-

Mérlegeltem: esetleges terrortámadás... kontra Boszporusz, Kék Mecset, Topkapi, Nagy Bazár? Úgy döntöttem, nem félek. Persze ez nem csak elhatározás kérdése. Míg nem ismered, tartasz az ismeretlentől. De ha megismered, már nem félelmetes, és a tiéd. Ezért indultam el Isztambulba is, hogy az enyém legyen. A kíváncsiság, a felfedezés, a megismerés vágya erősebb volt, mint a félelem.

Mezei turistaként úgy lehet a legjobban megismerni egy várost, ha a tömegközlekedést választod. Itt is ez volt a tervem, aztán meglepetés ért. A félresikerült puccs után minden este - mint később megtudtam, minden városban - Erdogan, a török elnök melletti tüntetést szerveztek, és ezért ingyenes volt a tömegközlekedés. Ezt maximálisan ki is használtam. Nemcsak a hajózás volt ingyen, hanem a Marmaray is. Ez az a vasút, ami a Boszporusz alatt megy a város európai és ázsiai része között ötvenöt méterrel a víz, és öt méterrel a meder alatt. 2013-ban adták át, és a világ legmélyebb vízi alagútja.

A városban tizennégymillióan élnek. A tömegközlekedés jól szervezett, minden klímás, a busz, a metró, a villamos, de rengetegen vannak. Amikor először akartam felszállni a villamosra, csak ötödszörre sikerült. Már amikor megérkezett a megállóba, látszott, hogy tele van, és persze a peron is tömve volt. Gondoltam, úgysem fér már erre senki. Tévedtem, mire felocsúdtam, csak én maradtam a megállóban, a többiek felszálltak. Láttam a technikájukat: tolakodni kell, vállal előretörve. Bár megszokhattam volna már ezt a reggeli csúcsban Budapesten, itt mások a szabályok. Nem engednek leszállni. Vagyis engednek, de senki nem mozdul meg, hogy kicsit is arrébb menjen, és megkönnyítse a dolgod. Úgy állnak, mintha odaragasztották volna a cipőjüket, úgyhogy leszálláskor is tolakodni kell. Épp ezért senki nem megy hátra a villamoson leülni, inkább az ajtó közelében áll mozdulatlanul. A gyanútlan turista meg örül, hogy hátul van hely, aztán pedig fent ragad.

Nem volt túl sok külföldi turista

A személyes tér fogalmáról is mást gondolnak. Senki nem dörgölődzik, és nem is nyom hozzám semmit – mint néha a négyes-hatos vonalán – hanem gond nélkül kapaszkodik a kezemben. Először megrettenve néztem rá (egy lány volt), de ő már a pillantásom sem értette, csak kapaszkodott tovább. Hozzászoktam. Ahogyan ahhoz is, hogy rengeteg a kisgyerek, akikkel jár még egy babakocsis anyuka és több testvér is. A tömött villamoson is maga helyet csinál magának. Ezt két nagy kék folt tanúsítja a lábam szárán. De senki nem szól, én sem, együtt utazunk. Kiegyensúlyozott emberek, nem vitatkoznak, nem morognak. Nincs olyan sűrű járat, vagy annyira hosszú szerelvény, ami elég lenne.

A mecset körül, az épület külső részén, térdmagasságban kis csapok, előttük márványülőke. Ima előtt a férfiak itt végzik el szertartásos tisztálkodásukat. Megmossák a lábukat, karjukat, arcukat. A mecsetbe csak cipő nélkül lehet bemenni. A bejáratnál ellenőrzik a megfelelő ruházatot, és figyelik, hogy a nejlonzacskó-adagoló jól működik-e. Innen kell letépni a zacskót és a cipőt belerakni, majd a cipőtartó polcra rakni. A rituális lábmosás ellenére elég erőteljes a lábszag. A nők külön, elzárt területen imádkoznak, és a tisztálkodást is a férfiaktól elkülönítve végzik. Sok nő készült imádkozni, ezért átjöttek a női mosdóba is lábat, arcot és kezet mosni. Még soha nem láttam ilyet, mindenkit magam elé engedtem, hogy végignézhessem. Nagyon érdekelt, hogy mi van a fekete lepel, a burka alatt. Bár csak a szemük látszik ki, de mivel süt a nap, ők is napszemüveget hordanak. Praktikus, egyszerű cipő, és retikül vagy hátizsák van rajtuk. Szelfiznek a látványosságok előtt az okostelefonnal, és persze amikor leülnek nyomkodják is, mint bárhol máshol a világon.

A lepel alatt is csinosak a nők

A burka alatt európai, színes ruhát viselnek, a fekete kendő alatt meg egy vékonyabb, benedvesített fehér kendőt, hogy ne legyen annyira melegük. De nemcsak teljes testet takaró leplet viselnek a nők, hanem színes kendőket is, ezerféleképpen megkötve. Akik csak a hajukat takarják vagy a burkához nem hordanak napszemüveget, gyönyörűen sminkelik a szemüket. Persze Isztambul európai város. Helye van itt a rövidnadrágos, haspólós fiúknak és lányoknak is, színes kendőt viselőknek és a burkát hordóknak. A bazárban a fürdőruhás standon ugyanúgy volt bikini és tanga, mint muszlim bikini, ami még a hajat is takarta.

A bikini mellett az a hosszú ujjú, kék, fejfedővel megbolondított ruhadarab is arra való, hogy fürödjenek benne. Egyszóval: fürdőruha.

A hangulat békés és hétköznapi. Este a Taksim téren meg ünnepi. Külön rész van lekerítve a hősi halottak emlékére névvel, virággal, emelvénnyel. Ők azok, akik segítettek a puccsot legyőzni. Azért követtem az itthoni hírportálokat meg a BBC-t, és tudtam, hogy milyen bejelentések születtek ott a téren, és péntek este, amikor szintén ott voltam, a tömeg nagyon éljenzett valamit. Az elnök épp megbocsátott a puccsban résztvevőknek. Miközben az már nem volt publikus, hogy 40.000 ember veszítette el az állását, bezártak független hírportálokat, televíziókat. Ezekről persze nem volt szó. Az emberek valami mellé akartak állni, és itt hívószónak megkapták a demokráciát és békét.

A lelkes hangulatra rásegített még az ingyenes tömegközlekedés és az ingyen adott ekmek (halas szendvics). És mellette mindenhol ott van még az a rengeteg rendőr, katona, a kezükben AK 47-es.

Szent ereklyék

Topkapiban az egyik teremben Mohamed próféta lábnyoma, szakálla, foga. A sok belföldi – mert külföldi rajtam kívül nem sok akad – turista teljes meghatottsággal imádkozott, amikor ezeket meglátta. Volt egy fiatal férfi, aki a Szent Könyvből olvasott fel részleteket, amelyet angolul feliratoztak. Nagyon felemelő volt. Különleges az is, ahogyan az egymást érő minaretekből már kora hajnalban imára hívja a híveket a müezzin. Hosszú sorokban mennek a hívek, és imádkoznak.

edit1

Öt napot töltöttem Isztambulban. Találkoztam kelettel és nyugattal, bebarangoltam a várost. Megismertem... és nem féltem. Már az enyém!

Törőcsik Edit

 A cikkben szereplő képek a szerző tulajdonában vannak.