Ma Pilatesem van. Holnap Bikram. Ja, nem jó, hívnom kell a jógatanárt, le kell mondanom, Kari megint beszervezett valamit. Picsába! Karácsony előtt sosem jut elég idő magamra. Várjál már, nézem a naptáram, mert Pilates után meg dermabrázióra megyek, azt nem lehet eltolni, ebbe a szalonba rettenetesen nehéz időpontot foglalni. Jó, édesem, nem nekem, de most így karácsony előtt nem mondhatom le, akkor is értsd meg. Köszi! Pénteken paraffinos kézápolás, tengeri sós lábradírozás, azt neked is ki kellene próbálnod amúgy. De te olyan hülye vagy, mondtam neked, hogy van kedvezményem, amennyi pénzt én ezeknél ott hagytam már, ennyi a minimum. Na, de mindegy. Ne szórakozz, tökéletesnek kell lennie ennek a hétvégének. Várjál, hív a Kari.

Te, ez mekkora fasz! Ilyen címeres barommal ritkán találkozik az ember, esküszöm neked az életemre. Én meg hozzámentem. Hát hogy lehetek ekkora marha, most mondd meg! Szép esküvő a Káli-medencében? Levendulaillatú üdvözlőkártyák? Anna Gavalda idézet? Vintidzs lagzi? Aha! Mekkora hatökör voltam, amikor bekajáltam ezt a rengeteg mindent. Még a csillagokat is lehozta. A Machu Pichun kérte meg a kezem. Eleve már a látványtól összepisiltem magam, pedig nem egy helyen voltam már, mielőtt elkezdtünk járni. Aztán beutaztuk együtt a világ másik felét, majd egyszer csak kitalálta, hogy menjünk a Machu Pichura, mert közelebb akar lenni a csillagokhoz, hogy lehozhassa nekem, és amit lehoz, arra rögtön mindjárt áldást is kérhessen azon a szerinte szentséges helyen. Hát nem őrülten romantikus?

Most meg… bazmeg, csoda, hogy nyomkövetőt nem rakott még a telefonomra. Óránként hívogat, hogy hol vagyok, mit csinálok. Iszonyú ciki… A múltkor berongyolt testkezelésre, és jelenetet csinált a kozmetikus előtt. Rém kellemetlen volt. Azt hitte, éppen valakivel baszok.

Totálisan meg van kergülve. De a nászút után lett ilyen. Az addigi romantikus természete egyszer csak mániákussá változott. Akkor kellett volna gyanút fognom, amikor kicsavarta a kezemből a telefont. Jöttünk haza Seychelle-ről, én éppen a Noémivel chateltem, ő meg azt hitte, hogy másmilyen néven mentettem el a szeretőm nevét. Ez hülye szerinted? A nászutamról jövök haza, mit gondol, másik fasz után ácsingózom? Na, de ez csak a kezdet volt, ez még semmi volt ahhoz képest, amit azóta művel.

Lassan az lesz, édesem, hogy  kezelésekre meg tornára is kísérővel kell járnom. Vagy megüt. Na, az volna a csúcs. De én nem olyan vagyok, akire csak úgy kezet lehet emelni. Én nem vagyok áldozat típus, tudod. Engem nem erre nevelt anyám, én nem ezt láttam otthon, velem nem fordulhat elő ilyesmi, érted, édesem? Engem arra neveltek, hogy igenis védjem meg magam, mindig minden körülmény között, és ne hagyjam magam, és álljak ki magamért, és az anyám is mindig kiállt magáért, bár az nagy igazság, hogy az ember sose tudhat eleget a szülei házasságáról. De ott nem volt soha ilyesmi, esküszöm neked.

Várj, megint hív. Most üvölteni fog, mert itt dumálok veled már vagy egy órája, és rég otthon kéne lennem.

Jó, nagy levegő.

Nem borulhatok ki.

Nem bírja, ha sírok. Attól csak idegesebb lesz.

Várjál, felveszem, csak ne felejtsd el, hol tartottunk.

Rám baszta a telefont. Szokásos. Meg se kottyan ez már. De mit lehet csinálni egy ilyen őrülttel? Mondd meg, te mit tennél a helyemben? Elválni? Karitól nem lehet csak úgy elválni! Felnégyelne szerintem, vagy ha nem is ölne meg, bezárna az alagsorba évtizedekre, mint ahogy az az osztrák őrült perverz pedofil tette azzal a szegény lánnyal. Hogy is hívják? Prikopil! Bazmeg, na, az durva sztori. Az enyém ehhez képest habcsókos Disney-matiné. Amúgy is, Kari sose emelne rám kezet.

Te, de most ne mondd, hogy ez a következő lépés. Ne mondd, kérlek, mert az egy baromság, hogy innen már nincsen visszaút, hogy ezt már nem lehet megjavítani. Mert igenis meg lehet javítani. Látod, pont ez a baj a mai modern kapcsolatokkal, hogy az emberek csak úgy kidobálják a férjeiket az ablakon. Hogyha nem tetszik valami, akkor fogjuk, és kibasszuk, ahelyett, hogy megjavítanánk, kicserélnénk benne az elemet vagy újra élesztenénk. Engem anyám nem úgy nevelt, hogy csak úgy fogjam magam, gondoljak egyet, és elváljak. A mi családunkban az ilyesmi nem szokás. A mi családunknak elvei vannak, anyámnak elvei voltak, amíg el nem vitte a petefészekrák. Jó gyorsan. Pedig idős korban nem megszokott az ennyire agresszív sejtburjánzás.

Kari akkor is rengeteget segített. A legjobb orvosokat fizette, pedig anyáméknak is rengeteg pénzük van, de Karinak azért egy fokkal messzebbre elér a keze. De már semmi nem segített szegény anyámon. Nem volt elég idő arra, hogy hassanak a terápiák, és időt még Kari sem tudott venni. Azt csak az Isten tudna…

Látod, azért jó ember. Én tudom, hogy a szíve mélyén nagyon is szeret. Sőt, pont ez a baj, hogy túlságosan szeret, hogy annyi szeretet van a szívében irántam, hogy nem tud vele mit kezdeni. Amikor befekszünk az ágyba, akkor különben is nagyon jó nekünk együtt, mert akkor mindig nagyon kedves és türelmes, sőt, a legfigyelmesebb szerető, akivel valaha találkoztam. Olyan gyengéden szeretkezik velem, olyan lélegzetvisszafojtva figyeli, hogy nekem jó legyen. Végigcsókolja az egész testem, a talpam aljától a fejem búbjáig, és csak néz, csak néz, bámul bele egyenesen az arcomba, le nem veszi rólam a szemét, és megfogja a két kezével az arcom, és könyörög, hogy ne csukjam be a szemem, hanem őt nézzem, miközben bennem van.

Jaj, ne haragudj, lehet, hogy sok ez neked. Nem akartam ennyire kibeszélni, meg nem is rád tartozik, meg tudom, hogy a te férjed… bocsánat, nem akartalak megbántani.

Várj, megint hív.

Megöl, ha nem veszem fel.

Te is tudod, hogy megöl.

De hát ez szerelem, érted.

Ez ilyen.

Mert ez szerelem. 

Szentesi Éva