Yoko Ono visszaemlékezése szerint negyven évvel ezelőtt gyönyörűen ragyogott az ég, és napsütésben fürdött a Central Park, amikor az Upper West Side 72. utcájában lévő Dakota-házban felébredtek. Sűrű nap áll előttük, de főleg Lennon előtt: fotózással, interjúval, majd a közös számuk, a Walking On Thin Ice rögzítésével és stúdiómunkáival. Gyorsan elkészültek, és lementek a Café La Fortunába együtt reggelizni, aztán menniük kellett vissza a lakásukba, hiszen nem más, mint a szintén világhírű

Annie Leibovitz várta őket a Rolling Stone magazin következő címlapjának fotózására. Saját környezetükben, nem egy stúdióban szerette volna elkészíteni a címlapot róluk.

A címlapot, a képet, ami azóta is az egyik legikonikusabb képük.

Lennon még gyorsan beszaladt a fodrászához egy igazításra, hogy aztán még Leibovitzot is meglepje a tőle szokatlan, nagyon korai beatle-kinézetet idéző hátrafésült hajjal. Nekiláttak a fotózásnak. Annie a címlapon valami egészen speciális, a pár hihetetlen szoros kapcsolatát megmutató intim képet képzelt el, de szeretett volna eltávolodni a néha talán kissé öncélúan magamutogató meztelenkedéseiktől. Ennek ellenére a fotózás elején Yoko Ono rögtön le akarta kapni magáról a felsőt, de a sztárfotósnak ezúttal más szándékai voltak, és megkérte Onót, hogy ezúttal ő maradjon ruhában, és csak Lennon legyen meztelen, védtelen a képeken. Aztán ránézett a kanapéjukra, és meglátta az intimitás, a családias együttlét, az összetartozás jelképét benne. Így született meg a kép, melyen a feleség kék farmerben, zárt, fekete garbóban, a fejük fölött szétterülő hajával fekszik, és Lennon meztelenül öleli őt, szinte magzati pózban.

Ha van kép, ami a zenész felesége iránti odaadó és tényleg szinte gyermeki szeretetét, ragaszkodását megmutatja, akkor szerintem ez az, biztosan ezt emelném ki a róluk készült millió, ennél intimebb, kompromittáló és kitárulkozóbb felvétel közül. A polariodot meglátva, John teljes lelkesültséggel csak annyit mondott, hogy „Ez az! Ez a mi igazi kapcsolatunk!”.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Margaux Krehl (@margauxkrehl_vffr) által megosztott bejegyzés

Ez a találkozó nem tartott túl sokáig, hiszen Leibovitz szinte rögtön rátalált a tökéletes képre, majd még összesen egy tekercsnyi fotót készített Lennonról a lakás különböző pontjain, és el is váltak útjaik. Johnnak ugyanis máris rohannia kellett tovább az RKO Radio interjújára, ahol többek közt arról mesélt, hogy mindennap hatkor ébred, kiköhögi magát, kávét készít, és rágyújt az első cigarettájára, majd utána Seannal, az akkor ötéves fiukkal megnézi a Sesame Streetet, mert olyan csatornákat nem enged nézni neki, amelyen reklámok futnak. A riporter szóba hozta, hogy mivel negyvenéves lett, már középkorú sztárnak minősül, de

John az öregedés kapcsán azt tartotta legfontosabbnak, hogy elmondja, reméli, hamarabb hal majd meg, mint a felesége, mert Ono nélkül ő nem létezik. Mindez a halála előtt néhány órával történt.

Dave Sholin, a riporter már csak kint, az utcán kérdezett rá Paul McCartney-val való viszonyára a Beatles feloszlás és a viták fényében. John elmondta, hogy teljesen mindegy számára, mi történt köztük, számára Paul családtag marad, bármit megtenne érte, és úgy gondolja, a szíve mélyén Paul ugyanezt érzi. Nem sejthette, hogy tulajdonképpen szavaival épp búcsút int egyik legfontosabb társának.

