–

Csepelyi Adrienn – Bernardo Bertolucci: Az utolsó tangó Párizsban

Körülbelül kilencéves voltam, amikor mindenféle hátsó szándék nélkül nézelődtem a hatalmas könyvespolcunk előtt, és remek stílusérzékkel leemeltem onnan Az utolsó tangó Párizsban könyvváltozatát. Nyilván addig lapozgattam, amíg ki nem lyukadtam a hírhedt vajas análjelenetnél. Nem voltam szívbajos gyerek, de ijedtemben elejtettem a könyvet. 
Gimiben suttogtak arról, hogy van Apollinaire-nek egy brutális pornókönyve, hát én addig mentem, míg meg nem szereztem a Tizenegyezer vesszőt (nem árulom el, kitől). Ez inkább vicces élmény volt, mint sokkoló, emlékszem, fennhangon röhögtem egyes helyeken, annyira blődnek éreztem.

D. Tóth Kriszta – D. H. Lawrence: Lady Chatterley szeretője

Anyám olvasta a Lady Chatterley szeretőjét. Az 1983-as Magvető-kiadást. Hallottam egyszer, hogy a barátnőjének meséli, mennyire… izé… mondjuk így: tabudöntő, be is tiltották annak idején a sok grafikus szexjelenet miatt. Több se kellett, megvártam, míg befejezi, kifigyeltem, hova rakja, amikor nem voltak otthon, magamhoz vettem, és elkezdtem olvasni. De annyira nem jött be a szöveg, úgyhogy igyekeztem hatékonyan felhasználni a titkos időmet, ezért egyenesen a vadőrös jelenetekhez lapoztam. Ez volt az első találkozásom az irodalmi szexszel. Ja, meg egy Oravecz Imre-vers, amit, a Szép Versek talán ’84-es kötetében találtam. Szintén titokban. És azt nem mondtam még, hogy ez nagyjából ’86-ban történt. Akkor tizenegy éves voltam.

Gyárfás Dorka – Boris Vian: És mindez a nők miatt! 

Régen úgy volt, hogy bárki nyithatott trafikot. Akár értelmiségiek is. Apukám fodrászüzlete mellett, a Keleti Károly utcában például épp egy ilyen házaspár vette át a trafikot, és ezért a Donald rágó meg a cigi mellett akkoriban (a rendszerváltás idején) újdonságnak számító könyveket is árultak. Először csak az egyre izgalmasabb rágókínálat miatt jártam át hozzájuk, miután végeztem a közeli suliban, és mentem apukámhoz ebédelni. (Többnyire a szemközti pizzériában ettünk, ahol gyakran Csoóri Sándorral ültettek egy asztalhoz – kevés volt a hely.) De egyre inkább csak dumálni jártam át a trafikba, nagyon megszerettem a „szomszédokat”. Hogy, hogy nem, egyszer csak találtam náluk egy nagyon szép, színes borítójú könyvet, amit elkezdtem lapozgatni. Boris Viannak hívták a szerzőjét, azelőtt sosem hallottam róla. Hamar egy erotikus résznél találtam magam, és onnantól nem tudtam letenni. Olyan kedvesek voltak, hagyták, hogy felvilágosodjak… egyetlen gúnyos félmosoly vagy megjegyzés nélkül. Simán előfordulhat, hogy mai szemmel semmi felkavarót nem találnék benne. De a tizenkét és fél-tizenhárom éves önmagamnak ez titkos és borzongató élmény volt. A trafikosok pedig később könyvkiadásba fogtak.

Kormos Anett – Guillaume Apollinaire: Tizenegyezer vessző

Hétévesen olvastam először. Na jó, nem ám! Később. Olyan megdöbbentően perverz volt, hogy én képtelen voltam letenni, és borzongva felfaltam. Az egyetlen könyv, amit – szégyen, tudom, de – elloptam a könyvtárból. Nem mertem visszavinni. És most miattatok azt is kénytelen voltam végiggondolni, hogy ezt a kötetet én vettem ki utoljára, tehát azzal, hogy nem mertem visszavinni, aláírtam, hogy kivettem, és meg is tartottam, és valószínűleg azóta is ezt forgatom mint erkölcsi iránytűt.

