„Papa, azt mondták, hogy egy zseni fia soha sem lehet zseni. Akkor te mégsem vagy zseni” – Művész apák és művész fiaik
Thomas Mann a következő szavakat írta naplójába fia, Klaus Mann halála után: „A hozzá fűződő kapcsolatom nem volt egyszerű, és nem vagyok bűntudattól mentes, hiszen az én életem árnyékot vetett az ő életére, a legelejétől fogva.” Így van ez általában minden híres ember gyermekével. Nagyon nehéz a sikeres szülő árnyékában önerőből sikeressé válni, különösen, ha ugyanazon a területen próbálkozik az ember, amelyiken az apja. Van azonban egy-két példa rá a történelemben – ezeket gyűjtötte össze Csernik Gréta.
–
Id. Pieter Bruegel, ifj. Pieter Brueghel és Jan Brueghel
Pieter Bruegel a XVI. században élt, de tájképei a mai napig bűvöletbe ejtik a festészet rajongóit. Az olyan képek, mint a Vadászok a hóban, egyszerre mutatják be az élet komikus és komoly pillanatait. Kritikusok egyenesen Shakespeare drámáihoz hasonlítják azt, amit Bruegel a vásznon művelt.
Fiai, ifj. Pieter Brueghel és Jan Brueghel is festőként igyekeztek boldogulni. Apjuk fantáziadús stílusát másolták, amit már az öreg Bruegel is a holland Hieronymus Boschtól csent el. Azonban egyik fiú sem aratott akkora kritikai sikert, mint édesapjuk. Jonathan Jones a The Guardianban egyenesen értéktelennek titulálta a fiúk műveit, és kifejezte népszerűségükkel kapcsolatos döbbenetét.
Szerinte az egyetlen Bruegel, aki számít, „h” nélkül írta a nevét.
Johann Sebastian Bach, Johann Christian Bach és Carl Philipp Emanuel Bach
A Bach család igazi zenészdinasztia volt, a fiúk apjuk abszolút támogatását élvezték a komponálás trükkjeinek elsajátításában. (A lányok zeneszerzőként nem nagyon jöhettek szóba, de ők is kimagasló zenei képzést kaptak, énekesnők, zongoristák válhattak belőlük.)
Johann Sebastian Bach kétszer házasodott, először az unokatestvérét, Maria Barbara Bachot vette feleségül, majd az asszony halála után Anna Magdalena Wilckét. A két házasságból húsz gyermeke született, tíz érte meg a felnőttkort, közülük négy fiú elismert zeneszerző lett.
Wilhelm Friedemann Bach volt az elsőszülött fiú. Zseniális orgonistaként és a kontrapunktikus szerkesztés (többszólamú szerkesztésmód, amely a szólamokat önállónak és egyenrangúnak tekinti) mestereként híresült el.
Carl Philipp Emanuel Bach eleinte jogot tanult, de nem tudott ellenállni a családi mesterség hívó szavának. Hamarosan Európa egyik legjobb orgonistája és csembalistája lett, és a mai napig őt tartják a legtehetségesebbnek a Bach gyerekek közül. Majdnem harminc évig állt Nagy Frigyes porosz király szolgálatában mint a kamarazenekar kísérője.
Sokan őt tartják a zenei klasszicista stílus megalkotójának, maga Mozart is azt mondta egyszer róla, hogy „Ő az apa, és mi vagyunk a gyerekek”.
Johann Christoph Friedrich Bach, avagy a „Bückeburgi Bach” zenéit az olasz divat hatása alatt szerezte. Művei közül sajnos nagyon kevés maradt fenn.
Johann Christian Bach, a „Londoni vagy Milánói Bach”, Johann Sebastian legfiatalabb fiúgyermeke volt. Apja kezdte el zongorán tanítgatni, később a féltestvéréhez, Carl Philipp Emanuelhez költözött, ő folytatta zenei oktatását. Berlinből egy olasz színésznőt követve Bolognába, Nápolyba, majd Milánóba utazott. Tíz operát írt olasz nyelven, hagyományos zenei eszközökkel. Később Londonban szerzett zenét, itt ismerkedett meg későbbi barátjával, Wolfgang Amadeus Mozarttal is, akivel nagy hatással voltak egymásra.