A 72-ik utcán állva odament hozzá egy régebbi ismerőse, az amatőr fotós Paul Goresh, hogy megmutassa Johnnak a róla készített legutolsó fotóit. Miközben nézegették azokat, felbukkant egy rajongó is, ballonkabátban, kezében a Double Fantasy-lemezt szorongatva, kissé feszülten nézve őket. A fotós barát unszolására aztán John felé nyújtotta a bakelitet, hogy dedikálja neki. A lemezborítóra keresztbe mindössze ennyit írt fel a zenész „John Lennon 1980”, majd megkérdezte, hogy ez így elég lesz-e?

A dedikálás közben az amatőr fotós felajánlotta, hogy még egy közös képet is szívesen készít róluk, majd mindenki indult a dolgára. Kivéve a rajongót, aki a többiek távoztával a környéken maradt, és olvasta a Zabhegyezőt…

Lennonék ezután siettek egy közeli stúdióba, hogy végre rögzítsék a Walking On Thin Ice című számot Yoko Ono kicsit bizarr, szinte kísérteties hangján. A későbbi események fényében nem csupán a cím, maga a szöveg is erősen hátborzongatónak tűnhet. Mindenesetre akkor Lennon nem sejthette, hogy mennyire vékony jégen sétál: óriási lelkesedéssel hallgatta a számot, és sürgette, hogy még karácsony előtt dobják piacra. Örömükhöz még az is hozzájárult, hogy ott értesültek róla, a Double Fantasy aranylemez lett. Így este tizenegy óra körül egy fáradt, de boldog pár szállt ki a Dakota-ház előtt az autóból.

Yoko Ono és John Lennon - Forrás: Getty Images/ Vinnie Zuffante/Michael Ochs Archives

Elsőként Yoko szállt ki, majd Lennon magnót és demókazettákat cipelve. Mark David Chapman már várta őket, a délutáni idegességének nyoma nem volt rajta (merthogy ő volt az autogramkérő), üdvözölte Yokót, és megvárta, hogy bemenjen az épületbe. Ezt követően Lennont a nevén szólította. Ő visszanézett rá a kapuból. Ekkor Chapman öt lövést adott le rá a ballonkabát zsebéből előkerült pisztolyból. Négy eltalálta Lennont.

A környéken járó emberek azonnal odarohantak, az egyik elvette Chapman fegyverét, és azt kérdezte: mi a fene folyik itt?

Lelőttem John Lennont” – felelte Chapman, majd teljes nyugalommal leült a járdaszegényre, és továbbolvasta a Zabhegyezőt.

A rendőrség pár perc múlva érkezett, a mentőkre sem akartak várni, azonnal rendőrautóba tették a sebesültet, aki állítólag még a tudatánál volt a kórházba érkezéskor is, de az életét már nem tudták megmenteni. Elvérzett.

Virágok John Lennon halálának helyszínén - Forrás: Getty Images/ Joe McNally/Walt Disney Television

A gyilkosa pedig nem menekült: ült, olvasta a könyvet, amíg a rendőrök ki nem csavarták a kezéből.

A délután neki dedikált, és friss aranylemezes album címe pedig egyenesen rémisztően hat annak a tudatában, hogy Chapman a Zabhegyező főszereplőjének, Holden Caufieldnek képzelte magát. Akire kicsit jobban is figyelhetett volna.

 A cikk a hirdetés után folytatódik!

 

Például, amikor azt mondja: „Aki összeomlik, rendszerint nem érzi, mikor ér a szakadék fenekére. Csak zuhan, zuhan lefelé. Ezt az egész összeomlást azoknak találták ki, akik az életben valami olyan után kutattak, amit a saját környezetük nem tudott nyújtani nekik. Vagy csak azt hitték, hogy nem tud nyújtani. És abbahagyták a kutatást. Abbahagyták, mielőtt még igazán elkezdték volna.”

Marossy Kriszta

Olvasd el három héttel ezelőtti cikkünket is, amely Dolák-Saly Róbert szubjektív visszaemlékezése a Double Fantasy-albumra és Lennon halálhírére!

Kiemelt kép: Yoko Ono és John Lennon a Hit Factory stúdióban két nappal Lennon halála előtt – Forrás: Getty Images/Mark and Colleen Hayward/Redferns