-

A könyv...

Mihály és Erzsi velencei nászútjára indul, de egyikük sem gondolja, hogy közös utazásuk milyen hamar véget ér. A férfi egy borozgatós este alkalmával beavatja feleségét kamaszkora megrázó és feledhetetlen történeteibe, a nosztalgikus elbeszélések és szereplői pedig egyszer csak megelevenednek. Először felbukkan Szepetneky János, aztán Ervin hallat magáról, akiről később kiderül, időközben Páter Szeverinusz lett, és egyre többet kísértette Ulpius Tamás és Éva képe. Eközben Erzsi mindinkább háttérbe szorul, és rá kell jönnie, mennyire nem ismeri férjét. Pár nappal később Mihály véletlenül rossz vonatra száll, és kettejük utazása itt véget is ér. A férfi úgy dönt, nem megy vissza a feleségéhez, inkább bujkálásba kezd, remélve, megtalálja önmagát. A történet erről a belső utazásról szól, bemutatva a vívódást, a fiatalkorba visszavágyódást, a kötődést és a halálvágyat.

Nehéz erről a könyvről értékelést írni, mert annyi minden van benne. Kicsit elvont, a misztikum és a halálkultusz is erősen jelen van benne, ugyanakkor annyira szépen megkomponált mű, hogy megfogja az olvasót.

Úgy tettem le a könyvet, hogy nem okozott hatalmas katarzist. De mivel napok múltával is eszembe jutott egy-egy részlet, és felütöttem a kötetet néhány megjelölt idézetnél, rájöttem, hogy mégis a hatása alá kerültem.

A könyv szereplői és szellemalakjai mind lázadók, afféle különcök, akik próbálnak beolvadni az normális, átlagos életbe. Azt gondolom, ez egyiküknek sem sikerült, nem tudtak igazán felnőni, mert rabul ejtette őket a diákélet és az akkoriban megélt közös „kalandok”. Ahogy Szerb Antal megfogalmazza: „Nosztalgia ellen nincs orvosság."

Éva alakja folyamatosan felsejlik, olvasás közben tudni lehet, hogy amíg nem találkoznak, Mihály képtelen lesz kiverni a fejéből. Valamiféle nosztalgikus vágyódás állapotába kerül, és addig lehetetlen kilépni ebből a szentimentális zuhanásból, amíg nem találkoznak.

Azt szokták mondani erre a könyvre, hogy a világirodalom egyik legkülönlegesebb utazása.

Van benne valami… elvégre mindenki keresi önmagát.

Tejszínes-paradicsomos gnocchi

szerbaa

Mihály egy alkalommal gnocchit vacsorázik, de talán ha nem ezt rendelné, akkor is ezt készíteném a könyv mellé. A helyszín Olaszország, bebarangoljuk Velencét és Rómát is. Nyári estéken olvasva nekem jól átjött az olasz nyár könnyed hangulata. Észrevetted, hogy szinte mindenkinek a spagetti és a pizza jut először eszébe erről az országról? Pedig a házi gnocchi is isteni, egy klassz szósszal pedig igazi lakoma. Hoztam is egy tejszínes-paradicsomos verziót, amivel garantáltan istennő leszel!

A tésztához:

  • 1 kg krumpli
  • 30 dkg liszt
  • 1 tojás
  • só

A krumplit héjastól puhára főzöm, aztán meghámozom. Miután kihűlt alaposan összetöröm, hozzáadom a tojást, a sót és kis adagokban a lisztet. Jól formázható, rugalmas tésztát kell kapjak. Ezt kisebb golyókra osztom szét, majd lisztezett deszkán megsodrom és a rudakból körülbelül egy centis darabokat vágok. Oválisra formázom a kezeimmel, és egy villával barázdákat nyomok az egyik oldalára. Ha ez kész van, lobogó vízben néhány perc alatt megfőzöm. (Ha időzavarban vagy, megteszi az előre elkészített gnocchi is, de azzal tutira nem lesz olyan finom...)

A szószhoz:

  • 1 nagy fej vöröshagyma
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 3-4 paradicsom
  • fél liter paradicsomszósz
  • 1-1,5 dl tejszín
  • olívaolaj
  • 1 csomag mozzarella
  • só, bors, oregánó, bazsalikom

A vöröshagymát apróra darabolom, és olívaolajon üvegesre párolom. Hozzáadom az felkockázott paradicsomokat, és addig főzöm, míg egy picit szét nem esnek. Belemegy a zúzott fokhagyma, a paradicsomszósz, a tejszín és a fűszerek. Az egészet összeforralom, amikor kezd besűrűsödni, leveszem a tűzről. A mozzarellát apró kockákra darabolom, és belekeverem az illatos mártásba.

Ebbe a szószba forgatom bele a kifőtt gnocchikat, alaposan összekeverem, hogy a szaft mindenhol jól átjárja. Egy jénai tálba öntöm a gombócokat, szépen elegyengetem, és megszórom a tetejét reszelt parmezánnal. Húsz perc alatt rápirítom a sajtot a tetejére... és már tálalható is. Vigyázni kell vele, rettenetesen addiktív!

 

KönyvParfé