Nem volt könnyű a kutatás, természetesen volt, aki ghostingolt, miután reagált a kedves kávémeghívásomra. Ezt a rizikót persze belekalkuláltam.

Ahhoz, hogy levadássz egy ghostingolót, gyorsnak kell lenni. Tapasztalatom szerint addig kell ütni a vasat, amíg lelkes a másik. Mert hogy eleinte tök lelkesek, amikor rövidebb-hosszabb csendszünet után újra felveszitek a kapcsolatot. Ezt követően persze rendszerint úgyanúgy eltűnnek. Folyton így tesz a barátnőm, B. is, aki minden alkalommal, amikor előkerül (évente, kétévente egyszer becsekkol mindig másnál a baráti körből) teljesen megsértve érzi magát, hogy miért mellőzzük őt. (Micsoda pofátlanság). Nyilvánvaló: teljesen más mozit nézünk.

Aztán ott van egy másik barátnőm is…

Majd öt éve történt, hogy spontán rám írt F.: beugrik egy kávéra, tíz perc, és itt lesz nálam. Tíz perc múlva viszont nemhogy nem jelent meg, de becsekkolt a Ferihegyi repülőtérről Facebookon.

Rohadt szürreális, úgy éreztem magam, mintha egy sitcomban lennék. Persze, ha a bizalomköröm legbelsőbb embere lett volna, nyilván jó alaposan kidühöngöm magam, így viszont csak nevettem rajta.

Az ilyen emberekkel a „barátságok” érthetően nem mélyültek el soha. Éppen ezért sosem veszem zokon, ha időnként eltűnnek vagy évek múltán újra becsekkolnak. Örülök, ha hallok felőlük, de nem számolok velük.

Természetesen egyikőjüket sem sikerült utolérnem a cikkhez. De egy szakembert igen!

„Kösz, hogy jelentkeztél, majd értesítünk!”

Nagy Nikolett kommunikációs szakember, coach szerint a ghostingolás nem egy új keletű dolog, csak eddig nem volt rá külön kifejezésünk.

Szerinte a digitális keret sokkal szembetűnőbbé tette a ghostingolást, ugyanakkor nem eszközfüggő: történhet a valós és virtuális életben is. „A kilencvenes-kétezres évek egyik klasszikus ghostingolós szövegét idézve: „Megadod a számod? Majd hívlak” – és sosem keresett többé. A századfordulón pedig egyszer csak nem érkezett válasz a leveledre” meséli a coach, majd folytatja – szintén gyakori példa kis- és középvállalkozásoknál, hogy egy levélváltás után nem reagálnak az e-mailjeidre többé. Ezt egy felelős munkáltató nem engedi meg magának, mert ez is brand része. Felháborító.

Velem is számtalanszor megtörtént, hogy egy többkörös állásinterjú után azt mondták „majd értesítenek”, és sosem kerestek többé.

Máskor egy leépítés után szabadkoztak, hogy mennyire ragaszkodnak hozzám, lebegtettek egy jövőbeni együttműködést, dolgozzak külsősként beszámlázva. Persze azóta sem kerestek – ez is mind a ghositngolás műfajához tartozik.

Ez a kommunikációs viselkedés amolyan hungarikumnak számít a hazai kis- és középvállalkozások esetében. Itt egy rendszerszintű probléma áll fenn, lehetne kommunikációs tréninget javasolni ezeknek a cégeknek, de sokszor abból gyökerezik a probléma, hogy a HR-en és a kommunikáción spórolnak, hiszen minderre ott van a menedzsment. Vagy túl van terhelve mindenki, nincs, aki visszaírjon, vagy még rosszabb: nem tartják fontosnak, hogy visszajelzést adjanak – állítja Nikolett.

A láthatatlanná válás művészete

Na de mi van a másik oldallal? Mi van, amikor a jelölt tűnik el hirtelen? Erre is akad példa.

„Rendszerint amiatt ghostingolok, mert nem szimpatikus a munkaadó”

– állítja Kata, aki a mai napig inkább eltűnik, mintsem hogy belépjen a párbeszédbe.

Kérdésemre, hogy mégis miért tesz ilyet, az volt a válasza, hogy csak a megbízhatatlan ügyfeleivel teszi ezt. Nem fizettek időben, nem válaszolnak az üzeneteire, irreális elképzeléseik vannak, kiszámíthatatlanok, vagy csak szimplán zsigerileg nem szimpatikusak számára. Ismerős, mi?

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

#whistlermamaja

Gréta Illés (@_huszonketto_) által megosztott bejegyzés,

Az asszertív, nyílt kommunikáció helyett a nyúlcipő gyakran tűnik kényelmesnek. De ez sem ilyen egyszerű. „Utálom ezeket az üzleti bullshiteket, amikkel szempillantás alatt a nyakadba pakolnak egy rakat munkát, átmutyizzák rád a felelősséget, és észre se veszed, hogy behúztak egy újabb projektbe.

Egyszerűen vannak emberek, akik nem értenek a nemből é s csak nyomják a rizsájukat. Egyszerűbb így kilépni” – meséli egy másik notórius ghostingoló, aki egy multinál dolgozik. 

