Az életben is alakította a szívtiprót – amíg elege nem lett a színjátékból… Richard Chamberlain 86 éves!

–

Természetesen, mint minden magyar nő, aki 1990-ben már-még ott ülhetett a televízió képernyője előtt, én is láttam a Tövismadarak című sorozatot, én is ontottam a könnyeket anyám, nagyanyám társaságában Meggie-ért és Ralph atyáért.

Akkoriban – hú, de nehéz ezt elmagyarázni a Netflix-korba született kislányomnak – egy sorozatnak sokkal nagyobb jelentősége volt, és erős közösségformáló ereje, mert szerdán mindenki a kedd este a televízióban sugárzott részt tárgyalta, vitatta, hisz nem több száz nézhető széria közül válogathattunk, csupán egyet-egyet követett – tényleg az egész ország.

Egy katolikus pap szerelmes lesz…

De a becsvágya erősebb, mint a vonzalma a fiatal lány iránt. Általában. Amikor épp nem, akkor közös gyerek fogan. De a történet nagy részében Ralph atya színlel. Hogy megtarthassa hivatását, és feljebb és feljebb kapaszkodhasson az egyházi ranglétrán – hogy aztán Rómából térjen meg öregen mégis a kedvese karjaiba.

Egy történet, amelynek révén nők generációi sírhatták ki magukból estéről-estére életük összes gyönyörű, délibáb férfiját, be nem teljesült szerelmét, beleértve a majdaniakat is.

Egy történet, amelynek főhősét, az atyát egy olyan férfi játszotta, aki bár akkor még javában titkolta, de nem csupán egyetlen nő számára volt elérhetetlen, hanem az összesnek, csak nem a cölibátus okán.

Chamberlain után nők milliói epekedtek világszerte. De nemcsak a nyolcvanas-kilencvenes években, amikor tarolt a Tövismadarak, hanem már jóval előbb ő lett az egyik első számú női kedvenc, az ábrándozás tárgya, a szépfiúk szépfiúja. Egészen pontosan 1961-ben (27 éves akkor) futott be Amerikában alig pár hét alatt, a Dr. Kildare című tévésorozat címszerepében.

Akkoriban állítólag hetente tizenkétezer szerelmes levelet kézbesített neki a posta, ezzel rekorder volt a filmsztárok között is

A Kildare-ból öt év után szállt ki. Akkor már híres volt, őrülten népszerű és vagyonos. Sztár lett a Broadway-n is, klasszikus színpadi szerepek sorát játszotta el nagy sikerrel, és énekesként is szerették az emberek, lemezeket adott ki. Egy ideig Londonban élt, aztán visszatért Amerikába, és filmeket forgatott újra. Az 1983-as Tövismadarak előtt készült A sógun, ez is egy kultikus sorozat lett (Chamberlainnek a televízió hozta a legnagyobb sikereket) nálunk is.

Közben majdnem elvett egy énekesnőt, de aztán mégsem: ekkor röppent fel a pletyka először: Chamberlain valójában meleg. De ezt ő maga csak 2003-ban ismerte el a memoárjában.

Hogy miért hallgatott, titkolózott ilyen sokáig, miért játszotta készségesen a szívtipró szerepét az életben is (vagy legalábbis, így pontosabb: hagyta, hogy annak higgyék), annak ellenére, hogy évtizedeken át együtt élt Hawaiin egy férfival?  

Azt mondta utóbb: nem volt más választása

Amikor ő kezdte a pályát, nem lehetett felvállalni a homoszexualitást Hollywoodban.

„Soha nem kaptam volna meg a legfontosabb szerepeimet, ha nyilvánvaló a másságom” – mondta. 2003-ban is csak azért törte meg a csendet, mert már megtehette, és amúgy is kiöregedett a hősszerelmes szerepkörből, így már nem volt vesztenivalója.

