„Sokkal többet merengek a múlton, mint a jövőn, hogy is tehetnék másként, hisz a múltam annyira rendkívüli volt” – Alain Delon

–

Az intuitív kezdő

Alain Delon első filmje az Amikor a nő zavarba jön című Yves Allégret alkotás volt. Fogalma sem volt róla, mit kell csinálnia, soha nem tanult színészetet. Allégret ránézett, és azt mondta:

„Ide figyelj, Alain, beszélj, ahogy hozzám szoktál beszélni, nézz, ahogy most rám nézel, és hallgass, ahogy most engem hallgatsz. Ne színészkedj. Élj.”

Alain többször is említi, hogy Allégret mekkora hatással volt rá, ha akkor nem hallja azokat a szavakat, talán soha nem lesz ilyen sikeres a karrierje, amiből már pár éve nyugdíjba vonult.

A színész és a komédiás között már fiatalon is határozottan különbséget tett Delon. Szerinte a színészkedést nem lehet tanulni, az adottság, de csak a komikus tudja kemény munkával tökélyre fejleszteni a mozdulatait és a hanglejtését.

Delon az Amikor a nő zavarba jön című filmben1957-ben:

A színészkedésbe az ember csak „belezuhan” egyszer. (Szerinte ő maga is véletlenül lett színész, minden háttértanulmány nélkül.) Véleménye szerint a komédiás színészkedik, az ő fajtája pedig inkább megéli a jeleneteket.  

Európa királya

Első filmje után sorra kapta a felkéréseket különböző európai, leginkább francia filmekre, mígnem lassan megismerte az egész világ.

Titokzatos, már-már angyali kinézete, és a kegyetlen, kalandor rosszfiús szerepek olyan sármot kölcsönöztek neki, ami megbolondította a női és férfi nézőket egyaránt.

Delon A párduc című filmben 1963-ban:

Luchino Visconti A párduc című filmjében remekelt Claudia Cardinale oldalán, majd a Fekete Tulipán címszerepe miatt rajongott érte mindenki. A hatvanas évektől a nyolcvanas évekig Delon uralta a francia mozit, és az addig létező legjobban fizetett színész volt az országban. Charles de Gaulle mellett azóta is Delon számít az egyik leghíresebb és leggyakrabban emlegetett franciának a világon.

Delon sokak szerint hatalmas sztárrá válhatott volna Hollywoodban is, ha jobban beszél angolul, és elvállalja az angol szerepeket.

David Selznick amerikai producer tett is ajánlatot a francia színésznek (hogy pontosan hány filmre, az titok maradt), amit végül Delon visszautasított, maradt Európában.

Delon – most visszavonulva – azt állítja, hogy az 1960-ban készített francia-olasz Ragyogó napfény (ami az amerikai író, Patricia Highsmith: A tehetséges Mr. Ripley című regényének adaptációja) kellett ahhoz, hogy az európai közönség igazán a szívébe zárja.

A Ragyogó napfény című filmben1960-ban:

A szívtipró

Hírneve és népszerűsége nyilvánvalóan a nőkre gyakorolt elementáris hatásban és hisztériában csúcsosodott ki. Nem kevéssé nárcisztikus megfogalmazásban így nyilatkozott erről ebben az interjúban:

„Észrevettem, hogy mindenki engem néz. A nők váltak a motivációmmá. Mindent nekik köszönhetek. Ők voltak, akik inspiráltak, hogy jobban nézzek ki, mint bárki más, hogy erősebben és határozottabban álljak, mint mindenki más, és hogy ennek eredményét lássam az ő szemükben”.

A romantikus

Egy nő volt csak talán, akit nem akart lenyűgözni, hanem csupán szeretni és boldoggá tenni. Ebben azonban csúfos kudarcot vallott.

Delon és Schneider a Christine című filmben 1958-ban: 

A többek közt a Sisi karakterét is játszó híres osztrák színésznővel, Romy Schneiderrel a Christine című dráma forgatásán találkozott először. Ez volt Delon első filmje, amelyben főszerepet kapott. Nem volt szerelem első látásra, a két fiatal egyáltalán nem kedvelte egymást eleinte, ami a munkájukon is meglátszott. Valószínűleg nem hiába mondják, hogy a gyűlöletet és a szerelmet nagyon vékony jég választja el egymástól, ami pillanatok alatt összetörhető. A forgatás végén Delon visszautazott Párizsba, Romy pedig egy nappal utána követte, és beköltözött a férfi lakásába.

Ekkor kezdődött legendás románcuk.  Ma már nem lehet tudni, hogy kapcsolatuk Romy családjának ellenzése, a média figyelme, vagy Delon összeférhetetlen és csapongó természete miatt, de kezdettől halálra volt ítélve. Pár év után felbontották az eljegyzést, útjaik elváltak.

1969-ben hozta össze őket újra a sors, A medence című film erejéig, amit azóta is az egyik legjobb Delon-filmek közé sorolnak, pontosan a két karakter közti lángoló szenvedély és izzó érzelmek megformálása miatt.

Romy és Alain A medence című filmben 1969-ben:

Ha Christine a fiatal, naiv és tiszta szerelembeesés volt, akkor A medence a szeszélyes, erotikus lángolás két egymástól elszakadni képtelen szerelmes között.

Romy több mint harminc éve meghalt, és Delon azóta is szeretettel és bűntudattal emlékezik a nőre, akinek oly sok boldogságot és szenvedést okozott. Romy halála után Delon levelet írt hozzá, amelyben kiemeli, hogy az ő szerelmük nem cirádás szavakon alapult, nem is értették egymás nyelvét, minden ösztönös volt és igazi. Végül a következő sorokkal zárja az írást:

(…)„Nyugalom. Én itt vagyok. Veled megtanultam egy kicsit németül. Ich liebe dich. Szeretlek. Szeretlek, én Puppelém!”

Az idősödő színészlegenda

A színész 83 éves lett a mai napon, már nem dolgozik, évekkel ezelőtt visszavonult. Több mint 80 filmet készített karrierje során, Franciaország leginkább prominens filmes díját, a Césart és a Francia Köztársaság Becsületrendjét is magáénak tudhatja. Tisztában van azzal, milyen szerencsés volt életében, és mennyi mindent megkapott azok közül, melyekre valaha vágyott, valamint olyan izgalmas életet élhetett, amiről sokan álmodni sem mernek. Ezzel a mondattal zárta egyik interjúját:

„Sokkal többet merengek a múlton, mint a jövőn… igen… hogy is tehetnék másként, hisz a múltam annyira rendkívüli volt”. 

Csernik Gréta

Források: ITT, ITT és ITT

 Kiemelt kép.: Getty Images/ullstein bild/ullstein bild;Stefania D'Alessandro