-

És én még azt hittem, nekem volt szörnyűséges tinédzserkorom. Mert apám nem engedett el az első szerelmemmel bulizni, amikor tizenhat éves voltam. Rettenetesen szenvedtem, és megszöktem, nem törődtem a szülői szigorral, elvesztettem a szüzességem azon az éjszakán, ami nem volt semmilyen, és a fiúval még hat hónapig jártunk. Cserébe apám egy akkorát lekevert, amikor előkerültem, akkor először és utoljára, hogy kiszakadt a szám széle. Gyűlöltem őt ezért, és elköltöztem otthonról. Nem tudott befogni, olyan voltam, mint egy vad ló. Mint amilyen a Mustang című filmben szereplő tinédzser lányok.

És én még azt hittem, nekem volt szörnyű ifjúkorom. Ezt az öt fiatal, gyönyörű, árván maradt lányt rácsos ablak mögé zárják a szünidőre, mert pajzánnak gondolják a viselkedésüket. A fiatalok a felnőtté válásuk küszöbén az első szerelem édes ízeit kóstolgatják, de ezt a nagyanyjuk és a nagybátyjuk egyáltalán nem nézik jó szemmel. Bezárják, és arra igyekeznek megtanítani őket, hogy egy rendes, tisztességes feleségnek hogyan kell viselkednie, milyen ruhát kell hordania, és hogyan tudja elkészíteni a majdani urának a legfinomabb ételeket. Jönnek sorba a kérők a szüleikkel együtt, és a tizenéves éves lányokat elkezdik kiházasítani.

Mi vagyunk a hülyék, hogy ennyit törődünk a szerelemmel. Ugyan, minek, majd megszokod az új uradat! – tanítja őket nagy bölcsen a nagyanyjuk. És közben szeretetnek egy villanásnyi szikrája sem jelenik meg a családtagok között.

A sorban bekövetkező nászéjszakák után pedig egyből követelik a bakfisoktól szüzességük zálogát, a véres lepedőt. Amit meglehetős nehéz felmutatni úgy, hogy az erkölcsös nagybácsi közben titokban meggyalázta mindegyiküket.

Ülök hétfőn délelőtt a moziban. Sajtóvetítés, nyugton kell maradnom. Nem mehet föl bennem a pumpa. De nem ringathatom magam tévképzetbe, hogy ez csak egy kitalált történet. Mert nem az. A török rendezőnő a jelenkor török nőinek a helyzetét mutatja be.

Szolgálat, alázat, tisztesség, szarbarna ruhák, és egy béna rajzokkal teli útmutató szexuális felvilágosításként. Arról, hogyan tegyél jó szolgálatot az uradnak a hitvesi ágyban, alig tizenöt évesen. Hát köszi, de nem. Inkább főbe lövöm magam.

Tudom én, hogy ezt a világot nagyon nehezen lehet jobbá tenni, és a mai napig rengeteg szörnyeteg él ezen a földön, olyanok, akikről nem is tudunk. És annyira messze vagyunk ettől a kultúrától, hogy fogalmunk sincsen, miken mehetnek keresztül az ott élő nők. De vajon tényleg annyira messze vagyunk tőle? Nézőként, nőként, emberként rettenetesen felkavar, kiborít a világ igazságtalansága, azoknak a férfiaknak az önkényuralma, akik még mindig annyira csökevényesek, hogy a nőben nem a társat, hanem a tárgyat látják.

Csak azt nem értem, miért a nőket nevezik gyengébbik nemnek... Újra és újra kristálytisztán világossá válik, hogy a világon a nők a legerősebbek. Legutóbb épp a Mustang című filmből derült ki.

Szentesi Éva