A nagy fogás – Avagy becsüld meg magad, anyukám!
Egyszer véletlenül hallottam egy telefonbeszélgetést, amiben az egyik barátnő azt ecsetelte a másiknak, hogy milyen szerencséje van a vőlegényével, hisz sokáig nem adta nősülésre a fejét, hírhedt agglegény volt, de most végre beadta a derekát. A történet szereplői természetesen kitalált alakok, a beszélgetést is véletlenül hallottam. Szentesi Éva írása.
–
Végre bekötik a fejét.
Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer megérjük ezt!
Nagy híre volt pedig, többen pályáztak rá, szinte versenyeztek érte, és őszintén mondom, nem gondoltuk volna, hogy valaha megnősül.
De te, drágám, pompás vagy.
Ő igazi nagyvad, megfoghatatlan. És most nézz magadra, ügyes voltál, legyél büszke, húzd ki magad, mert neked sikerült, ami sok ezer ácsingózó nőnek nem jött össze ebben az országban.
Már látom: majd címlapokon hozzák, hogy végre elkelt.
Már most erről beszélnek. Engem többen hívtak, igaz-e, mit tudok, de csak szép csendben mosolyogtam, mert megígértem, hogy nem árulom el a titkodat. Hogy ez az idő legyen még egy kicsit a tiétek, kettesben.
Olyan jó ez, tudom én. Aztán úgyis a feje tetejére áll minden az esküvőszervezésnél.
Csak annyit mondok neked, szervező nélkül bele se vágj. A ruhát meg úgy próbáld, hogy – ha szerencséd van – az utolsó hetekben fogsz a legtöbbet fogyni. Helyszín megvan már? Azzal lehet várni legkevésbé. És semmit ne árulj el neki a ruháról, ez a szabály. Nem, még akkor sem, ha kételkedsz benne, neki tetszeni fog-e.
Tudom, ő nagyvad. Milyen sokáig váratott téged is… de a többit?
Na, azok fasorba' sincsenek hozzád képest.
Még az sem, amelyik gyerekeket szült neki, őt se vette el.
Ilyet! Anyukám, mondom én, te valamit tudhatsz. Áruld majd el azért, a titkot, jó? Rendesen megöl a kíváncsiság!
Hát azt, hogy sikerült.
Mert valamit mégis csak tudhatsz, amit a többi nem.
Olyan különleges az arcod is meg a szemed, az nagyon szép, de tudjuk mi azt, hogy ez nem a külsőségeken múlik. Világszép barátnői voltak mindig is.
Ez valami plusz mágia. Valami titkos kurázsi, ami másnak nincs. Valami olyan kémiai anyag, amit senki más nem képes produkálni ezen a világon. És ha összekevered az övével, akkor hevül, lobban, szikrázik.
Áh, tudom, hagyd is, megmagyarázhatatlan.
De a ruha az a fontos. A legfontosabb! Meg a vékonyság.
Az esküvőn nincs kémia, ott fizika van, ott aztán oda kell tenni magad, mert mindenki arról fog beszélni, hogy nézett ki a menyasszony. Téged fognak elemezni, ország-világ előtt ízekre szedni minden porcikád. A hajadat, az arcodat, a testedet, a ruhádat, a cipődet, még a cipőben lévő bokádat is, és az ékszereket, na, azok is nagyon fontosak.
Tudod, anyukám, mindenki a menyasszony kezére kíváncsi, vékony-e az ujja, vagy bumpszli, vaskos. Én mondom, nekem pedig hidd el, a ruha után a kezekre vetül a legtöbb figyelem egy menyegzőn. Gondoljál csak vissza a nagy címlapokra, van, hogy a kezeket külön fotón emelik ki: ilyen gyűrű, olyan gyűrű, gyémánt, fehérarany, brill, nagy, kicsi, szuper, ciki. Mindenki ezt tárgyalja majd.
Már látom a lapokat:
„Bekötik a nagyvad fejét!”
„Végre megnősül!”
„A nagy fogás!”
Hát, igen, ez életed legnagyobb fogása, anyukám!
Menjél szépen akkor, intézkedjél, legyél büszke, húzd ki magad, állakat felemelni, orrod alá süssön be a nap, mert ez a mutatvány senki másnak nem sikerült ezidáig ebben a világban.
Szentesi Éva
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ tolgart