–

Miután szokásomhoz híven háromszor eltévedtem, végre megérkeztem az est helyszínéül szolgáló Telekom-székházba. Innentől már viszonylag hamar megtaláltam, hogy merre az arra, és a bejáratnál meg egy nyakba akasztható bilétát is kaptam. Először azt hittem, a sajtó megkülönböztetésére szolgál ez a bigyó, de aztán rá kellett jönnöm, hogy minden résztvevő ilyennel rohangál, mert a bilétán lévő QR-kódot lepityentve lehetett letölteni egy applikációt, ami igencsak interaktívvá tette a beszélgetést. De ne szaladjunk ennyire előre!

Inkább kezdem az elején: az est két beszélgetésből állt, az elsőben vett részt D. Tóth Kriszta és D. Tóth András, akiket Várkonyi Andrea kérdezett. És mivel az egész esemény a digitalizáció családokban betöltött szerepéről szólt, így a szervezők  keresve se találhattak volna relevánsabb párost Krisztánál és Bandinál, akik nemcsak együtt dolgoznak egy online magazinnál (spoiler: a WMN-nél), de saját bevallásuk szerint is testvérek.

D. Tóth András, D. Tóth Kriszta és Várkonyi Andrea

„Meg kellett érnünk a közös munkára”

Az este nyitóbeszélgetése tehát hármójuk között zajlott, Andris és Kriszta meséltek a közös munkáról és az odáig vezető útról. DTK elmondta, hogy mivel viszonylag nagy (hat és fél év) a korkülönbség köztük, ezért be kellett érniük egymást ahhoz, hogy igazán jó testvérek, és partnerei lehessenek egymásnak. Ezt a partnerséget pedig már egy ideje nem csak szellemi értelemben kell venni, hiszen producerként és operatőrként András is a WMN videós csapatának tagja, így végre elérkezett az a helyzet, amire régóta vártak: együtt dolgozhatnak. A közös munkát egyébként mind a ketten máshogy élik meg. Kriszta azt mondta, örül, hogy most, a WMN-nél tudnak közösen alkotni, mert most érzi igazán a helyén magát, természetes neki a tesójával dolgozni. Bandinak viszont néha még mindig furcsa a helyzet, meg kellett tanulnia, hogy az irodában a Kriszta nem úgy instruálja őt adott esetben, mint a nővére, hanem mint a főnöke. Azonban abban mindketten egyetértettek, hogy elsősorban testvérek, és csak aztán kollégák.

Andris így mesélt arról, hogy a televíziós éveikben miért nem volt közös projektjük:

„Bennünk megvolt rá az akarat, csak a tévékben nem. Azonban az interneten azt csinálsz, amit akarsz, a tévé jóval kötöttebb. Így, mivel egyértelmű volt, hogy a WMN-re kell videós tartalom is a cikkek mellé, tudtuk, hogy eljött az ideje a közös munkának.”

Emiatt pedig szinte napi kapcsolatban vannak, hol munkahelyi ügyek, hol testvéri kötelékük ápolása miatt, és ennek fő színtere a digitális környezet. Enélkül dolgozni vagy családi kirándulást szervezni sem tudnának. Hiszen a családjuk szanaszét van Európa-szerte, így egy csoportos beszélgetéssel kis időre lerövidíthetik a távolságokat.

Anya és apa, a telusfüggők

Kriszta és Andris után következett a kerekasztal-beszélgetés, amit szintén Várkonyi Andrea moderált, csak ezúttal kicsit többen, pontosabban öten csatlakoztak még hozzá a színpadon: Gyurkó Szilvi gyerekjogi szakértő, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány alapítója és vezetője, dr. Aschenbrenner Zsuzsanna gyermekgyógyász szakorvos, öt gyermek édesanyja, Szabó Melinda, a Magyar Telekom lakossági szolgáltatások vezérigazgató-helyettese, S. Takács András, az On The Spot egyik alkotója, és Trunk Tamás vlogger lett volna, de ő sajnos lekéste a repülőgépét, így DTK maradt az ő helyén. (Egyébként el sem tudjátok képzelni, mekkora önkontroll kellett ahhoz, hogy nem ez lett a cikk címe: D. Tóth Kriszta Trunk Tomi alteregója.)

Andrea a statisztikák ismertetésével indított: a digitáliseszköz-használat Magyarországon nő, az átlagos internetezési idő 3,8 óra, ennek nagy része telefonról történik.

Szabó Melinda, dr. Aschenbrenner Zsuzsanna, Gyurkó Szilvi, D. Tóth Kriszta, S. Takács András és Várkonyi Andrea

Majd itt lépett színre a már korábban letöltött applikáció, ugyanis a résztvevők ezen keresztül szavazhattak az ott helyben feltett kérdésre: Ön szerint a digitalizáció segít a családi kapcsolatok összetartásában? A jelenlévők többségének igen, ekkor azonban  Gyurkó Szilvi magához ragadta a szót, hogy tisztázza:

Persze, koordinációs kérdések lebonyolításában nagyon hasznos, de a gyerekek szempontjából ez minimum kétélű történet. Mert ha maguk a szülők nem figyelnek oda a gyermek eszközhasználatára, és ők maguk sem mutatnak példát, akkor a gyerekek nagy veszélynek lehetnek kitéve ezáltal.

