1. Átkozott boszorkák (Practical Magic, 1998)

Jaj, hogy én ezt mennyire szeretem, mert ez egy igazi, édes, szó szerint bűbájos, tündéri mozi. Ráadásul Nicole Kidman és Sandra Bullock játszik benne egy átkozott, különleges képességekkel rendelkező testvérpárt, és rendkívül jól működik a kémia köztük. 

Az Alice Hoffman regényéből adaptált forgatókönyv szerint az Owens-családban évszázadok óta el van átkozva a két nővér, már ami a szívügyeiket illeti. Emiatt megfogadják, hogy ha törik, ha szakad, ők bizony nem lesznek szerelmesek. Persze a sors nem így akarja, és ebből hol búskomoran, hol vidáman különféle kalamajkák adódnak.

Én milliószor láttam már, de ezen a héten tuti, hogy újra előveszem. Már csak a főszereplők miatt is. 

Ajánlom szerelmeseknek összebújáshoz, és tesóknak közös popcorn-ropogtatáshoz.

Félelemfaktor: 0/10

2. Addams Family – A galád család (The Addams Family, 1991–1998)

Gondolom, azzal semmi meglepőt nem árulok el, hogy voltam már beöltözve Morticia Addamsnak farsangon, de még a szalagavatómon is. Egy olyan ruhát varrattam magamnak, ami szinte szakasztott mása volt az eredetinek.

A fekete humorba mártott trilógia első része kihagyhatatlan, pláne november elején, de a többit is érdemes fontolóra venni. 

A történet tulajdonképpen lényegtelen, mert annyira a kificamodott, sötét humoron van a hangsúly, hogy az el is viszi a filmet, így én is csak az ikonikus jelentetekre emlékszem. 

Az Addams-család tulajdonképpen a megtestesül amerikai álom ellentéte, vagy éppen a paródiája.

Irtóznak mindentől, ami cukormázas és szirupos, abban lelik örömüket, ha valaki szenved, és hiába gazdagok, nem akarnak érintkezni az emberekkel.

Mutatni sem akarják, hogy mijük van. 

Anjelica Houston és Raúl Juliá alakítják a főszerepeket, de olyan sztárok is helyet kaptak mellettük, mint az akkor még javában gyerekszínész Christina Ricci vagy Christopher Lloyd. 

Szürkületkor, vagy még később érdemes nézni. (A napfény különben is ártalmas lehet a hófehér bőrükre.) És ajánlatos mindezt családi körben megejteni.

Félelemfaktor: 2/10

3. Ollókezű Edward (Edward Scissorhands, 1991)

Ó, igen! Ez a film már csak azért is kötelező, mert azokban a boldog békeidőkben készült, amikor még Johnny Depp és Winona Ryder voltak Hollywood álompárja, és pont ezen a forgatáson ismerkedtek meg egymással.

Na, jó, meg azért is, mert szerintem Tim Burton legendás filmjei egész egyszerűen kötelezőek.

Annyira jó érzékkel nyúl hozzá a sötét világokhoz, olyan részletgazdagon ábrázol mély érzelmeket, sötét, letűnt, mágikus korokat, hogy az ember a feje tetejétől a kis lábujja hegyéig beleborzong. 

Gyakorlatilag az összes filmjét ide tudnám sorolni, hiszen mindegyik illik a halloweeni filmkínálatba, de valamiért ez a korai alkotása áll a legközelebb a szívemhez. (Jó, meg azok a Batman-epizódok, amiket ő rendezett). 

Johnny és Winona is csodásak a filmben, szép, érzékeny, finom a játékuk, és a díszletek meg a jelmezek, amikben mozognak egész egyszerűen ellenállhatatlanok. 

Ajánlom akkor, ha épp szakításban vagy, vagy feldolgozhatatlannak tűnő szerelmi bánatban szenvedsz.

Félelemfaktor: 4/10

4. Bram Stocker's Dracula (1993)

1992-ben megjelent a legtökéletesebb Drakula-film Francis Ford Coppola rendezésében és Gary Oldman főszereplésével. Persze nem Oldman az egyedüli nagyágyú a filmben, hiszen szerepel benne Anthony Hopkins, Keanu Reeves és Winona Ryder is, de kétségkívül az ő alakítása a leghatásosabb. Jó, az is igaz, hogy olyan zseniális a maszkmesterek és a jelmeztervezők munkája is, hogy lehetetlen nem borzongani a filmen. 

Nem tudom, ki találta ki a hófehér, felpúpozott parókát, a fehérre meszelt arcot és a vörös köpenyt, de nekem álmatlan éjszakáim voltak tőle. A kosztüm és a maszk meg is nyerte az Oscar-díjat. 

Ajánlom olyan estékre, amikor madár se jár az utcákon, mégis van árnyék a falakon. Egyedül, otthon. Muhahaha.

Félelemfaktor: 8/10

5. Ha eljön Joe Black (Meet Joe Black, 1998)

Szinte hihetetlen, de már annak is több mint húsz éve, hogy Brad Pittet először láttuk érzékin mogyoróvajat enni és csókolózni. Pedig a Ha eljön Joe Black 1998-ban került a mozikba, és az pajtások közt sem most volt. 

Persze mondhatjátok, hogy ez a film nem kifejezetten halloweeni mozi, hiszen nincsenek benne boszorkányok, vérszívók meg hókuszpókusz sem, mégis a zsigereinkre hat. 

Az pedig, hogy Brad Pitt személyesíti meg a halált, több mint zseniális húzás.

Hiszen ez a halál megízleli a földi létezés gyönyöreit (mogyoróvaj és szerelem formájában), és ezáltal talán bennünk is megváltoztatja a róla kialakult képet. 

Na, és benne van ez a monológ is: 

„Azt akarom, hogy ragadjon el a hév, hogy lebegj a mámortól, fakadj dalra, lejts dervistáncot. Légy eszelősen boldog, vagy legalább légy rá nyitott. (…) A szerelem szenvedély, megszállottság, mely nélkül nem lehet élni. (…) Légy fülig szerelmes, olyat találj, akit őrülten szeretsz, és aki ezt viszonozza. (…) Ha szerelem nélkül mész végig az úton, akkor egyáltalán nem is éltél.”

Ha még nem láttad (ami súlyos hiba lenne), nem árulom el, ki mondta. 

Ajánlom javíthatatlan romantikusoknak, és olyan házastársaknak, akik épp összevesztek.

Félelemfaktor 3/10

6. Jó áll neki a halál (Death becomes her, 1992)

Oh, Meryl Streep és Goldie Hawn ebben a pimasz, fekete humorral átitatott, pazar horror-komédiában önmagában élmény! Bár én a műfajt is imádom, úgy, ahogy van, hát még, amikor két ilyen színészóriás tölti meg élettel.

Az örök ifjúság szérumát ki ne akarná? Ki ne szeretne az idők végezetéig gyönyörű és hamvas maradni? 

És ki tudja mindezt a legszellemesebben parodizálni? Remélem, felírod a bakancslistádra ezt a filmet, mert egész biztos, hogy nem fogod megbánni. Sokkal inkább szórakoztató, mint rémisztő. 

Ajánlom szingliknek és piperkőcöknek – imádni fogják. 

Félelemfaktor: 0/10

Most, ahogy elnézem a listát, ráébredtem, hogy szinte az összes, sötét árnyú kedvencem a kilencvenes évekből vagy kétezres évek elejéről való. Lehet, hogy köze van ennek a fekete mágiához, de az is lehet, hogy csak a saját fiatalságomhoz.

Mindenesetre most mondd el te, mit ajánlasz nekünk halloweenre?

Szentesi Éva