November 26-án vasárnap országos demonstrációt szerveznek a közoktatásért. Mit lehet manapság elérni szimbolikus megmozdulásokkal? És miért fontos akkor is kimennünk az eseményre, ha nem feltétlenül hiszünk a tüntetés mint műfaj hatékonyságában? Erről kérdezte Szekeres Hanna szociálpszichológust, az ELTE adjunktusát Milanovich Domi.
Anna Esztert megihlette a forradalom és az elmúlt időszak. Összerakott nektek egy jó kis dallistát, és még abban is segít, hogy ha csak egy dalt hallgatnál meg a szabadságról, melyik legyen az.
„Koromtól feketéllnek erjedve a hókupacok.
Fölsebzett, csonkított teste a lucsokba belevacog
A Városnak, amellyel a sárban is egy vagyok”
Hiába az időközben eltelt 173 év, Jocó bácsi elbeszélésében úgy kel életre a márciusi forradalom, hogy az ember legszívesebben pattanna is, hogy csatlakozzon Petőfiékhez.
Kattints és kiderül, mennyit tudsz ’56-ról! Forradalmi totónk:
„Ez a baj velünk, ezért kell most elpusztítani. Mert gondolkodni tanít, és mert együtt. Közösen gondolkodni – ennél nagyobb ellenség ma nincs."
A történelemnek – így az 1848–1849-es szabadságharcnak és a megtorlás időszakának is – voltak olyan női hősei, akikről megfeledkeztek a történelemkönyvek. Mi most előttünk hajtunk fejet, mert nem csak a férjeiknek kell szobrot állítani.
Forradalom – „rendezői” kommentárral.
A képzeletünkben úgy él, hogy az 1848-as forradalom idején a nők otthonról támogatták forradalmár férjüket, esetleg bújtattak néhány szökevényt, és varrták a zászlókat. Ez nem egészen így volt, néhányan sokkal többet tettek, másoknak pedig az események miatt vált rendhagyóvá az élete. Történész szerzőnk bemutatja őket.
„Én most ennek a könyvnek a kedvéért, és a Zsófival folytatott üdítő munka kedvéért vállaltam ezt a fotózást és az interjút, hogy amennyit képes vagyok, annyit megmutassak magamból, de ennyi” – ezt mondta nekünk Kondor Vilmos.