Munkáscsaládból a Fehér házba – Michelle Obama könyvet írt

–

A Magyarországon december 7-én megjelenő önéletrajzi könyve, a Becoming (Így lettem) borítója tudatosan rájátszik erre az erős szimbolikára; kifogástalan frizurájú, fekete hajkoronás nő mosolyog ránk – egyik vállát kissé szexin szabadon hagyó – fehér felsőben, arcát tenyerébe támasztva, mintha csak egy csésze kávéra hívna minket: „Gyere, ülj le mellém, mesélj, és én is mesélek. Elmondom, hogyan vált egy alsó-középosztálybeli, tehetséges, afroamerikai kislány  Chicagóból az egész világ Michelle Obamájává. Higgy az amerikai álomban”.

A három nagy szakaszra tagolt önéletrajz első részében megismerhetjük e mai tündérmese alapjának hozzávalóit.

A felmenők között akad rabszolga ükapa és intelligens, tehetséges nagypapa, aki nemhogy egyetemre nem járhatott, de még szakmunkásnak sem tanulhatott, mert ennek feltétele a szakszervezeti tagság volt, feketék akkoriban azonban még nem lehettek azok.

A bázis, az örök origó egy egyszerű, négytagú család, mely egy átlagos, majd egyre rosszabb hírűvé váló negyedben és egy tetőtéri lakásban.

A munkás apa becsületessége, humora példaszerű, betegségével, a sclerosis multiplexszel járó testi hanyatlását méltósággal viseli.

Az anya rendíthetetlen nyugalmat áraszt magából, feltétel nélküli bizalmat, biztonságot nyújt gyerekeiknek, akikből „nem kisbabákat, hanem felnőtteket” akar nevelni. Szerencsés miliő: ösztönző szülők, akik a lehető legjobbra sarkallják gyermekeiket, intellektuálisan és társadalmilag egyaránt; csemetéik taníttatása érdekében habozás nélkül mindent feláldoznak. A családi négyzet harmadik eleme egy bálványozott báty, aki – húgához hasonlóan – a Princeton egyetemen végez. És végül a kiemelkedő intelligenciájú, maximalista, rendszerető, céltudatos Michelle Robinson.

E ragyogó elméjű lány hiába jár a legjobb egyetemekre, (Princeton, Harvard), hiába kezd ígéretes jogászkarrierbe, gyakran találja magát egyedüli nőként és ráadásul feketeként egy fehér és férfi dominanciájú környezetben, és még gyakrabban teszi fel magának a kérdést:

„Elég jó vagyok hozzá? Meg tudom csinálni?”

Nekünk persze könnyű, hiszen már tudjuk, hogy meg tudta csinálni, nagyon is jól. Az ehhez vezető utat pedig részletesen, őszintén elmeséli a könyv további részében, melyből a középső a Barack Obamával való találkozásától az elnökké választásig tartó periódust, a harmadik pedig a Fehér Házban eltöltött időszakot öleli fel.

Még az első, („Így lettem én”) fejezetben mesél el egy szép, szimbolikus jelenetet a gyerekkorából. Nagynénje tanította zongorázni, egy olyan hangszeren, amelyen a középső „C” billentyű enyhén sérült, csorba volt. Neki ez lett a viszonyítási pontja. És élete első koncertjén, a versenyzongorához ülve nem tudta, hol is van a kezdőhang az ép hangszeren. Ekkor zongoratanára szó nélkül, kellő empátiával, szinte észrevétlenül megmutatta neki – és ezután hatalmas sikert aratott.

Megfelelt, sőt felülmúlt minden elvárást, de egy kis ujjpöccentés kellett az induláskor – mint sok, egyszerű környezetből származó fiatalnak.

Később elérte, hogy már ne (csak) másoknak, hanem magának feleljen meg, önazonos maradjon. Akár vezető pozícióban dolgozó, kétgyerekes családanyaként, akár tízmilliók által sztárolva, az addigi nehezen behatárolt, merev elnökfeleség képét belülről megrepesztve, élettel telítve zsonglőrködött a magán- és közélet érzékeny egyensúlyán.

A kötet bulvárosabb sztorikat is érint, úgymint: a teherbeesés nehézségei, vetélés, orvosi segítséggel történő fogantatás, házassági tanácsadó-párterapeuta igénybevétele. Komolyan foglalkozik kényesebb, személyesebb témákkal, mert fontosnak tartja, hogy ezekről sem kelljen hallgatni.

Ez egyik fejezetben arról az óriási kontrasztról ír, ami a hét nagy részét a férjétől – annak munkája miatt – külön töltő, a hormonserkentő injekciókat a fürdőszobájában magának egyedül beadó nő szívbemarkoló magánya, és a néhány évvel későbbi first lady kényszerű társasága, a testőrök állandó jelenléte között áll fenn. Az amerikai elnök feleségét ugyanis annyira védik, hogy soha, de soha nem hagyhatja el egyedül a Fehér Ház aranykalitkáját, de még az ablakot sem nyithatja ki. Nyolc éven át.

A zaftos történetekre éhező olvasó csalódni fog, mert ez egy őszinte, olvasmányos, érdekes, de politikailag korrekt és tudatosan jól fésült könyv.

Akit Michelle Obama név szerint megemlít, azt – igazi amerikaiként – mind dicsérettel és köszönettel halmozza el. A férjéről igazán bensőséges hangon ír, elhisszük neki, hogy ők ketten több évtizede szerelmesek egymásba.  A lányaikat pedig feltétel nélkül szeretik, támogatják mindenben, a legintenzívebb időszakban is igyekeznek megőrizni számukra némi normalitást. Az egyetlen személy, akiről negatívan szól, Donald Trump. Neki viszont „soha nem fogja megbocsátani”, hogy rosszindulatú álhírek (Obama elnök hamisított amerikai születési anyakönyvi kivonata – a szerk.) tudatos terjesztésével a gyermekei biztonságát különösen veszélyeztette. Nem lepne meg, ha konkrét – szigorúan titkos – információk birtokában állítaná ezt Michelle Obama, de mi ezt soha nem fogjuk megtudni.

Az impozáns megjelenésű, nagylelkű, extra munkabírású, a fél világot magához ölelő asszony soha nem felejtette el, honnan jött, és eldöntötte magában, hogy követi férje optimizmusát. First ladyként is megtalálta a módját, hogyan tevékenykedhet aktívan számára igazán lényeges, „jó ügyek” érdekében.

Programjai hatásaként – mint a saját veteményeskert a Fehér Házban, a mozgásra ösztönző, illetve lányok taníttatását elősegítő nemzetközi projekt – kimutathatóan javultak a gyerekkori elhízás amerikai statisztikái.

A kötet utolsó részében ez a – saját bevallása szerint mániákusan listákat készítő és kipipáló – nő, talán önmagának is, egyfajta lajstromot készít, mit sikerült elérnie és mit nem. Nekünk, olvasóknak ez enyhén kampányízű is lehet, noha Michelle Obama sosem kedvelte a politika sötét üzelmeit, és ez az idegenkedése a Fehér Házban eltöltött nyolc év alatt sem változott lényegesen. A könyv végén feketén-fehéren megválaszolja a tömegek reményét megfogalmazó, sokat hallott kérdést, hogy indulna-e valaha jelöltként a amerikai elnökválasztáson. Nem. Sajnos.

Michelle Obama: Így lettem, HVG Kiadó, 2018 Magyarországi megjelenés: december 7. 

Kis Zsuzsa

Kiemelt kép: Michelle Obama 2012-ben, Getty Images/The Washington Post