–

Figyeljél, ez a hülye semmire nem jó.

Megint nem tudja, hova kell rakni a cipőjét, mielőtt belép a házba. Mit gondol, majd retkes talppal mászik végig a márványon? Vegye fel a papucsot, a cipőt meg törölje meg, és rakja be a helyére. Kettőötven volt a szekrény, nem azért adtam ki rá ennyit, hogy aztán a szaros cipői ott heverésszenek az ajtóban.

De abba a szekrénybe mocskosan be nem teszi!

Áhh, figyeljél, Jolika, a bejárónő minden nap jön, de őt meg nem azért tartom, hogy ez meg, amikor este hazajön, összegányolja a folyosót.

Utálom nézni a cipőit. Ebben a házban mindennek megvan a helye, és ha piál, akkor beleszarik az egészbe, végigtrappol a márványon, aztán minden tiszta mocsok lesz.

Gyűlölöm, amikor iszik. Olyankor teljesen olyan, mint egy állat. Egy szőrös disznóra hasonlít, csak ennek a disznónak drága öltönye van meg olasz vajbőrcipője, ja, meg egy Rolex a csuklóján.

Láttál te már jól öltözött disznót? Az még visszataszítóbb, mint a csöves, igénytelen férfi. Mert legalább a csórótól nem vársz mást, ott nincs zsákbamacska, ott azt kapod, aminél egyébként se vártál volna többet.

De elegáns férfi részegen? Hát az milyen már? Undorító, komolyan mondom, hogy undorító.

Dehogy engedem be olyankor a szobába. Amúgy is külön hálója van. Mostanában mégis inkább kint alszik. A kanapén. Kicsit már behorpadt az ülőkéje. Pedig nem azért hozattam azt a gyönyörű bútort spanyolból, hogy ez meg kifeküdje. Mégis, mit gondol? Hazajön részegen, és valami üzleti vacsoráról hadovál. Már előre tudom, hogy ha nem tud összefüggően beszélni, akkor beborozott. Aztán beül a tévé elé. Mondom neki, hogy ne nézzen tévét, mert olyat csak a prolik csinálnak, de ezt is leszarja. Leszar ez mindent. A cipőt is, a márványt is, azt is, hogy nem kéne mindennap részegen hazajönni.

Foglalkozhatna többet velem.

Mondjuk, amikor velem foglalkozik, abban sincs túl sok köszönet. Karácsonykor se tudta, melyik táskát kell venni. Vissza kellett vinnem. Még szerencse, hogy megvolt a certifikáció, és nem dobta ki, amilyen marha, arra is képes lenne. Bár ismernek az üzletben, de hát mégiscsak. Háromszor mutattam meg neki, melyik táska. Háromszor. Másfél millióval csak nem szórakozik az ember.

Annyi dolgom van mindig. Csinálja nekem a sok elintéznivalót, na, például ilyenekkel, most mondd meg.

A kert is csak most lett kész… a jacuzzi meg az infra, azzal is mennyit küszködtem, te jó isten, bele se kezdek a felsorolásba. Meg a medence. Na, az külön történet. Mire megértette, hogy abba kell mozaik, mert az utánzat egy év után kifakul a naptól! A kő meg gyönyörű marad egy életre. És akkor ez meg értetlenkedett, hogy sokba kerül… Hát, persze hogy sokba került! Mégis mit gondolt, mennyibe lesz egy medence?

De hát, a medence kell, mert ha jönnek a vendégek, mit fognak gondolni, hogy a Kondorossyéknak még medencéjük sincs?

Dehogy fürödtünk benne. Egyszer átjöttek a gyerekei, azok használták.

Utálom a gyerekeit is. Undorító a fia, csak azt nézi, hol húzhatja le az apját. Mondtam neki, hogy vigyázzon vele, mert én nem akarok rettegni, hogy meghal, és akkor itt maradok minden nélkül.

Na, megyek, mert sok a dolgom.

A kanapét ki kell cseréltetni.

Nem érti meg az úristennek se, hogy a lenti hálóban aludjon.

Szentesi Éva

A kiemelt kép illusztráció – Forrás: Getty Images/ Henry Arden