Balatonfüred régen és most – Kalandozások az elmúlt idők nyomában (Képekkel!)

–

A kapcsolatom Balatonfüreddel régmúlt időkre nyúlik vissza, amikor még engem küldtek tudósítani az Anna-bálról. Az egészből annyira emlékszem, hogy minden alkalommal azon rettegtem, hogy a kölcsönkért nagyestélyi ne sérüljön, ezért egész este mozdulni is alig mertem, evésről pedig szó sem lehetett. Mondjuk, erről a szervezők is gondoskodtak, mert az ingyenjegy mellé nem járt étel, a pia pedig fizetős volt, így fotós kollégámmal olcsón megúsztuk a bulit. Bevallom, a bál alapján nem ájultam el Füredtől, bár a Szívkórház épülete már akkor is lenyűgözött. 

Aztán jött a gasztroforradalomnak kikiáltott trend, ami azt jelentette, hogy olyan helyek nyíltak a Balatonon is, ahol jó alapanyagokból jókat lehetett enni. Ennek persze nem forradalminak kéne lennie, hanem természetesnek, de a 40 évnyi szocializmus rányomta a bélyegét a gasztronómiára is. Ezen már teljesen felesleges siránkozni 2018-ban, Balatonfüreden pedig végképp könnyen lehet jó, időnként túlhájpolt helyeket találni.

Én azonban egy kamasszal toltam le egy hetet a Balcsin, így leginkább csak a hamburgerfelhozatalról tudnék írni, az pedig kevés embert hoz lázba. Nem úgy, mint a régi képek újrafotózása azonos helyszínen! Az általam igen nagyra tartott Fortepan pont most készítette el azt az appot, amit arra fejlesztett ki, hogy az adott helyszínen állva feldobja az ott készült régi felvételeket, nekünk meg csak az exponálógombot kell nyomogatni. 

Egy szelesebb, fürdésre alkalmatlan napon ezzel múlattuk az időt: Fortego app letölt, aztán indulás Füredre. Igen ám, de állandóan hibaüzenetet kaptam, aztán gyorsan kiderült, hogy jelenleg csak Budapesten működik a program. Maradt a basic változat, azaz a fotó megkeresése, beállítás, újrafotózás, egymás mellé illesztés. 

Szerencsére Balatonfüred a régi időkben is felkapott üdülőhelynek számított, előkelő urak és hölgyek gyakran mulattak itt, fotózták a kikötőt, a sétányt vagy épp a Szívkórházat. Bevallom, engem meglepett, hogy a Yacht Klub 1867-ben alakult – angol mintára, ami annyira nagy szó volt, hogy a korabeli angol sajtó is beszámolt róla. Aki többet olvasna a történetükről, az kattintson ide, akit meg a vitorlások érdekelnek, az már induljon is Balatonfüredre, a Kékszalagra, ugyanis a hétvégén rendezik meg.

Szívkórház

Talán ez a legszebb magyar kórház, bár tény, hogy nem ismerem az összes magyar betegellátó intézményt. A telken eredetileg fürdőház állt, ahol savanyúvízfürdőt lehetett venni. 1756-ban húzták fel  a mai kórház keleti szárnyán az első igazi épületet, az úgynevezett Ófürdőházat. Sajnos két tűzvész is visszavetette a terjeszkedést, így csak 1836-ra készült el az Újfürdőház, majd megépült a ma is ismert épületegyüttes jó része. Jól mutatja, mennyire felkapott szanatóriumnak számított, hogy 1926 novemberét Rabindranath Tagore, a nagy hindu költő is nálunk töltötte. Igen, az a költő, akiről a sétányt is elnevezték. Aztán jött az államosítás, és 1970 óta a a szív- és érrendszeri betegek rehabilitációs kezelését végzik itt a mai napig. A fotót nem lehetett tökéletesen rekonstruálni, mert egy kis parkot alakítottak ki sok-sok fával, melyek takarják a belátást. De inkább fa legyen, mint semmi! 

Kerektemplom

A XVIII. századi fürdővendégek számára épült meg a Kerektemplom a római Pantheon mintájára. Az építés során elfogyott a pénz, így a tihanyi bencés apátság 1845-ben gróf Zichy Róberttől kért kölcsön, hogy befejezhesse Isten házát. A katolikus egyház tulajdonában álló épület azóta is működik – a templomba járók legnagyobb örömére. 

Jókai-obeliszk

Szerencsém volt, mert találtam olyan felvételt, amin az 1925-ben, Jókai Mór születésének 100. évfordulójára készült emlékoszlop is látható. Az oszlopot ugyanis – közlekedésbiztonsági okokra hivatkozva – elbontották, és csak 2006-ban került vissza a Kerektemplom szomszédságába. 

Gombás kúria

Nem sokat változott a kúria kinézete az évek alatt (persze totálisan felújították), bár a település neve igen, ugyanis hivatalosan Balatonarácson van, amit viszont 1954-ben Balatonfüredhez csatoltak. Az egyik legrégebbi műemléképület a XVIII. században készült, nemesi borházként és nyári lakként funkcionált. A barokkos és copf stílusú házat ma hotelként hasznosítják. 

Yacht-klub

Ez az épület változott a legtöbbet 1867. március 16-óta, amikor is Balaton-Füredi Yacht Egylet néven létrehozták, gróf Batthyány Ödön vezetésével, aki Angliában vitorlázott és versenyeket is nyert. Aztán Stefánia Yacht Egylet lett, majd Magyar Yacht Club néven futott, később jött a Királyi Magyar Yacht Club (KMYC) elnevezés, utána Balatoni Hajózási Munkás Sport Egyesület, Balatonfüredi Vasas SC, aztán pedig a Ganz Hajó Balatonfüredi SE. Azt követően lett Balatonfüredi Sport Club, majd a Balatonfüredi Yacht Club, ahogy ma nevezik. Az épületek legalább annyit változtak, mint a hely neve és tulajdonosai, de a hajók és a víz szeretete mindvégig megmaradt. 

Kikötő

Nehezen vettem észre, milyen zászló is lebeg a szélben a kép bal szélén ezen az 1942-es felvételen, amelyen három ember élvezi a napot és a szelet. Szerencsére ma már az EU zászlaja várja a hajókat a magyar mellett, és nagyon remélem, hogy ez így is marad. 

A kikötő épülete

Az Utasellátóval kombinált hajókikötő épülete alapjaiban és struktúrájában megmaradt. De a zöld kevesebb lett, kiülni sem lehet egy Bambival a teraszra, és rántott húsos szendvicset sem lehet majszolni a sétahajókon. 

Kossuth Lajos-forrás 

A híres savanyúvíz a mai napig ingyen és bérmentve kóstolható. Amikor arra jártunk, a munkások már serényen takarítottak és festettek, tán az Anna-bálra készültek épp. A Kossuth mellett még két forrás található, ezek összetétele némiképp különbözik ettől, de a szívbetegeknek még fürdőkúra-szerűen is ajánlott. A víz kicsit vasas, kicsit savanyú, nekem bejött, de sokan nem szeretik. Mindenképp érdemes kipróbálni. 

Mentőöv

Az 1950-es képen a hölgy boldogan nevet a fotósra, akárcsak én. Ezzel kívánok napsütésben és élményekben gazdag nyarat mindenkinek Füreden vagy másutt! 

Zimre Zsuzsa

A további képek a szerző tulajdonában vannak