„Te döntsd el, mi vagy, és mit akarsz kifejezni azzal, ahogyan öltözöl és ahogyan élsz” – Gianni Versace 72

–

Amikor divatról tanultam, és elérkeztem oda, hogy kívülről fújjam a tervezők kollekcióit, nagyon világosan meg tudtam határozni, kik a kedvenceim. Elárulhatom, a Versace nem tartozott közéjük. Túl puccos, túl színes, úgymond túl csicsás az én ízlésemhez, de ha kiegészítőket kellene választanom, akkor egész biztos, hogy tőlük vennék, mert ékszerekből és övekből éppen ezt a stílust szeretem.

Gianni Versace 1978-ban alapította a modern divatvilág egyik legmeghatározóbb márkáját, amit a saját nevével fémjelzett (ilyen névvel nem is lehetett más, csak divattervező, annyira zseniálisan cseng). Az első ruháját azonban sokkal korábban, kilencévesen tervezte, bár ehhez segítségére volt a varrónő mama, aki mellett teljesen beszeretett a szakmába.

Gianni egész életében rajongott a luxusért, a fényes, csillogó anyagokért, a drága holmikért. Villáit legendásan pazarul rendezte be, és a fényűzés a kollekcióin is nyomon követhető.

Most, hogy beleástam magam a munkáiba, azt akartam megvizsgálni, hogy tulajdonképpen mi az oka annak, hogy nem kifejezetten kedvelem mint tervezőt. Már-már giccsbe hajlóan túldíszített és színes, ez oké. De vannak a kollekcióinak olyan elemei, amelyek nagyon is tetszenek. Például a dominaszerkó stílusba hajló, bőrpántos megoldások fémkarikákkal, a kiszélesített válltömések, vagy a combot hangsúlyozó részek.

Gianni tulajdonképpen zseni volt, aki jól behatárolható, összetéveszthetetlen stílust teremtett. Az biztos, hogy ha megpillantok egy Versace-ruhát, egyből tudom, melyik divatház terméke, annyira egyediek és meghatározók a stílusjegyei.

Gianninak ezen felül nagyon sok köze volt ahhoz, hogy a kilencvenes évek legendás szupermodell-generációja akkora karriert futhatott be. Naomi Campbell, Claudia Schiffer, Cindy Crawford, Christy Turlington, Linda Evangelista vagy Helena Christensen nélkül ritkán volt Versace-bemutató akkoriban, és a kampányaihoz is őket kérte fel. Híresen jó kapcsolatot ápolt a modelljeivel, és hitt abban, hogy a manökenen legalább annyira múlik egy-egy ruha sorsa, mint a tervezőn. Igaza volt, hiszen ezek a nők egytől-egyig egyéniségek, amellett, hogy vérprofik és ellenállhatatlanul gyönyörűek.

De nemcsak ebben teremtett divatot.

Ő volt az első tervező, aki hírességeket hívott a bemutatóira, kifizette az utazásukat, és drága ajándékokkal halmozta el őket. Ez manapság abszolút bejáratott szokás, azt a bizonyos first row-t - az első sort a divatbemutatókon, ahol a legkiemeltebb helyek vannak - csupa világsztár színesíti.

Gianni egyébként is szerette magát körülvenni sztárokkal. Jó viszonyt ápolt Madonnával, Elton Johnnal, Diana hercegnővel, Michael Jacksonnal, Cherrel és Stinggel is. Imádott partikra járni, és nagy partikat adni. Szerette a társasági életet, mert valódi hedonista volt. A homoszexualitását nyíltan vállalta, és a legnagyobb természetességgel kezelte, egy elmélet szerint ez is lett a veszte, hiszen a gyilkosáról azt feltételezik, hogy irigy volt, amiért Gianni ennyire nyíltan kezelte a másságát.

A nőket pedig szerette úgy láttatni, mint kihívó, domináns és magabiztos embereket. A védjegyévé vált a domina-stílus a bőrkiegészítőkkel, vastag láncokkal és lakkokkal. (Ezek bármelyikében simán el tudom képzelni magam. Imádom az eltúlzott gyűrűket, nyakláncokat, az öveket pláne.) A széles, hatalmas csatos öveknek ő teremtett kultuszt, amit szerencsére sikerült megőriznie a divatháznak a halála után.

(Egyik leghőbb vágyam, hogy vehessek magamnak egy ilyen övet, de ha nagyon szeretnétek engem megajándékozni eggyel, mindjárt itt a karácsony.)

Gianni Versacét ötvenéves korában, 1997. július 15-én lőtték agyon Miamiban lévő otthona előtt, amikor épp reggeli sétájáról tért vissza. A tettes nyolc nappal később öngyilkos lett. Az indíték máig tisztázatlan, de például a Netflix kínálatában láthattok egy verziót belőle az American Crime Story-sorozat keretében, aminek a második évadát ennek a történetnek szentelték – a gyilkos útját követve. 

Hatalmas vagyonát hozzátartozóira és élettársára, Antonio D’Amicóra hagyta, ám a család megtámadta a végakaratot, ezért Antonio végül nem kapott annyit, amennyi a végrendelet szerint megillette volna.

A Versace-házat Donatella húga vezeti Gianni halála óta. Az egész divatvilág lélegzetvisszafojtva figyelte, vajon sikerül-e megugrania azt a szintet, amit a bátyja kijelölt a cég számára, de a Versace-cég – némi hullámvölggyel – azóta is sikeres és népszerű.

(Az említett filmsorozatban egyébként Penelopé Cruz alakítja Donatellát.)

Egy divattervező dolga az, hogy tudjon valami egyedit, megismételhetetlent adni az embereknek, akik ettől egyedinek és megismételhetetlennek érezhetik magukat. Hogy túl csicsás, színes, vagy túl dominás, az mindegy, mert a lényeg, hogy azonnal felismerhető, jól behatárolható jegyek ezek, amiket soha senki nem fog összetéveszteni más tervező munkájával. 

Még ha néhány divatház előszeretettel másolja is a stílusát.

Gianni állítólag azt mondta a szakmájáról: „A kollekció kulcsa, hogy légy mindig önmagad. Ne kövess áramlatokat. Ne engedd, hogy a divat birtokoljon téged, te döntsd el, mi vagy, és mit akarsz kifejezni azzal, ahogyan öltözöl és ahogyan élsz.”

Gianni Versace úgy élt és alkotott, hogy hatása a mai napig körbelengi ezt a hatalmas ipart.

Szentesi Éva

Képek: Getty Images

Kiemelt képünk forrása: Getty Images/ Vittoriano Rastelli / Contributor