A bejárat, és az első lépések

Hiába próbálok emlékezni, nem jut eszembe, melyik volt életem első könyve. Azt azért fel tudom idézni, hogyan faltam a Pál utcai fiúkat már elsőben, és mennyire imádtam a Pöttyös könyvek-sorozatot, Fehér Klára regényeit és a svéd gyerekirodalom nyolcvanas évek elején megjelent darabjait, melyek olyanok voltak, mint a saját személyes könyvlabirintusom bejárata. Közben a mamám esti felolvasásaival lett az enyém sok egyéb mellett a Nils Holgersson és a Nagy indiánkönyv is, közös élményként a bátyámmal.  Az első saját választásaim, a budapesti Ráday utca sarkán évtizedekig működő könyvesboltban sorakozó kötetek voltak, amiket addig válogattam, míg valamelyik azt nem mondta, hogy én leszek a következő. Amikor ma az itthoni könyvespolcok előtt állok, döbbenettel nézem, milyen árakon voltak kaphatók egykor a könyvek és nemcsak a mai szemnek tűnnek nevetségesen alacsonynak a 19, később 140 forintos árak, akkoriban tényleg nem számított drágának a könyv. Ennek köszönhetően egy-egy könyvvásár vagy könyvesbolti látogatás alkalmával akár nyolc-tíz könyv is a kosárba került és ahhoz is, hozzájárult, hogy a polcokon egy sor, feledésbe merült, soha nem olvasott könyv is ücsörögjön évtizedekig.

Régi könyvek új fényben

Felnőtt fejjel aztán tovább haladtam a saját könyves utamon, és amikor valamilyen problémám adódott vagy valami különösen foglalkoztatott, addig nem nyugodtam, míg a könyvesboltban meg nem találtam a könyvet, ami valamilyen módon választ adott a kérdéseimre. Sok polcnyi könyv tanúskodik az életem különböző állomásairól és mindnek hálával tartozom, hogy ott volt, amikor ott kellett lennie. Aztán elköltöztem otthonról és természetes volt, hogy a szobámban felhalmozott könyvek is jönnek velem. Azok is, amiket egyszer valami oknál fogva érdemesnek gondoltam elolvasásra, de erre aztán sosem került sor. Mivel az én szobám polcain éltek, ezért bedobozolva jöttek velem tovább, lakásról-lakásra, mígnem kikötöttek jelenlegi otthonunkban. Itt aztán egymás mellé kerültek férjem gyűjteményének darabjaival és az új elrendezés által mindegyik más megvilágításba került. Truman Capote Homérosz mellett végre szóhoz jutott, míg korábban a Jóga mindenkinek kötete valahogy nem engedte érvényesülni. Férjem könyvei és az enyémek valami különös keveredésben velünk együtt egymásba szerettek és mindkettőnknek izgalmas új élményeket tartogattak. Ennek jegyében kezdtük el mindketten újra felfedezni a könyveinket és bár én lelkes könyvtárlátogató és könyvesbolti vásárló vagyok, eljutottam oda, hogy egy ideje már csak a saját polcainkról válogatok. Több évnyi olvasatlan kötet, amelyek közül az, amihez éppen közöm van, egészen tisztán szól hozzám, ha elég sokáig állok a polc előtt és elég figyelmesen hallgatok magamra.

Idei nyaram könyvei

Így döntöttem el, hogy ha évekig nem is, de ezen a nyáron nem hozok új könyvet haza, hanem a saját könyvtárunkból táplálkozom. Ez a nyár most könnyűnek és vidámnak ígérkezik, csupa kellemes szórakozás kerül a kezembe és mindet örömmel fogadom. Elsőnek Irwin Shaw 1979-es regénye a Fönn a csúcson került sorra, ami az elkényeztetett gyerekből, sikeres üzletemberré váló, a folyton veszélyt kereső Micheal gyönyörű, hegyi környezetben játszódó útkereső története. Mivel jó ideje foglalkoztat egy hosszabb tengerentúli út, ezért John Steinbeck 1962-es könyve, a Csatangolások Charleyval - Amerika nyomában nagy felfedezés volt. Főleg, hogy még emlékszem anyámra, ahogyan egy, a mostanihoz hasonló, gondtalan nyáron olvassa hason fekve a kertünkben, limonádéval a kezében. Az utazástól nyáron nem tudok messzire távolodni, előttünk még az éves nagy kaland, az augusztusi nyaralás, melynek egyik állomása Provence lesz. Így került a kezembe Peter Mayle könyve, a Provence A-Z-ig, ami egy kicsit az Egy év Provence-ban kiegészítése, afféle szószedet, melyben minden kapcsolódó szóhoz egy-egy történet is társul. Még nem kezdtem bele, de már az éjjeliszekrényemen várja a sorát egy régi Gerald Durell, az Életem értelme. Esténként ugyanis a kisfiamnak szintén tőle olvasom az Állatkert a kastély körül című könyvét, ami a hétkötetes Harry Potter után próbál gyógyírként szolgálni teljesen más témájával és stílusával a keletkezett űrre. Így kaptam kedvet az Életem értelméhez, amit a következő balatoni hetekre tartogatok.

Kíváncsi vagyok és izgatott, mi történik bennem és velem, mire újra itthon leszünk, és alig várom, hogy újra a polc előtt álljak, és a könyveink közül valamelyik azt mondja nekem: az életedben most én következem!

Kárpáti Judit