Alexandre Dumas, ifj. Alexandre Dumas
Franciaország egyik legolvasottabb írója a mai napig az idősebb Alexandre Dumas. De az ifjabbik Alexandre Dumas-ról sem lenne szabad megfeledkeznünk, mert jelentős irodalmi alkotásokat köszönhetünk neki.
Apja vitathatatlanul a francia történelmi kalandortörténetek mestere. Olyan klasszikusokat írt, mint A három testőr, A fekete tulipán és a Monte Cristo grófja.
Ifj. Alexandre Dumas törvénytelenként született, és apja csak hétéves korában adoptálta, így gyerekként megtapasztalta a nélkülözést és megaláztatást, ami később hatással volt műveire. Apjához hasonlóan, ő is romantikus kalandregényeivel futott be, később fordult csak a társadalomkritikai művek felé.
Munkáiban gyakori, hogy a társadalomból kirekesztettek képviselik az alapvető emberi erkölcsöket és jóságot (mint Victor Hugónál). Leghíresebb műve, A kaméliás hölgy is ilyen. A történetben egy kurtizán a jóság és igaz szerelem megtestesítője. Giuseppe Verdi e regény alapján írta La Traviata című operáját, ami még népszerűbbé tette a történetet.
Id. Johann Strauss, ifj. Johann Strauss, Josef Strauss és Eduard Strauss
A zenészcsaládok a XVII–XIX. században olyanok voltak, mint a kereskedőcsaládok a reneszánsz Olaszországban. Mindenki egy mesterséget űzött, és azon keresztül hódították meg az egész várost, régiót, országot. Gondoljunk csak a Mediciekre, akik uralták Firenzét, azután egyenesen Rómát. Vagy a Strauss családra, ők a keringőn keresztül hódították meg a virágkorát élő Bécset.
A zeneszerző és karmester apa, id. Johann Strauss olyan művekről ismert mint a Radetzky-induló, míg ifj. Johann Straussnak a Kék Duna keringőt, A denevért és A cigánybáró operettet köszönhetjük. Id. Johann Straussra „a bécsi keringő atyjaként” emlékeznek, míg fiát már életében is „der Walzer-Königként”, azaz „Keringőkirályként” emlegették.
Ifj. Johann titokban tanult zenét, mert apja a banki pályára szánta. Később azonban az idősebb Strauss elhagyta családját, és a fiának kellett támogatnia édesanyját és testvéreit, amihez stabilabb megélhetést kínáló foglalkozásra volt szüksége. Ma ez elképzelhetetlennek hangzik, de akkoriban a zene pontosan ezt nyújtotta. 1844-ben alapította meg saját zenekarát, nem akart az apjáéhoz csatlakozni, ez további súrlódásokat okozott a kapcsolatukban.
Egy anekdota szerint az 1848-as forradalomban az ifjabb Johann a polgárőrök élén haladt, míg apja a császári csapatok zenekarát vezényelte.
A két további fiú, Josef és Eduard is csatlakozott a zenei pályához. Josef szinte hónapok alatt sajátította el a szükséges zeneelméleti tudást, és a mérnöki iroda helyett hamarosan egy saját zenekar élén találta magát. Eduard inkább szervezőként lépett színre, a Strauss dinasztia neki köszönheti a világhírét. Johann mindeközben lassan visszavonult a hangversenyszerepléstől, és már csak komponálással foglalkozott.
Bármelyik Straussra gondoltak is éppen a XIX. században, igaz volt a mondás: „Bécs Strauss nélkül olyan, mint Ausztria a Duna nélkül.”
Thomas Mann és Klaus Mann
Thomas Mann a huszadik századi német írók legnagyobbikaként vonult be a történelembe, de a „Varázsló”, ahogy családja becézte, apaként kevésbé volt sikeres. Mind a hat gyermekével keményen, hidegen bánt (egyedül talán elsőszülött leányához, Erikához fűzte szorosabb viszony). Legidősebb fiával, Klausszal különösen szigorú volt.
