A történelemnek – így az 1848–1849-es szabadságharcnak és a megtorlás időszakának is – voltak olyan női hősei, akikről megfeledkeztek a történelemkönyvek. Mi most előttünk hajtunk fejet, mert nem csak a férjeiknek kell szobrot állítani.
Forradalom – „rendezői” kommentárral.
A képzeletünkben úgy él, hogy az 1848-as forradalom idején a nők otthonról támogatták forradalmár férjüket, esetleg bújtattak néhány szökevényt, és varrták a zászlókat. Ez nem egészen így volt, néhányan sokkal többet tettek, másoknak pedig az események miatt vált rendhagyóvá az élete. Történész szerzőnk bemutatja őket.
„Én most ennek a könyvnek a kedvéért, és a Zsófival folytatott üdítő munka kedvéért vállaltam ezt a fotózást és az interjút, hogy amennyit képes vagyok, annyit megmutassak magamból, de ennyi” – ezt mondta nekünk Kondor Vilmos.
„A gyomrunkban érezzük az egyre feljebb kúszó szorítást, amikor a tanulókkal együtt szembesülünk azzal, hogyan játssza ki őket egymás ellen a hideg és mérhetetlenül cinikus hatalmi gépezet. Nincs menekvés.”
„Nem ül a zsarnok kénye rajtunk, pokolra mind, a hitszegőt! Boldog országot vív a harcunk, boldog országban a szebb jövőt!" – Mi mással is lehetne megkezdeni a szebb jövő alapozását, mondd, mint egy nagy fazék burgundi marhával?
Rabok tovább – forradalmárlányok születése.
Szentpétery Zsuzsanna monológjában kevesebb a pátosz, mint a pezsgő, de több a női rafinéria, mint a „Talpra magyar”-ban a ritmus.
Táncsics Mihálynét sem kellett félteni...
Karafiáth Orsi, a forradalmár
