Vannak témák, amikről nem kényelmes beszélni. Ilyen: az öregedés, az elmúlás, az időskori kiszolgáltatottság – a kieső katéter, az áll szélén lecsorgó leves, a hetek óta meg nem mosott haj, a gyász csendje. Az elhallgatásuk azonban nem megszünteti őket, hanem csak még hangosabb magányt eredményez: és nemcsak az érintett, de az őt körbevevő család számára is. Interjú Áfra Jánossal új kötete, a Kitakart anyám kapcsán.

„Sokáig be voltam fagyva, hogy mit kezdjek ezzel. A könyveihez nem nyúltam, és – nevezzük nevén – gyászoltam. Aztán most kijött a Sandman, ami kész tények és döntés elé állított, hogy végiggondoljam, hogyan is vagyok ezzel az üggyel, Neil Gaimannel, és úgy általában a morálisan elbukó írókkal, művészekkel. Itt és most három dologra jutottam.”

Hermann Göring neve, ami örökre összefonódott a holokauszttal, világszerte ismert. De vajon mit kezdhetnek a leszármazottai a tetteivel és a Göring-klán örökségével? Többek között erre a nehéz kérdésre keresi a választ Bettina Göring, a náci vezető unokahúga a Drága Bácsikám – Elátkozott örökségem c. könyvében.

Ma van a barátság világnapja. A nap, amiről sokan nem is tudnak, pedig akár piros betűs ünnep is lehetne, hiszen voltaképp azokat a kapcsolatainkat ünnepeljük, melyek támaszt nyújtanak a nehéz időszakainkban, növelik az élettel való elégedettségünket, és ha mindez nem lenne elég, még az élettartamunkat is meghosszabbíthatják! Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy a barátság legalább olyan komplex és sokrétű viszonyrendszer, mint a szerelem.

Petőfi Egressy hatására indult az utolsó ütközetére – a színész élete végéig magát okolta barátja haláláért. Hogy enyhítse fájdalmát, még a költő szellemével is megpróbált kapcsolatba lépni.

Montágh Imre logopédusként szenvedélyesen kutatta a tiszta beszéd titkát, és népszerű előadásaival óriási presztízst szerzett a gyógypedagógiának, a nyolcvanas években az egyik legismertebb televíziós személyiség volt. Fáradhatatlanul és utánozhatatlan sármmal adta át a nagyközönségnek kivételes tudását, mégis az emberségével tanította a legtöbbet.

Hét év csend után új sorozattal debütált az ikonikus Girls megálmodója, Lena Dunham. A tízrészes Too Much, azaz Túl sok ismét a rendező jól ismert, kedvenc témáit helyezi a középpontba – legyen szó a női sors nehézségeiről vagy a szerelmi csalódásokról –, azonban úgy tűnik, másodjára már nem éri el azt a bizonyos lécet, amit az első sorozatával oly magasra tett.

Ő volt az a filippínó nő, aki fegyveres felkelést irányított a gyarmatosítók ellen – úgy, hogy képes volt egyesíteni a különböző kulturális közösségeket, és átlépni a törzsi és társadalmi határokat.