Ma, amikor sorra „comingoutolnak” színészek, olyanok is, akikért megvesznek a nők, és sikerük igen fontos komponense a külsejük, fura visszagondolni azokra az időkre, amikor nemcsak hogy nem volt tanácsos bevallani, hogy egy férfi sztár nem a nőkhöz vonzódik, hanem a filmgyárak egyenesen kötelezték a velük szerződésben állókat, hogy a heteróság látszatát, akár álházasságok árán is tartsák fenn.      

Ezeket a frigyeket sokszor maguk a stúdiók hozták össze. Mint Rudolph Valentinóét a leszbikus Jean Ackerrel, majd Natacha Rambova jelmeztervezővel. (Szerencsétlen Valentinónak nemcsak az anyakönyvvezető előtt, hanem nyilvános ökölvívó-mérkőzésen is bizonyítania kellett férfiasságát.)

Az 1950-es évek még erősebb puritánságot, regulázást és álszentséget hozott, a homoszexuális színészek titkolóztak. Például Rock Hudson, neki is volt egy elrendezett házassága a titkárnőjével, miközben egy Marc Christian nevű színésszel járt.

Cary Grant is egy férfi kollégáját szerette tizenkét éven át, de következetesen tagadta, hogy meleg lenne, és volt feleségek sorát vonultathatta fel alibiként.

Hogy okkal féltek a színészek, arra ékes bizonyság Tommy Kirk története a hatvanas évek közepén. A Walt Disney Stúdió álomvilágában nem volt helye (nyílt) homoszexualitásnak. Kirk Walt Disney felfedezettje volt, ígéretes gyerekszínész, óriási sztárt akartak belőle csinálni Hollywoodban.

Ám kiderült, hogy Kirknek viszonya van egy fiatalabb színésszel, ezért Walt Disney kirúgta, a fiú karrierje pedig egy csapásra véget ért. Drogfüggő lett, abbahagyta a filmezést, egy szőnyegtisztító vállalkozás vezetője volt húsz évig, utána vergődött csak vissza a filmgyártásba. Fura húzás, némiképp rehabilitációs gesztus, hogy 2006-ban a Disney Stúdió kitüntette, amiért tehetségével hozzájárult a vállalat sikeréhez…

Ahogy lepergett a XX. század, úgy léphettek elő egyre inkább a másságukat felvállaló színészek

Az úttörők közé sorolható Sir Ian McKellen (Gyűrük ura, Hobbit…), George Takei (Star Trek) és Nathan Lane (Producerek, Emma). Az ezredforduló után megszaporodtak a coming outok, Chamberlainnel nagyjából egy időben vallott színt Victor Garber (Titanic, Doktor Szöszi…) és Matt Bomer (Magic Mike, A nagy svindli). De nagyon úgy tűnik, a fiatal sármőrök közül mind többen kockáztatják meg, hogy (gyakorta először az Instagramon) felvállalva homoszexualitásukat, esetleg női rajongókat veszítsenek. Charlie Carver (Született feleségek, Teen Wolf – Farkasbőrben) 2016-ban, Rick Cosnett (Vámpírnaplók, Quantico) valamint Luke Evans (A szépség és a szörnyeteg, Lány a vonaton) és párja, Rafael Olarra (exfocista) nemrégiben coming outolt.

És mi a helyzet ünnepeltünkkel, Richard Chamberlainnel? Megtalálta vajon a békét, amelyre mindig vágyott?

Nos, az idős és még mindig nagyon sármos színész visszavonultan él csodás hawaii birtokán, leginkább fest, de azért rajta tartja a szemét a társadalmi ügyeken, és szívesen áll ki fontos témák, mint például az eutanázia mellett. Egy 2019-es interjúban azt mondta: „Öregkoromra jöttem rá, milyen az: önmagamnak lenni. Olyan családból jövök, ahol mindenki tökéletesnek akart látszani. Asszisztáltunk egymásnak ehhez a játszmához… És csak az elmúlt években tapasztaltam meg a csodálatos szabadságát annak, hogy őszinte vagyok. Hogy önmagam vagyok.”

Kurucz Adrienn

Forrás: ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt kép: Getty Images/Emma McIntyre