert fotóriporter, aki rendszeresen dolgozik a CNN-nek, a Bloombergnek, a Le Monde-nak, és a Wall Street Journalnek is. Tagja a világ legelismertebb fotóriportereit összegyűjtő Pictorial Collective-nek. Ő így látja Budapestet a vírushelyzet alatt.

15. Pályi Zsófia

Ez az alkotás nem kapott címet, nem is feltétlenül kell neki.

A mai gyerekek számára ez a karanténidőszak valami olyasmi lesz, mint amilyen a kilencvenes évek gyermekeinek a Kacsamesék megszakítása volt Antall József halálhírének bejelentése miatt. Kitörölhetetlenül emlékezni fognak rá. 

+ 2. A mi hőseink

A szabadtéri kiállításon helyet kaptak a vírushelyzet nagybetűs hősei, az egészségügyi dolgozók is. Enélkül szerintem nem is érhetett volna véget a kiállítás, így kerek a gyűjtemény. Gombkötő Emma Mi hőseink és Hegedűs Róbert Segítő kezek című képeivel búcsúzunk mi is tőletek.

Szőcs Lilla