-

A könyv: Charlie és a csokigyár

Picur Charlie, a főszereplő egy düledező házban él édesanyjával, apukájával és az idős, egész nap ágyban fekvő nagyszüleivel. Kedves, segítőkész kisfiú, de állandóan korog a gyomra az éhségtől, ugyanis szegények, mint a templom egere. Mindennap híg káposztaleves kerül az asztalra, de évente egyszer, a születésnapjára kap a családtól egy Vonka-féle tejszínpompás mártott mokkát. Nagy szó ez, minden egyes kockát ki is élvez, lassan falatozik belőle, hogy ne fogyjon el olyan hamar. Vonka Vilmosról érdekes történetek keringenek, mert igaz, hogy ő találja fel a legfinomabb és legfantasztikusabb édességeket, de évek óta nem látni senkit a gyárába be-, illetve kimenni. Éppen ezért hatalmas szenzáció, amikor kihirdeti: öt gyerek elmehet hozzá. Charlie is részt vehet ezen a különleges túrán. A másik négy gyerek: Bendő Bandi, a nagyon kövér és falánk fiú, Csap Veruska, aki egy elkényeztetett hisztigép, Nyájas Viola, akinek állandóan rágó van a szájában és Kép Ernő, aki egész nap a televízió előtt ül. Egy biztos: (rém)álmaikban sem gondolják, hogy milyen borzalmak várnak rájuk odabent. A gyerekek igazán tanulságos utazáson vesznek részt, és útjuk során még arra is fény derül, kik is azok az umpa-lumpák.

Őszintén szólva: ha nem kedveled a Charlie és a csokigyárat, akkor nincs szíved! Nagyon édes mese, mégsem fekszi meg a gyomrod. Kifejezetten pimasz, ugyanakkor teret ad a képzeletnek. Gyors folyású, élvezetes, könnyen lehet olvasni, ezért általános iskolásoknak is nyugodt szívvel a kezébe adhatod. De nemcsak a gyerekeknek remek, én is nagyon jól szórakoztam, mert okos és vicces, mindez anélkül, hogy túl sok lenne a jóból.

Csakis szuperlatívuszokban tudok róla beszélni, bár egyetlen hátránya mégis van… Lehetetlen, hogy olvasás közben ne kívánd meg az édességet! Engem pedig erre a finomságra ihletett:

Az étel: csokileves

Gyerekkoromban mindig azzal riogattak a felnőttek, hogy csak akkor kaphatok másodikat, ha megeszem a levest, és ha marad a tányér alján a léből, arra tálalják majd a következő fogást. A könyv után rögtön eszembe jutott ez a kis anekdota, és elképzeltem, ahogy csokileves kerül minden család asztalára a vasárnapi ebédnél. Szerintem a gyerekek boldogan elpusztítanák, és talán repetát is kérnének majd. Na jó, azért ez az étel mégsem olyan, amit minden héten megengedhetünk magunknak, de egy-egy kényeztető napon bizony nem árt bevetni, mert igaz, hogy tele van cukorral (kalóriával) és ragad utána az egész szánk a csokitól, de pillanatok alatt helyre teszi a lelket... és napokra feltölt boldogsággal.

Hozzávalók:

- 2 dl tej

- 2 dl tejszín

- 60 ml cukrozott sűrített tej

- 1 csomag bourbon vanília

- 2 tábla étcsoki (Jó minőségű, magas kakaótartalmú)

Egy kis fazékba beleöntöm a tejet, a tejszínt, a sűrített tejet és a vaníliát, majd közepes láng felett addig keverem, míg egybeolvadnak az összetevők. Ezután hozzáadom az kockákra tördelt étcsokoládét, és folyamatosan keverem, míg szépen fel nem olvad. Alacsony lángon főzöm tovább pár percig, majd amikor eléri a leves a krémes állagot, hőálló poharakba kanalazom. Ezután jön a kedvenc részem, jó sok édességgel díszítem. Mehet a tetejére tejszínhab, pillecukor, fehér csokoládé, de jól áll neki a fahéj, a gyümölcsök és a chili is. Ha nem eszik belőle kisgyerek, megbolondítható pár kanál rummal vagy konyakkal, itt már tényleg csak a kreativitásod és az édesség utáni vágyad szab határt.

KönyvParfé