Kégl Ági – Grethe Fagerström – Gunilla Hansson: Peti, Ida és Picuri 

Nem volt tilos, mégis annak éreztem mindig a Peti, Ida és Picuri című klasszikust. Imádtam nézni a születésről készült rajzokat, meg ahogy a szexualitást megjelenítette. És valamiért szintén „tilosban járós” érzésem volt a Sehány éves kislány esetében is. Ezek a könyvek valahogy érinthetetlen témákat érintettek, szerethetően. Hálás vagyok az édesanyámnak, aki bátran a kezünkbe adta ezeket.

Ó, és Bosch képes albuma is hasonló élmény volt. Nagyon sokat nézegettem a kihajthatós nagy képeket. Imádtam elmerülni az apró részletekben már egész korán, szerintem hét-nyolc évesen nekiveselkedtem. Azóta is imádom!

Kurucz Adri – Erich Segal: Szerelmi történet

Úgy tizenkettő lehettem, nem emlékszem pontosan, a nagynéném könyvespolcáról zsákmányoltam, amikor nála aludtam egyszer, és éjjel olvastam. Nem azért, mert annyira tiltották volna, csak nem tudtam aludni, és a Love story akadt a kezembe. Szétbőgtem magam rajta, talán akkor jöttem rá, hogy lehet sírni regénytől is. Mert azt tudtam, hogy lemezen lehet, megvolt a Bambi, ami szerintem iszonyat kínzás egy gyereknek, csomó ismerősöm emlegeti, hogy „amikor meghalt a Bambi anyukája”, mennyire zokogott.

Marossy Kriszta – Apollinaire: Tizenegyezer vessző

Én mindenben „retard” voltam, így gimiben egy barátnőmmel olvastuk titokban a Tizenegyezer vesszőt, és arra emlékszem, hogy nagyon nevettünk. Persze az is lehet, hogy zavarunkban. Aztán egyenes út vezetett a Justine, avagy az erény meghurcoltatásához, de azt valóban egyedül és titokban olvastam, és úgy rejtegettem, mint a haverjaim a német VHS-szexkazettáikat.

Molnár Erika – Edith Kent: Asszony lesz a lányból

Nekem nem kellett titokban olvasnom, egyenesen az anyukámtól kaptam. Egyébként ezzel válaszolok is: nem volt olyan könyv, amit titokban kellett volna olvasnom. Anyám nagyon felvilágosult, modern nő volt. Nem voltak tabuk, minden kérdésemre mindig őszintén válaszolt. 

Tóth Flóra – Grethe Fagerström – Gunilla Hansson: Peti, Ida és Picuri és a Káma-szútra

Nekem két ilyen élményem van, egyik jobb mint a másik. Otthon, a könyvespolcról sikerült egy Káma-szútrát leemelnem úgy tízévesen, miután már rongyosra olvastam a Peti, Ida és Picurit. Minőségi ugrás volt, mit ne mondjak. Teljesen ledöbbentem a rajzokon, fogalmam sem volt, hogy ezeket a pózokat mégis hogyan lehet megvalósítani. És ez azóta sem változott. Azért az „uncsinak” tűnőket alaposan tanulmányoztam – szeretek felkészülni a dolgokra.

Kicsit később, olyan tizenkét-tizenhárom éves korunkban a két unokatesómmal a nagymamánk könyveit nyúltuk le a közös családi nyaraláson. Ezek részben Claire Kenneth-művek voltak, részben pedig a legdurvább ponyvák (Júlia, Romana és valami orvosos). A sztorit egyáltalán nem olvastuk, csak átlapoztuk, keresve a kulcsszavakat („behatolás” „ágaskodó hímvessző” „eggyé olvadtak a gyönyör örvényében”), és az érintett részeket hangosan felolvastuk egymásnak, nagy röhögések közepette. Aztán később egy-két hosszabb részletet is elolvastunk (elég hosszú nyaralás volt), csak hogy a hozzá kapcsolódó romantika is meglegyen. Azokra sajnos egyáltalán nem emlékszem már. Arra viszont nagyon, hogy ha bármelyikünk szülei előtt lebuktunk, akkor nagyon kiborultak, hogy ne olvassuk ezt, úgyhogy teljes titokban kellett űznünk. Azt egyébként nem tudom, hogy a csekély irodalmi érték vagy a feltételezett szexuális tartalom okozta a kiborulást, mindkettő esélyes…

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images