Drága Sándorom!

Micsoda éjszaka ez!

Téged szenvedélyes eggyé válásunk után azonnal elragadott tőlem az álom könnyű lepkeszárnya, de én telve vagyok még gondolattal és érzelemmel, melyek – mint hirtelen támadt éji szellő – lefújták szememről a fáradtság ólomsúlyát.

Fordítás:

Sanyi! Oké, hogy bebasztál a Filingerben, mint az állat, de hogy szex után azonnal bealszol, mikor holnap meg ki akarsz menni bohóckodni az utcára… Ráadásul horkolsz is… én így hogy aludjak szerinted, hm?

Eredeti:

És ó, hiába érzem számban még a csókod ízét, mellyel összefontuk lelkünket, hiába érzem még szíved lüktetését mellkasomon, midőn oly szorosan öleltél, mintha vérünket szeretted volna egy csatornába terelni, a szebb jövő reménye, mellyel a holnap áltat, a gondolataimban menetelő diadalképek, melyekben te az élen, más ifjak pedig lábnyomodban haladnak a szabadság zászlaja alatt, fegyver nélkül kényszerítették térdre az álmaimat.

Éberen őrizlek.

Fordítás:

Legalább fogat moshattál volna, ha már… De nem gond egyébként. Majd megmosom én az enyémet... hipóval. Ja, és persze még mosok, vasalok, lehet, hogy főzök is valamit holnapra… de te csak horpassz, szerelmem. 

Aludj csak!

Apró kezed még a kebelemen hullámzik, lélegzetem adja meg csak emelkedésének lágy, gyönge ritmusát. És én csodálattal figyelem, mert tudom, hogy ébren e törékeny kéz, mily könnyedséggel tölti meg tartalommal a tollat, és folyatja belőle papírra a szebb jövő reményét, mi asszonynak, férfinek, ifjúnak és aggastyánnak is a szívéig hatol.

Fordítás:

Hihetetlen, milyen kicsi kezed van. Ismered azt az elméletet, hogy a férfiak kezének mérete egyenes arányban van a férfiasságuk… na, mindegy. Irkálni tudsz vele, és végül is... ezért fizetnek… ha nem is túl jól.

Aludj csak!

Nézem vékony, törékeny tested, melyben oroszlánszíved csak szoroskodva fér el, és mellkasod szűk börtönének falaiba beleütközve tudja csak verni a forradalmi ritmust.  Nézem, és látom behúnyt szemed rebbenő pilláján az aggodalmat. De ne félj, megvarrom a te kokárdádat is, nem kell éktelenül az utcára vonulnod holnap.

Fordítás:

Jellemző egyébként: megint minden rám marad. Be kell fejeznem még a kokárdákat, és a saját nemzeti színű főkötőmmel se készültem el. De nem gáz tényleg. Te csak szundikáljál, végül is az a lényeg, hogy te jól nézz ki holnap, úgyis csak neked emelnek szobrot, engem szerintem meg sem említenek a történelemkönyvek.

Eredeti:

De te aludj csak, kedvesem, pihenj, mert te leszel holnap eszköze a nemzetnek, neked kell meggyilkolnod a kétséget a bizonytalan szívekben, és neked kell hátadra venned a többet ígérő reményt. Tudd, hogy az asszonyokat én is felszólítottam szóban és írásban, hogy küldjék harcolni életük párját, s aki ezt nem vállalja, az nem érdemli a házastársi örömöket se. Persze csekélység ez a te diadalodhoz képest, melyet a férfiszívek, a gyávák és a kétkedők felett arattál.

Fordítás:

Elég menő vagyok egyébként, csak mondom. Rádumáltam a csajokat, hogy ha a férjük nem csatlakozik holnap hozzád, akkor vonják meg tőlük a szexet. Úgyhogy: vagy sok boldog férfi tart veled holnap, vagy sok kielégítetlen jön ellened holnapután. De ami a lényeg, hogy ha holnap sokan lesznek, jössz nekem eggyel.

Eredeti:

Tudom: a költőnek szabadnak kell lenni, mint a gondolat, hogy álmodozó lelkét kiélhesse. De a rabláncot, mely ábrándjaidat gúzsba köti, te oly szépen, oly magasztosan szabod el szavaid élével, hogy ha eddig nem perzselődtem volna meg szenvedélyed lángjától, hát most az porlasztana hamuvá, amit én táplálok irántad.

Fordítás:

Most nézem a 12 pontodat… Hááát, hallod, azért nem vagy semmi. Éjjel „így édes Juliskám, meg úgy édes Juliskám”, de nappal azért játszod te is az alfahímet. Látszik, hogy te is csak egy férfi vagy. Már nem úgy látszik, érted… nem külsőre, hanem gondolkodásra… olyan, mintha mi, nők nem is léteznénk. Mindegy, írok pár pontocskát ehhez a 12-höz, szerintem neked úgyse tűnik fel. A csajokkal arról dumáltunk, hogy jó lenne, ha mi is szavazhatnánk, és járnánk egyetemre. De lehet, hogy azt is ideírom, hogy a férfiak vegyék ki a részüket a házimunkából meg a gyereknevelésből. Szerinted is így fair, nem?

Eredeti:

Lassan felkél a nap. Különös érzés fut az idegeimen keresztül. Bőrömön érzem a szabadság szelét, melyet te és hű barátaid hoznak elibém. Szeretném, hogy tudd: nincs szebb ajándék mit adhatnál, és ezt az utat, mi a rideg valóságból a mennyországba vezet, senki mással nem tenném meg ily odaadással.

Fordítás:

A kokárdát elbasztam, de most már mindegy, nincs idő másikat csinálni. Lefekszem lassan én is. Lécci, reggel csendesen készülődj! Ne fújd trombitálva az orrodat, és ne üsd hozzá a kanalat minden egyes keverésnél a csésze oldalához. Ha pedig Móric jönne hozzád reggel, mondd meg neki, hogy ne visítozzon, mint a malac, mert én még alszom.

Eredeti:

Csókol a te örökké szerelmes Juliskád.

Fordítás:

Ja, és mielőtt kimész hülyéskedni a haverokkal az utcára, hozzál valami péksütit reggelire a Filingerből, mert nekem még a fodrászhoz is be kell ugranom. Köszi.

 Kormos Anett

(Szendrey Júlia)

Az írásokat a Várkert Bazár Színésznők forradalma estjén olvasták fel március 15-én.

Ugron Zsolna, Karafiáth Orsolya, Berg Judit, Szabó Borbála és Farkas Adrienne írásait a nevekre kattintva olvashatjátok el!

 

 Kiemelt kép: Wikipedia/Vasárnapi Ujság 1893/1; Kormos Anett