A szorgalmasan és szervezetten dolgozó Thomas nem tartotta semmire fia csapongó próbálkozásait az írással, hiába volt Klaus már fiatalon is nagyon termékeny író. A homoszexualitását a világ elől titkoló Thomas azt sem nézte jó szemmel, hogy gyermekei, Erika és Klaus, nyíltan vállalták homoszexualitásukat, sőt részletesen írtak tapasztalataikról. Klaus leghíresebb regényét, a Mephistót is szeretőjéről, Gustaf Gründgens német színészről írta, aki mellesleg Erika első férje is volt.
Klaus gyakran gyenge, de elgondolkodtató írásai hamar meghozták számára a hírnevet. Úgy tűnt, sikere az apjáét is túlszárnyalja, ez a gondolat azonban gyakran csak irodalmi poénok csattanójaként merült fel.
Bertolt Brecht azt írta: „Az egész világ ismeri Klaus Mannt, Thomas Mann fiát. De várjunk csak, ki az a Thomas Mann?”
Egy magazin szatirikus rajzán a kicsi Klaus Mann azt mondja édesapjának: „Papa, azt mondták, hogy egy zseni fia soha sem lehet zseni. Akkor te mégsem vagy zseni.” Maga Thomas is rájátszott az iróniára. Amikor A varázshegy megjelent, azt írta fia példányába: „Mélyen tisztelt kollégámnak – az ő nagyreményű édesapja.”
Klaus talán arról a leghíresebb, hogy mindenkinél előbb megjósolta a katasztrófát, ami Hitler felemelkedésével következett. Azonnal hangos ellenállója volt a fasiszta eszméknek. Amszterdamból (édesanyja zsidó volt, így emigráltak) irányította saját náciellenes magazinját, a Die Sammlungot, amibe maga Bertolt Brecht is írt. Apja azonban ebben sem volt hajlandó támogatni, ami újabb nagy vitát jelentett közöttük.
Klaus könyvei a háború után is nagyon nehezen jelentek meg. Az ötvenes évek Németországában Göring egykori kegyence, Gustaf Gründgens újra színpadon állhatott, és állva tapsoltak neki. Hogyan is jelenhetett volna meg egy könyv arról, miként adta el a színész a lelkét a náciknak? Nyugat-Németországban a Mephisto teljes változata csak 1981-ben, harminckét évvel Klaus öngyilkossága után jelent meg. Szabó István azonos című filmje 1982-ben kapott Oscar-díjat.
Ivan Reitman és Jason Reitman
Ivan Reitman, szlovák származású amerikai filmrendező komédiáiról lett híres a nyolcvanas–kilencvenes években. Leghíresebb munkája a Szellemirtók, aminek a mai napig hatalmas rajongótábora van. Fia, Jason, hatéves volt az első film idején, és természetesen mindig ott ténfergett a forgatáson. Az Entertainment Weeklynek azt mondta:
„Mindig is úgy gondoltam magamra, mint a legelső Szellemirtók-rajongóra.”
Közben azonban azt is megtanulta, hogy a filmek mögött mennyi munka van, a mozi nem csak egy varázslat, ahogy azt sokan képzelik. Ennek tudatában indult el ő maga is a pályán, és bár még csak negyvenegy éves, máris olyan sikeres, mint az édesapja (ha nem sikeresebb). A kritikusok kedvence talán a 2007-es, több Oscar-díjra is jelölt Juno.
Januárban röppent fel a hír, hogy Jason Reitman új, harmadik részt rendez apja Szellemirtók komédiájához. A film a hírek szerint az eredeti filmek folytatása lesz, és nem kapcsolódik a 2016-os női verzióhoz. Az idősebb Reitman producerként vesz részt a film készítésében, de bizonyára is ad tippeket fiának, hiszen mégiscsak az ő történetéről van szó. Azt hiszem, az övéké igazi, támogató apa-fiú kapcsolat, ami nekünk különösen jó, amíg ilyen szórakoztató filmek kerülnek ki a kezeik közül.
Csernik Gréta
Források:
https://www.lrb.co.uk/v30/n21/colm-toibin/i-could-sleep-with-all-of-the
https://www.the-tls.co.uk/articles/public/manns-inhumanity-to-mann/
A kiemelt kép illusztráció – Forrás: Getty Images
