-

A történet

Jim Hogan, a kisstílű betörő megmenti Radzovill herceg életét, aki ezért cseppet sem hálátlan: egymillió font sterling értékű, dió nagyságú gyémánttal jutalmazza meg. Az ajándék későn érkezik, Jimet emberölési kísérlet vádjával letartóztatják, majd életfogytiglani büntetést szabnak ki rá. Ám mielőtt elfogná a rendőrség, sikerül elrejtenie a drágakövet egy Buddha-szobor belsejébe. A fegyházban csak egyetlen látogatója van, Miss Evelyn Weston, aki egykori iskolatársának leánya. Mielőtt Jim örökre letenné a csirizesvödröt, végrendelkezik, és a lányra hagyja minden vagyonát, vagyis az évekkel ezelőtt elrejtett gyémántot. Megtalálása egy kicsit időigényes, de talán nem lesz annyira nehéz, hiszen  a szobrocskából alig néhány darab készült, és mind itt van… valahol a Földön. A végakarat persze nem marad titokban, többen nekiindulnak, hogy megszerezzék a kincset. A végére persze kiadós kalamajka keveredik, mindenkit üldöznek, és mindenki üldöz mindenkit. Evelynnek okosnak kell lennie, meg persze nagyon gyorsnak, ha ő akarja elsőként a szoborra tenni a kezét.

Bár a regény 1939-ben íródott, a humora még mindig remek, kortalan. Én rengeteget nevettem olvasás közben. Kedvenc részeim azok lettek, ahol felbukkan a ciklon és mindent a feje tetejére állít. Meg persze a helyenként felbukkanó, igazi Rejtő-féle életbölcsességek:

„Az élet olyan, mint egy nyári ruha mellénye – rövid és céltalan.”

„A sors olyan, mint egy részeges szabász: mikor belevág a szövetbe, még nem lehet tudni: felöltő lesz-e belőle vagy nadrág.”

„Ilyenek a nők. Tizenötször eldobnak valamit, amiről azután, ha végképp elhagyták, rájönnek, hogy a legdrágább kincsük volt.”

„Sok férfi olyan, mint a frakk: ha nélkülözi a megfelelő környezetet, használhatatlan lesz.” 

Az enni való gyémántok

Az egész történet egy gyémánt megtalálása köré épül, mely egy Buddha-szobor belsejében rejlik. Gondoltam, egy életem, egy halálom, elkészítem ezt a gyémántot, és még az sem baj, ha nem csak egy lesz belőle! Ezt egy egyszerű keksztésztából kiviteleztem, gyorsan összedobható, és az édes mázzal a tetején, igazi csemege. Ettől garantáltan mindenki lenyugszik Buddha-üzemmódba.

rejto-2

Hozzávalók:

A tésztához:

- 40 dkg liszt

- 15 dkg porcukor

- 15 dkg vaj

- 2 tojás

- kevéske citromhéj, reszelve

- 1 csomag vaníliás cukor

A mázhoz:

- 1 db tojás fehérje

- 15-20 dkg porcukor

- pár csepp citromlé

- fekete színű ételfestéktoll

A tészta hozzávalóit összegyúrom, majd letakarva legalább 2 órát a hűtőben pihentetem. Ezután vékonyra nyújtom, közben figyelek arra, hogy elegendő liszt legyen alatta, mert könnyen leragad. Kivágok egy gyémántformát papírból, ezt ráhelyezem a tésztára és körbevágom. (Mintát nem túl nehéz vonalzóval rajzolni, de ha bizonytalan vagy, akkor a neten keress egy számodra megfelelőt, esetleg lesd le Superman felsőjéről.) Sütőpapírral kibélelek egy tepsit, nem túl szorosan egymás mellé helyezem a kekszeket, és 160 fokra előmelegített sütőben – 15-20 perc alatt – készre sütöm őket.

Kiveszem, rácsra helyezem, és amíg hűlnek, elkészítem a fehér mázat.

A bevonathoz kemény habbá verem a tojásfehérjét, és annyi porcukrot adok hozzá, hogy tejföl sűrűségű masszát kapjak. Hozzákeverek néhány csepp citromlevet is. Akkor jó, ha a máz megáll a habverőn, és egyáltalán nem folyik, nem csöpög. Habzsákba töltöm, majd a kekszeket szépen bevonom vele.

Amikor megszáradt a máz, fogom a fekete ételfestéktollat, és megrajzolom a kekszek körvonalait, majd belül kihúzom a gyémánt vonalait is. Pár perc alatt megszárad, utána már fogyasztható is!

KönyvParfé