Digitális transzba kerülve görgetünk, és huss, eltelt fél óra! – mi történik ilyenkor az agyunkban?

–

Komplex ingerlés és dopaminlöketek

A közösségi média a videójátékokhoz hasonlóan egyszerre több agyterületet aktivál a felhasználóban. Clifford Segil neurológus szerint azért is olyan könnyű belemerülni a hírfolyamunkba, mert egyszerre tüzel tőle a látási, hallási rendszerünk, valamint a nyelvi feldolgozást végző pályák. De ami talán ennél is lényegesebb, hogy az újabb és újabb információk, vagy a lájkok, reakciók, a kiszámíthatatlan jutalmak elővételezése szerotonint, illetve dopamint szabadíthat fel bennünk, amihez örömérzet társul. Ám ahogy arra a Stanford pszichiátere, Anna Lembke is rámutatott (korábban írtam a Dopaminkorszak című könyvéről),

a rengeteg dopamin ahhoz vezethet, hogy idővel egyre több, intenzívebb ingerre lesz szükségünk az élvezetek átéléséhez, miközben egyre sebezhetőbbé válunk a negatív állapotokkal, a diszkomforttal, a monotonitással, az ingernélküliséggel szemben. 

Segil azt is hangsúlyozza, hogy a scrollozás az érzelmi reakcióinkra, a limbikus rendszerünkre is hatást gyakorol, különösen akkor, ha olyan élethelyzetben vagyunk, hogy kevesebb lehetőségünk van a fizikai világban kapcsolódni másokhoz. Egyre bővülő szakirodalma van a doomscrolling, azaz végítélet-görgetés jelenségének is (még visszatérünk rá), amikor kontrollálatlanul pörgetjük a negatív híreket a közösségi médiában. A Neuron című szaklapban megjelent 2021-es tanulmány szerint amellett, hogy ez a tevékenység stresszválaszt, kortizolt vált ki belőlünk, azért is olyan nehéz abbahagyni, mert ilyenkor az agyunk azon részei kezdenek el tüzelni, amelyek a tanulás folytatására ösztönöznek minket.

Ott van tehát egyfelől a kíváncsiságra, új ismeretek elsajátítására huzalozott emberi agy, másfelől pedig az az információáradat, ami folyamatosan körülvesz minket, és aminek tényleg képtelenség a végére jutni. 

Szó szerint be vagyunk gyulladva

A doomscrolling kapcsán további érdekes elméletek is születtek. Egyes kutatók például úgy vélik, hogy a végítélet-görgetés tulajdonképpen a rumináció, azaz a negatív gondolatokon való rágódás online megfelelője, amelyet a szorongás vált ki, és ami hosszú távon maga is fokozza a szorongást. A New York-i Buffalo Egyetem 2023-as tanulmánya pedig azt találta, hogy a közösségi média egyrészt növelheti a gyulladást a szervezetben, másrészt viszont további használatra is késztethet a gyulladás csillapításának érdekében.

Nagyon hamar egy önrontó spirálba kerülhetünk tehát, amelynek során pont attól a platformtól várjuk, hogy jobban legyünk, ami eleve hozzájárult ahhoz, hogy rosszul vagyunk. 

David S. Lee és kollégái több mint 1800 résztvevővel végeztek három egymást követő vizsgálatot, amelyek során kiderült, hogy a magas gyulladással küzdő emberek, akiknek a szervezetében megnövekedett a C-reaktív protein szintje, valóban hajlamosak többet használni a közösségi médiát. Ez a fehérje jellemzően akkor szaporodik el bennünk, amikor megbetegszünk, és olyan viselkedésekre – pihenésre, másokhoz való kapcsolódásra – ösztönöz minket, amelyek a gyógyulásunkat szolgálják. 

Ebben a kutatássorozatban is azt az eredményt kapták, hogy a gyulladás – amely lehet akut, vagy például tartós stressznek való kitettség miatt krónikus is – ahhoz vezet, hogy a többi felhasználóval való interakciót keressük. De ha már ott vagyunk, talán elterelődünk, és a hírfolyamunk passzív görgetésébe kezdünk, ami viszont más vizsgálatok szerint nem enyhít a magányon. Mindenesetre úgy tűnik, a közösségimédia-használatunkat az immunrendszerünk aktuális állapota, működése is befolyásolja. 

Az is számít, ki milyen személyiség

A végítélet-görgetésre vonatkozó kérdőívet 2022-ben hozta létre egy amerikai kutató, Bhakti Sharma, a kollégáival. A 15 tételből álló mérőeszköz olyan állításokat tartalmaz, mint például: „Elvesztem az időérzékemet, amikor rossz híreket olvasok a közösségi médiában”; „Úgy érzem, mintha a negatív hírek rabja lennék”; „A közösségi médián való kereséseim valószínűleg negatívabbá teszik a hírfolyamomat” vagy „Folyamatosan frissítem a hírfolyamomat, hogy lássam, történt-e valami rossz”. A válaszadóknak azt kell jelölniük, mennyire tartják érvényesnek magukra vonatkozóan ezeket a kijelentéseket. Mivel a kérdőív megbízható eszköznek bizonyult a doomscrollingban érintett emberek azonosítására, lehetővé vált, hogy a tudósok megnézzék, milyen más sajátosságokkal jár együtt a végítélet-görgetés. 

Ezek közé tartozik például az öt fő személyiségvonásunk (Big5) vizsgálata. Egy 2023-as kutatás alapján az látszik, hogy a doomscrolling negatívan függ össze a lelkiismeretességgel, az extraverzióval és a barátságossággal. Ennek az lehet az oka, hogy a lelkiismeretesség magasabb szintjével jellemezhető személyek hajlamosak arra, hogy a céljaik elérése érdekében kontrollálják a viselkedésüket, így vélhetően jobban gátat tudnak szabni a vég nélküli tartalomfogyasztásnak.