„Van, hogy megkeresnek feladattal egy teljesen random osztályról, amiről nem is tudtál egészen addig, ilyenkor egyszerűen csak nem válaszolok az üzenetekre, ha nem tudnak utolérni, nem tudnak munkát sem rám pakolni. Láthatatlanná válok” – mondja.

Jó módszer!

Kata is hoz erre egy remek példát korábbi munkahelyeiről: „Sokan csinálják azt, hogy meglebegtetnek előtted egy remek lehetőséget. Ahhoz, hogy jobb ügyfélhez juss, szívességet kérnek tőled, vállalj be egy nehezebb projektet, és akkor talán téged bíznak meg. Talán. Lehet, hogy nem a legjobb stratégiát követem, bár eddig bevált, de ezekbe nem vagyok hajlandó belemenni. Amikor egy köztudottan ilyen ügyfélnek látom a levelét, zsigerből nem válaszolok. Megtehetném persze, hogy visszaírok neki, de olyankor úgy érzem, abból csak sértődés lenne.

Nő a rizikója annak, hogy nem kapok meg egy másik munkát emiatt egy másik divíziótól, akikkel viszont szeretnék dolgozni.” 

Felelősségvállalás teljes hiánya

„Az különbözteti meg a szétszórt, feledékeny, túlterhelt embertől, hogy ez a cselekvés tudatos. Elvágja a másikkal a kapcsolatot, tekintet nélkül a másik érzéseire, a következményekre, hogy mit okoz ezzel az illetőnek” – állítja a szakértő. Ahogy a példa is mutatja: sokszor azért tud kitartani egy párkapcsolat, munkakapcsolat, mert az „áldozatban” is egy túlidealizált vagy éppen irreális elvárás van a másik felé. Nem veszi észre, hogy amit kér, az a másiknak nem jó, nem alkalmas rá. A ghostingolót persze ez nem menti fel a felelősség alól, nem igazolja a tetteit. 

 

Pszichológiailag a ghostingolóban a következő folyamatok játszódnak le: a felelősségvállalás teljes hiánya, félelem a másik reakcióitól, a saját érzéseitől, nem veszi számításba a másikat, túl akar esni azon, hogy „jól van, már ne írogass”.

Nincs bátorsága szembenézni az érzéseivel, nem tud kezelni egy bizonyos fokú intimitást, leblokkol és meglép.

Ezek az emberek bizonytalan vagy elkerülő kötődési mintázattal rendelkezhetnek, erősebben élik meg a negatív érzelmeket, ezért inkább elkerülik a lehetőségüket is.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Szőcs Lilla (@lillaszocs) által megosztott bejegyzés,

A szakember véleménye egybecseng a ghostingolók sztorijaival is: „Amit magamon észrevettem, hogy kicsit enyhítem a tettem súlyát, és hazudok magamnak, amikor ilyet teszek mással. Jó, majd elfejti, alig fog feltűnni” – meséli D., aki rendszeresen ghostingolja tinder-randijait. „Egyik sem tartott hosszú ideig, nem alakult ki köztünk mély kötődés” – menti fel magát ismét.

Nem úgy, mint Kata, aki egy év járás után ghostingolta párját.

„Volt egy hosszabb kapcsolatom, négy évig tartott, elég csúnyán lett vége, nagyon megviselt. Sokáig egyáltalán nem nyitottam az emberek felé. Aztán egyszer csak megismertem valakit. Összejöttünk rövid időre, valahogy mind a ketten a másikban azt az embert kerestük, akivel lehet vasárnap délután aludni, amíg megy a mese a tévében.

Úgy viselkedtünk, mint egy pár, de semmi szexualitás nem volt ebben a kapcsolatban. Kialakult érzelem, de szerelem nem.

Rájöttem, hogy voltaképp arra használtam a másikat, hogy az érzelmi űrt, amit a hosszú kapcsolat hagyott, vele kitöltsem. Az hiányzott, hogy szeressenek engem. Tudom, hogy ez nagyon bunkó dolog. A konlfiktuskerülés miatt is az volt a legegyszerűbb, hogy teljesen megszüntessem vele a kapcsolatot. Nem érdemelte meg, de azt éreztem, hogy ezt másképp nem lehet.” 

Nem. Rólad. Szól.

„Ami nagyon fontos, hogy ha ghostingolás áldozatává válsz, tudd: mindez nem rólad szól, hanem a másik emberről – csak így tudod túl tenni magad rajta, akár egy randi, akár egy barát – tanácsolja a szakértő.

„Bizonytalanná tesz, elkezdjük magunkat hibáztatni, hogy én csesztem el valamit, rosszat mondtam. Pedig vajában arról szól a dolog, hogy a másik nem tud kommunikálni vagy határokat állítani.

Hiszen megmondhatná egyenesen, hogy nem szeretnék veled minden héten találkozni, nem akarok komoly kapcsolatot.

Fontos, hogy ismerjük saját kötődési stlíusunk és nyíltan kommunikáljunk egymás felé. Tiszteljük egymást, tartsuk be a határokat és játsszunk nyílt lapokkal.”

Szőcs Lilla

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images