Amikor kifordul a világ a sarkaiból, amikor felbolydul körülöttünk minden, ki máshoz is fordulhatnánk vigaszért, mint az állatokhoz? Így tett Szabó Magda, Szántó Piroska és Weöres Sándor is.
Egyesek „pártában maradt rusnya, leszbikus vénlányként" tartották számon. Pedig Czóbel Minka kora egyik legizgalmasabb szimbolista költője volt... és még annyi minden!
Mondd csak, te milyen személynek, tárgynak vagy életérzésnek állítanál szobrot, ha tehetnéd?
Imád élni, és ez sugárzik is belőle. Minden mozdulatából, hangjából, mondatából árad az életerő. Most ünnepelte a születésnapját, és megválaszolta Proust kérdéseit. Közben pedig számot vetett magával. Köszönjük az őszinteséget, kedves Palya Bea, kívánjuk, hogy soha nem fogyjon el az életerőd! Boldog Palya Beát kívánunk a világnak!
Lehet-e a verset kilóra mérni? Á, dehogy! Költészetté válhat egyetlen hang elhagyásával egy közönséges szó is? Hát persze! Ha rövid sorokat írunk egymás alá, az már költészet? A válasz: nem. A költészetet mégiscsak a gondolat ereje formálja azzá, ami.
„Csiribiri? Azmiaz?" – kérdezik a gyerekek teljes joggal. Miért nem csillivilli? Vagy csinibini? És miért repül egy sült kappan? Ráadásul a szárnya nélkül... Lackfi János, József Attila-díjas költő ezen a héten Weöres Sándor csodálatos klasszikusát magyarázza meg nekünk.