Az extravertált emberek nagyobb igényt mutatnak a társas tevékenységekben való részvételre, illetve gyakrabban élnek át pozitív érzelmeket, így ők valószínűleg inkább a másokkal való üzenetváltásra, illetve örömteli tevékenységekre fogják használni a közösségi médiát.

Ehhez hasonlóan, a barátságosságra jellemző rugalmasság, bizalom és együttműködés szintén az illető segítségére lehet a viselkedése szabályozásában. 

Ezzel szemben a neuroticizmus skála pozitívan függ össze a doomscrollinggal, ami nem csoda, tekintve, hogy ez a személyiségvonás az érzelmi instabilitásra, a szorongásra, az impulzivitásra (meggondolatlan cselekvésekre) való fokozott hajlamra utal. A személyiségvonások szerepén túl ebből a kutatásból az is kiderült, hogy a doomscrolling együtt járást mutat a FOMO-val (fear of missing out, azaz a félelem, hogy kimaradunk valamiből), a közösségimédia-függőséggel, valamint az ezeken a platformokon töltött napi órák számával.

Úgy van megtervezve, hogy rácsússzunk

A Társadalmi dilemma (The Social Dilemma) című, a közösségi média negatív hatásairól szóló dokumentumfilm óta még többen vagyunk a tudatában annak, hogy ezeket az alkalmazásokat a tetszésnyilvánító rendszerektől kezdve a színek használatán át az algoritmusok működéséig eleve úgy alakították ki, és fejlesztik folyamatosan, hogy a mobilunkhoz láncoljanak minket. Ebben eléggé sikeresek: becslések szerint

egy amerikai 2023-ban átlagosan napi 144-szer csekkolta a mobilját

(sajnos magyar adatot nem találtam, de érzésem szerint mi sem vagyunk elmaradva ettől a számtól). 

A tartalmak közösségimédia-felületeken való adagolása szempontjából érdekes a Cornell Egyetem kísérletsorozata, amely egyben válaszokat is kínál arra, hogyan tudjuk megszakítani a görgetés folyamatát. Kaitlin Woolley és Marissa A. Sharif közel 6500 résztvevőt vontak be a vizsgálataikba, és először arra voltak kíváncsiak, hogy a scrollozás vonzása erősödik-e, vagy gyengül, miután az emberek már több videót megnéztek. Telítődnek vagy pont hogy kíváncsibbak lesznek? A kutatók azt találták, hogy öt videó megtekintése után mintegy 10 százalékkal növekszik annak a valószínűsége, hogy valaki egy újabb videót is megnéz ahhoz képest, mintha azt megelőzően csak egyet látott volna. 

A második kísérletben Woolley és Sharif azt igyekezett megragadni, hogy a videók hasonlóbbá tétele befolyásolja-e a görgetési kedvet. Azt az eredményt kapták, hogy amikor két videót „oktatási videó”-ként címkéztek, és egy kategóriába tartozóként jelöltek, akkor a második videó megtekintésének valószínűsége 21 százalékkal emelkedett ahhoz képest, mint amikor csak simán bemutatták ugyanezt a két videót. A harmadik kísérletben pedig a szünetek hatását mérték fel. Kiderült, hogy azok a résztvevők, akik először feladatokat végeztek, majd megszakítás nélkül videókat néztek, 22 százalékkal nagyobb valószínűséggel döntöttek úgy, hogy egy következő videót is megtekintenek, mint azok, akik ugyanazokkal a feladatokkal és videókkal nem két nagy tömbben találkoztak, hanem feladatok és videók folyamatosan váltogatták egymást.

Hogyan ne essünk tehát bele a görgetés nyúlüregébe?

Kaitlin Woolley és Marissa A. Sharif szerint fontos lehet annak megértése, hogy amennyiben valamit hozzáférhetőbbnek érzékel az agyunk, azaz könnyebbé válik a feldolgozása, arról a tartalomról az a benyomásunk alakul ki, hogy élvezetesebb is lesz.

A Facebookot, az Instát és különösen a TikTokot pedig úgy tervezték, hogy többnyire csak egy-egy falatot kínáljon fel nekünk (tehát kevésbé érezzük, hogy telítődünk), ráadásul a hasonlóként prezentált videók általában automatikusan elindulnak, csökkentve a megszakítás lehetőségét.

A jó hír viszont az, hogy ha konkrét ismeretekre bontjuk fel a nyúlüreg mágikus erejét, akkor kevésbé fog beszippantani minket. A fentiekből három szabály adódik, amit megpróbálhatunk betartani. Az első, hogy igyekezzünk célzottan, csak egy vagy limitált számú videót megnézni. Ha mégis azon kapjuk magunkat, hogy többet is szeretnénk megtekinteni, próbáljunk különböző témájú felvételeket választani, amelyeket nem észlel összetartozóként a kognitív rendszerünk. Az is sokat segíthet továbbá, ha képesek vagyunk szüneteket beiktatni, vagy ha a szeretteinkkel vagyunk olyan viszonyban, hogy oké figyelmeztetni egymást a túlzott görgetésre.

Nyilván önmagukban semmi gond nincs a kölyökkutyás, főzős vagy ismert emberek szereplésével készült videókkal. Ezeknek a megnézése a munkahelyen is jelenthet némi kikapcsolódást, valamint a hangulatjavítás hatékony eszköze is lehet. Baj akkor van, ha elveszítjük a kontrollt a viselkedésünk felett, és a görgetés a munkánk, az emberi kapcsolataink, az egészségünk rovására megy.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Denis Novikov

Milanovich Domi