9 ok, amiért még mindig imádom az eredeti Múmiát
A következő írás vállaltan egy fan-girl-óda A múmia című filmhez. No, nem a Tom Cruise-féléhez, ami a napokban debütált, hanem az 1999-ben készült filmhez, és a benne sziporkázó brit humorhoz, Brendan Fraser acélos tekintetéhez, és az első rendes kalandfilmes női főhős megalkotásához. Szőcs Lilla írása.
–
Ugye, mindenkinek megvannak azok a „szemnyalókás” filmjei, amelyeket szeret, de úgy különösképpen nem teszi ki az ablakba, hogy rajong értük? Most, amikor bekerült a mozikba a Cruise-féle Múmia, eszembe juttatta egy nagy gyerekkori kedvencemet, a Brendan Fraser-féle Múmiát, amit olyannyira szeretek. Az én listám egészen hosszú, amin azok a vígjátékok, kalandfilmek, családi filmek vannak, amiket szívesen nézek anélkül, hogy bármit is profitálnék belőlük. Egész egyszerűen azért, mert kikapcsolnak.
Nem övezi akkora kultusz, mint a hasonszőrű Indiana Jones-sorozatot, mégis baromi jó kalandfilm. Nem az a mű, ami megkaphatná az „1001 film, amit látnod kell, mielőtt meghalsz” bölcsészfilmes kult-státuszt, sokkal inkább abba a fiktív könyvbe tenném be, ami azon a néven debütál, hogy: „1001 film, amit, akkor nézz meg, ha egész héten motiválatlanul kavarogtál, mint gólyafos a levegőben”, vaaaaagy: „1001 film, ami után tutira régésznek akarsz majd menni” (...úgyhogy semmiképp se pályaválasztás előtt nézd meg).
Ritkán esik szó azokról a filmekről, amelyeknek a végén könnyedén, a hétköznapi terhektől felszabadulva kelsz fel a kanapéról, nem pedig rád pakolnak még egy adagot.
Amikor a film hatása alá kerülve legszívesebben megvennéd a széles karimájú kalapod, és megcéloznád az első ásatást.
1. A sztori
A film története röviden: két elszánt kincsvadászcsapat nekiindul, hogy megtalálja a holtak városát, Hamunaptrát, ahol a fáraók kincsét őrizték. Amikor megtalálják, nemcsak kincseket, hanem a legszörnyűbb átokkal sújtott múmiát is meglelik, amit a főhősnő túlbuzgó kíváncsiságából fakadóan életre keltett, és ezzel véletlenül a világra szabadította az egyiptomi tíz csapást. A cél így már nemcsak az, hogy feltárjanak egy több ezer éves hagyatékot, hanem az is, hogy nemes egyszerűséggel megmentsék a világot.
2. Izgalmasan gonosz karakterek
Az átokkal sújtott múmia, Imhotep, Théba városának főpapja, akit azért átkoztak meg, mert szerelmes lett a fáraó szeretőjébe, aki viszonozta azt. Lelepleződésükkor a fáraót megölte szeretője, majd magával is végzett. Imhotep elmenekült a holtak városába, hogy ott szeretőjét felélessze a Holtak könyvével. A fáraó serege utánaeredt megakadályozva azt, és a legsúlyosabb büntetést szabták ki rá: élve eltemették, és elátkozták... (drámai aláfestőzene helye). Az elátkozott múmiát háromezer évvel később életre keltették, így ő is azonnal életre akarta kelteni a szerelmét... Ilyen a síron túli szerelem.
3. Összetett, hús-vér főhősnő
Végre van egy rendes főhősnő, aki nem a külsejével, hanem sokkal inkább az eszével, ravaszságával, konokságával érvényesül.
Célja, hogy az elit brit tudóstársaság végre elfogadja a jelentkezését soraiba, addig is terepmunkán van, melynek keretében az egyiptomi könyvtárat leltározza. Szabadidejében pedig kincsekre vadászik. Hab a tortán, hogy pont annyit bénázik a filmben, amitől cukin szerethető.
4. Fordított nemi szerepek
A megszokott szexista narratívától eltérően, a hősnő nem egy passzív megmentésre vágyó szereplő. A film elején az akasztásra váró O’ Conellt a női főszereplő menti meg egy ravasz húzással a haláltól.
5. A férfi
A szakállas, büdös, rút fazon, akit kiszabadít a főhőscsaj a börtönből, szuperhelyes férfivá alakul át. Általában ezt az enyhén bodyshamer átváltozás-narratívát, a nők részéről sütik el a filmesek, így külön vicces, hogy most a férfi főhős esik ennek áldozatául.
6. Sziporkázó humor
Jonathan, a főhősnő flúgos öccse, a filmsorozat örök agglegénye felel a jóféle szarkasztikus humorért. Minden pillanatban, amikor egy picit is ijesztő lenne a film, vagy túl nyálas, megjelenik Jonathan, és oszt egy poént.
5. Brendan Fraser
Na, jó, ő maga úgy, ahogy van, csodálatos. Bár a kilencvenes évek fiúbandáinak frizuradivatja még erősen érezteti a hatását az ő figurájában is, de ez nem baj.
6. A húszas évek légiós-divata sokkal dögösebb
Lenvászon ing, bőrcsizma és bézs nadrág. Mindezek ellenére is sokkal férfiasabbak, mint a hatrétegű kommandós felszerelésben pózoló szuperhősök.
7. Itt még bunyó van, nem atombombával lőnek légyre
Egészen üdítő, hogy nem az egész amerikai hadsereg sorakozik fel drónokkal és hidraulikus atombombával. Itt még ökölharc van, kard, pisztolyok... és több ezer éves halálos átok.
8. Szórakoztató mellékszereplők
A mellékszereplőket nem csak biodíszletnek használják. A párbeszédekből mindegyikőjüknél kirajzolódnak a főbb karakterjegyek úgy, hogy közben nem fojtják meg a filmet.
9. Imhotepezés
Fantasztikus az a jelenet, amikor az egyik csapásnál az emberek megbabonázva kántálják a főpap nevét. Azóta is elsütöm a megfelelő pillanatokban.
Emlékszem, amikor először megnéztem, horrorfilmként aposztrofálták, ma már sokkal inkább kalandfilmként nézek rá. Persze azon sem lepődnék meg, ha valamiféle paródiának szánták volna, olyannyira távol esik a kultikus kalandfilmek toposzaitól. Akárhogy is, 18 évvel később is baromi jólesett újra visszanézni, és ez így marad, míg világ a világ.
Szőcs Lilla
Kiemelt kép: Múmia (1999), UIP-Duna Film