Ekkor hozta Szilvi azt a frappáns példát, hogy míg a kisgyerekek a pelusnak nevezett textilt hurcolják magukkal nyugirongyként, addig a szülők a „telusra” vannak rágyógyulva, ami nem tesz jót sem nekik, sem a babának.

Ezzel egyetértett Aschenbrenner Zsuzsanna is, akinek öt gyermeke közül a legidősebb 19 éves, a legkisebb 17 hónapos, így minden gyereke más digitális nevelést kapott. A legnagyobb szinte semmilyet, hiszen akkor ez még nem volt ekkora tényező, de a legkisebb gyermeke már úgy nevelkedik, hogy két-három éves koráig nem lát képernyőt, és Zsuzsa sem használja a telefonját a baba közelében.

S. Takács Andrásék azzal próbálják kompenzálni a kütyük használatát, hogy digitális detoxot tartanak, a leghosszabb három hétig tartott, azonban ezeket mindig külföldön csinálják, hogy tudják élvezni az új helyeket.

Generációs szakadék: ki tanul kitől?

Kétségtelen, hogy a digitalizáció egyfajta generációs szakadékot teremtett azok között, akik beleszülettek, és akiknek felnőtt fejjel kell beletanulniuk

– folytatta Várkonyi Andrea, amire Szabó Melinda úgy reagált, hogy szerinte az offline és az online világ között van egy éles határ, amit el kell mosni, ezt segíti például a LEGYÉLTEIS! Most generációs programjuk, amiben középiskolások tanítanak időseket a számítógép és az internet használatára.

Ekkor azonban egy előzetesen várt, mégis váratlan vendég jelentkezett: Trunk Tomi egy rövid videóban fejtette ki, hogy szerinte jó a generációs szakadék, mert így nemcsak mi tanulhatunk a felnőttektől, hanem ők is tőlünk, ezzel pedig megnyílik egy párbeszéd.

DTK egyetértett, és szerinte jó, hogy sokfélék vagyunk, és ez a sokszínűség megmutatkozik a médiapiacon is a demokratizált internet miatt. Szerinte a jó tartalom úgyis megtalálja a közönségét, ezzel a nagy szabadsággal azonban sajnos a fake news is együtt jár. Andrea szerint itt jön be a szülő felelőssége, hiszen neki kell segítenie a gyereknek kiszűrni a hamis tartalmakat.

Ekkor hangzott el Gyurkó Szilvitől az a nagyon fontos mondat, miszerint

különbséget kell tenni a digitális tudás és a tartalomra való érettség között.

Azaz attól, hogy a gyerek be tudja kapcsolni a gépet, és el tud érni tartalmakat, még nem minden tartalom való neki. Abban azonban mindannyian egyetértettek, hogy a kritikus gondolkodás segíthet a gyerekeknek, hogy ne higgyenek el mindent, amit a neten látnak.

Ne csak az életmódod, az étkezésed, a digitáliseszköz-használatod is legyen tudatos!

Ekkor újra előkerültek a telefonok, hiszen újabb kérdést bocsátottak szavazásra. Ezúttal arra kellett válaszolnia a közönségnek, hogy figyelik-e, mennyi időt töltenek internetezéssel egy nap. A meglepő eredmények szerint a közönség háromnegyedének fogalma sincs.

Ez pedig hozta a következő témát: mikor lehet a gyereknek telefont adni? Gyurkó Szilvi egy statisztikát emlegetve azt mondta, hogy a magyar gyerekek átlagosan napi négy órát, vagy még annál is hosszabb időt töltenek képernyő előtt, és hiába mondja a szülők nagyobb része, hogy odafigyel a gyermeke eszközhasználatára és rászól, ha túl sok lesz, de a gyerek szemében könnyen hiteltelenné válik, ha ő is folyton a telefonját bújja. Így az lehet a megoldás, hogy előbb a felnőttek szoktatják le magukat, hogy példát mutathassanak a gyerekeiknek. Hiszen az internetet nem lehet korlátozni, az folyik mindenhonnan, így az egyetlen megoldás, ha tudatosságra neveljük a srácokat, nem pedig egyszerűen megvonjuk tőlük ezt a világot.

„Nem tudom, telefon nélkül hogyan kapnám meg ezt a biztonságérzetet”

Abban mindannyian egyetértettek, hogy ugyan nagyon sok kérdést hordoz magában a digitalizáció, de nélküle nehezebb is lenne sok minden. DTK például éjjel-nappal rettegne a lányáért, akit viszont így telefonnal a zsebében bármikor elérhet, és megbizonyosodhat róla, hogy jól van.

Zsuzsáéknál a sok gyerek miatt logisztikai kérdés volt a telefon, egyszerűen szükség van arra, hogy mindenki elérhessen mindenkit. Melinda pedig azt emelte ki az egészből, hogy

a videóküldés vagy a videócset technológiának hála a szülő kicsit akkor is ott lehet érzelmileg a gyermekével, amikor nagyon távol vannak egymástól, mégis egyszerre élhetnek át egy élményt, ilyen ezelőtt nem volt.

Gyurkó Szilvi pedig a címben is olvasható gondolattal zárta az estét, miszerint törekedjünk arra, hogy a digitalizáció összehozza a családokat, a közösségeket, ne pedig az elszigetelő mechanizmus érvényesüljön, amikor az egy helyiségben tartózkodók egymásról tudomást sem véve „pötyögnek”.

Dián Dóri

Képek: Telekom

Ha a teljes beszélgetés érdekel, azt ITT nézheted meg.